Az újsrác, egy omega...

16.rész

Eliot szemszöge:

Alex egyre közelebb jött hozzám, rengeteg seb borította arcát, néhol meg is volt duzzadva. Mindezek ellenére szemében a színtiszta gyűlölet égett, láttam rajta, hogy ezt a lehetőséget, hogy csak ketten vagyunk sohasem szalasztaná el.
-Ne merj közelebb jönni.-szóltam rá erélyesebben.
-Mert ha igen, mi lesz kis omega?-térdelt rá az ágyamra, én pedig összehúztam magam.
-Ha ezt Isaac megtudja, véged.-sziszegtem neki.
-Tudod itt egy apró bökkenő van, Isaac a nagy alfa most nincs itt és nem tud téged megvédeni, vagy talán tévedek.-betegesen vigyorgott, miközben elkezdte simogatni a lábaim.
-Egyedül is megtudom magam védeni, engedj el most azonnal.-kezdtem én is egyre dühösebb lenni.
-Szeretem, ha valaki ilyen harcias, fura módon lázba hoz.-nehezkedett rám teljes testsúlyával, én pedig hiába akartam lelökni egyszerűen nem tudtam. Összeszorította mindkét csuklóm és annak érdekében, hogy ne tudjam mozdítani a lábaimat sem rájuk ült. 
-Na most legyen nagy a szád.-nevetett.
Hiába próbáltam kiszabadulni, hiába vergődtem alatta csak azt értem el vele, hogy a szabad kezével behúzott nekem egyet. Számban megéreztem a vér fémes ízét.
-Maradj nyugton te szuka.
Ezután ajkaimra hajolt és erőszakosan átnyomta a nyelvét a számba, emiatt én megharaptam ízlelőszervét, ő pedig a tettem miatt beletérdelt a bordáim közé. Hirtelen kiszorult az összes levegő a tüdőmből, semmi esélyem nem volt, hiába próbálkoztam őt leütni vagy megrúgni egyszerűen nem ment. Annyira bepánikoltam, hogy még könnyeim is megeredtek.
-Ez az had lássam a szenvedő arcod, sírj csak te kurva úgyse segít rajtad senki.-ezután kioldotta az övét és elővette farkát. Térdét felemelte a hasamról, ami miatt végre normálisan kaptam levegőt, azonban ezt nem élvezhettem sokáig, mivel most a mellkasomon foglalt helyet.
-Gyerünk nyisd ki a szád cica, ne kelljen mégegyszer mondanom.-én csak minél nagyobb erővel próbáltam összepréselni ajkaimat, azonban a szabad kezével pofon vágott, majd összeszorította arcom és emiatt elnyíló ajkaim közé tolta tagját.
-Ha megmered harapni, halott vagy.-fogott a torkomra. Kíméletlenül elkezdte ostromolni a számat, alig jutottam oxigénhez ugyanis még mindig mellkasomon térdelt valamint a sírás miatt se voltam jobb helyzetben, már tényleg csak imádkozni tudtam, hogy apuék hazaérjenek, még mielőtt ettől rosszabb dolgok történnének. Már egyáltalán nem ellenálltam csak feküdtem alatta, mint egy darab fa. A szám teljesen elzsibbadt, a folyamatosan erősödő hányinger miatt a könnyeim is egyre sűrűbben potyogtak, viszont a karjaim és a lábaim már meg se mozdultak. Csak vártam, hogy ennek az egésznek vége legyen. 
-Na mivan már tetszik is ez a helyzet te ócska ribanc, hogy már nem is vergődsz. Ennyit a nagy szerelmedről, csak az hiányzott neked, hogy valaki jól megrakjon.-húzta ki számból tagját majd ismét torkomra fogott. A fülem sípolni kezdett, annak se voltam nagyon tudatában mi is történik, nemhogy még visszabeszéljek neki. A következő pillanatban a gatyámat húzta le rólam, ami ellen minden maradék erőmmel próbáltam küzdeni, de ismét csak egy hatalmas ütés csattant az arcomon a próbálkozásom miatt. A szoba csak úgy forgott, az ájulás határán voltam, amikor megéreztem tagját a bejáratomnál. Keservesen sírtam és csak könyörögtem, hogy Isaac ezek után még rám tudjon nézni. Egyszer csak kivágódott az ajtó és valaki lekapta rólam Alexet, viszont ez után nem emlékszem, hogy mi történt, csak elsötétült minden.

