Az újsrác, egy omega...

3.évad 24.rész

Mark szemszöge:

Nagyjából 3 nap telt el azóta, hogy Alex megjelent nálam miközben heatje volt, bár még az egyik napon be kellett mennem suliba, szinte alig bírtam tőle elszakadni. Ami az egész napomra rávetült, még Sarah se mert hozzámszólni, amikor is végre végeztem, mint egy tornádó úgy söpörtem haza ahol a kis omegám várt rám. Akárhányszor csak egymáshoz simult a testünk szinte önkívületi állapotba kerültem, még enni is alig jutott időnk pedig igazán szükségünk lett volna az energiára. Amikor letelt a három nap és Alex meg én is kellőképpen lehiggadtunk, kicsit rendbe szedtük a házat, hiszen nem csak a saját szobám esett áldozatául ezeknek a napoknak. Ki is kellett szelőzetetni, mert már kitisztult fejjel nekünk is leesett, hogy eléggé belep szinte mindent az ódorunk illata és nem akartuk, hogy a testvéreimre hatással legyen vagy akár a szüleimre. Vasárnap délután volt, amikor is felhívtam aput, hogy jöhetnek haza, úgy hallottam a hangjából ítélve, hogy már ő is lenyugodott, mert eléggé ingerülten távozott, de végülis ez teljesen érthető volt.

-Írtál apukádnak?-jött ki Alex a fürdőszobából egy törölközővel a derekán és isten a tanúm rá, hogy hiába csókolgattam azt a testet szinte három teljes napon keresztül, ha nem tudnám, hogy jönnek a szüleim haza megint nekiesnék, amit szerintem ő is észrevett.
-Felejtsd el, Mark komolyan.-nézett rám szigorúan.
-Igen, írtam nekik lassan hazajönnek.
-Eléggé kínos lesz, ugye?-ült le mellém az ágyra és a vállamra hajtotta a fejét, miközben az ujjai közé vette az egyik kezemet és azzal játszadozott.
-Hát ha nem öltözöl fel, akkor biztos.-próbáltam oldani a hangulatot, mert szegénykém eléggé stresszelt reggel óta.
-Olyan szemét vagy, persze, hogy felöltözök, de még így is konkrétan kiűztük őket az otthonukból.
-Megértik ne aggódj mondtam már, ők is ugyanezt csinálták a nagyival, szóval igazán megérthetik.
-Hát ezzel nem nyugtatsz meg.-állt fel mellőlem, hogy elmehessen valami ruhát kapni magára hiszen nemsokára befutnak a szüleim.

Szegény Alex még azon is gondolkozott, hogy valamai kaját össze kéne dobni a családunknak, hogy hátha azzal enyhíthetne a bűntudatán, de végül sikeresen lebeszéltem róla. Gondoltam úgyis ettek a mamánál, úgyhogy szinte teljesen felesleges lett volna, így inkább csak tévézve vártuk őket. Amikor is meghallottam, hogy az autó a kapubejáróhoz állt, Alex szinte felugrott a karjaim közül, na hozzá képest én tényleg lazán kezeltem a helyzetet, mondjuk lehet azért, mert az én szüleimről van szó és jobban ismertem őket és tudtam, hogy milyen megértők lesznek ezzel az egésszel kapcsolatban.

-Hahó sziasztok srácok.-köszönt be először apa, szinte biztos vagyok benne, hogy apu őt küldte előre, hogy ellenőrizze, hogy tényleg minden rendben e van, hiszen utána hátrapillantott és bólintott egyet, nem sokkal később pedig a tesóim is feltűntek apuval együtt akinek az arcán egy lágy mosoly terült el. Oldalra pillantottam Alexre aki még mindig egy helybe összefagyva állt az idegtől. Apu rögtön hozzá szaladt oda és megölelte, amit először szegénykém nem is tudta, hogyan fogadjon, ezért csak esetlenül átkarolta.
-Szeretnék elnézést kérni eléggé meggondolatlan voltam nagyon sajnálom, hogy ennyi problémát okoztam.-sütötte le a szemét az omegám, amire apu csak lágyan megsimogatta a vállát, ezzel is biztosítva arról, hogy nem haragszik rá, így végre Alex is elengedett is kis mosolyt.
-Drágám, abszolút nem haragszunk rád, viszont te fiam legközelebb figyelj oda jobban.-erre engem fejbe vágott, amin legalább apa meg a tesóim jól szórakoztak. Alex megpróbált bevédeni, hogy nem az én hibám, hiszen ő kért meg rá, hogy ne találkozzunk, de apu szerint nekem kellett volna, hogy több eszem legyen. Apa legalább átkarolt engem is ugyanúgy, mint Hia és Luke. Ők viszont utána elvonultak a szobájukba, ugyanis nekünk még akadt egy kis megbeszélnivalónk a szüleimmel.
-Ettetek valamit fiúk? Mert a nagyi küldött pár dolgot szóval ha nagyon éhesek vagytok először egyetek, de utána beszélgetnünk kell.-szólt ki apu a konyhából. Mire mi összenéztünk és mivel Alex ideges volt még mindig ezért gondolom egy falat se ment volna le a torkán, így inkább én is úgy voltam vele, hogy majd később eszek valamit, szóval mindketten, megráztuk a fejünket és inkább visszaültünk a kanapéra, nem sokkal később pedig a szüleim is helyet foglaltak.

-Először Alex szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszunk rátok, bár a fiatalember lehetett volna megfontoltabb is, de még fiatalok vagytok szóval lesz időtök tanulni a hibáitokból.-szólalt fel először apu, aminek szerintem Alex meglehetősen örült.
-Viszont muszáj elmesélnetek, hogy mi történt Brownékkal, mert ezt pedig nekünk kell elintéznünk.
-Nem kell, kérem szépen ne avatkozzanak bele, nem szeretnék semmi rosszat apukámnak és önöknek sem, Mark nem jöhet oda többé és minden rendben lesz. Nem is szabadott volna, hogy megtudják.-kezdett el hadarni a mellettem ülő omega, mire meglepetésemre apa szakította félbe.
-Nézd Alex, Mark párja vagy ezúttal a családunk tagja is, régebben míg fiatal voltam nem tudtam megvédeni, a saját családomat a szüleimtől, most viszont teljesen más a helyzet hidd el vannak olyan eszközeim, amivel tönkre tehetném őket és segíthetnék akár édesapádnak, vagy bárkinek aki közel áll hozzád, de ahhoz az kell, hogy bízz bennünk és elmeséld mi történt. Ne aggódj nem vagyok olyan felelőtlen, hogy rögtön odarohanjak és nekiessek két korosodó embernek, mindent szépen a maga idejében fogunk elintézni, viszont most szépen meséld el mit mondott neked az apám.-nézett bíztatóan Alexre, akinek közben rákulcsoltam a kezére a kezemet, hogy tudja, hogy én is mindenben mellette állok.
-Az édesapja rájött arra, hogy Mark a fia, de Monica még nem tudja legalábbis az ő tudomása szerint és megfenyegetett, hogyha önöknek elárulom akkor nekem vagy Marknak vagy apunak is baja eshet, ezért nem jöhet oda Mark többet.
-Köszönöm, hogy ezt meosztottad velem.-nézett apa mélyen a párom szemébe.
-Szerintem először az lenne a legjobb lépés, ha áthívnánk édesapádat és Claret vacsorázni, hogy ők is tudjanak ezekről. Valamint Mark egy ideig tényleg ne menj közel ahhoz a házhoz, rendben?-mire mindketten csak bólogattunk.
-Alex van esetleg még valaki akivel tudnak téged annál a háznál fenyegetni?-el sem hittem, hogy a saját apámmal ülök szemben, általában, csak a bohókás oldalát láttam, amikor apu körülöttünk van, még talán egyszer sem láttam őt ilyen komolynak.
-Tom ő..
-A biztonsági őr tudom, még Eliot is imeri, ő nem akart beengedni téged.-vigyorgott apa apura.
-Mintha ezer éve lett volna.-dőlt apu apa vállára.
-Nos rendben akkor őt is meghívjuk, ne aggódj nem engedem, hogy bántsák a családom rendben?-mosolygott apa Alexre, akin teljes mértékben látszódott, hogy nagy kő esett le a szívéről.

Miután mindent átbeszéltünk, Alex haza szeretett volna menni, amit én nem igazán támogattam, de végül rájöttem, hogy túl feltűnő lenne ha egyszerében csak nem járna haza, ezért elmentem vele a házukkal szomszédos utcába, hogy nehogy felismerjenek, így végül is bár kicsit gyalogolnia kellett, de megegyeztünk, hogy ír ha hazaért és majd hétfőn találkozunk a suliban.

Én ide csak feljárok!!!! Visszatértem csodák csodájára, nyár van vizsgák letudva, már csak az marad, hogy írjak ide, ami végre megtörtént, remélem, hogy szeretni fogjátok ezt a részt.

Puszi, Cseni<3