Isaac szemszöge: 
- Ugye nem lesz semmi baja?-motyogta a mellettem ülő asszony. Nem is tudom, hogy igazából, csak magának tette fel a kérdést, vagy nekem mert nyugtatást vár, de sajnos én sem tudtam a választ csak reménykedni tudtam, hogy minden rendben lesz a Kincsemmel.
-Ha rajtam múlik nem.-próbáltam egy halvány mosolyt erőltetni magamra hátha az anyukájára jó hatással van.
-Itt fordulj jobbra kérlek.-mondta, én pedig már vettem is be a kanyart.  Úgy nyomtam a gázt, mintha az életem múlna rajta, de most sokkal több forgott kockán. Egyszerűen nem tudnék mit kezdeni magammal, ha valaki bántaná. Csak azt éreztem, hogy mindjárt felrobbanok és nem tehetek ellene semmit. Arra lettem figyelmes, hogy Eli anyukája rásímít arra a kezemre amivel a kormányt tartom.
-Vörös a szemed és ha így szorítod el fogod törni. Tudom, hogy ideges vagy, de kontroláld magad. Egyébként a következő utcába fordulj be, ott az utolsó ház lesz az.- szidott meg, mint valami kisgyereket. Be kellett látnom, hogy igaza van, majd Alexen kitöltöm az összes dühöm, csak kerüljön a kezem közé. Most nem lesz senki aki megállít. Megérkeztünk az előbb említett házhoz, majd mindketten kipattantunk a kocsiból és megindultunk az ajtó felé. Természetesen zárva volt, de Eliot anyukája persze tudta hol van a pótkulcs így rombolás nélkül bejutottunk az épületbe. Először az asszony lépett be, aki kissé megdermedt a félelemtől, hiszen Alex alma illatú feromonja tejedt szét az egész lakásban azonban Eliot illatát alig lehetett érezni, mintha már nem is élne. Én is rettegtem mit fogok találni a házban. Követve az ódor erősödését megtaláltam azt a szobát amiben lehetnek. Eli halk zokogása hallatszott bentről és Alex zihálása. Nekem se kellett több, kirántottam az ajtót, de ami a szemem elé tárult az mindennél szörnyűbb volt. Az én babám ott feküdt teljesen meztelenül miközben Alex megpróbálta magáévá tenni. Hirtelen vörös köd ült az elmémre és lekaptam az Eliot felett térdelő fiút az ágyról majd nekivágtam a falnak. Próbált felállni, de fejét addig vertem amíg a vér ki nem serkent a haja közül. 
-Hogy merted ezt tenni vele-ordítottam rá, de ő csak elmosolyodott.
-Nem is mondtad milyen jól tud szopni a kicsike, jaj igaz el is felejtettem te még nem próbáltad.-nekem itt telt be a pohár, akkorát húztam be neki, hogy hallottam orra reccsenését, majd ott esett össze előttem. Már éppen karmaimmal akartam kitépni a torkát a földön fekvő rohadéknak, azonban Eliot anyukája remegő kezekkel fogott karomra. Hirtelen lendület miatt majdnem őt is megütöttem, de még időben visszafogtam magam.
-Ne tedd ezt Eliot sem akarná.-nézett rám könyörgően.
-De ezt érdemli amiért ezt tette vele.-fújtattam.
-Én is tudom, de nem ez a jó megoldás. Hagyd így kérlek.-próbált rám hatni, azonban nem nagyon sikerült neki.
-Lehet nem ez a legjobb, de számomra igen.
-Képes lenné ezután  a fiam szemébe nézni Isaac?-mire nekem leesett,hogy ha megtenném, nem lennék több egy gyilkosnál-visszahúztam karmaimat, majd kifújtam a bennem rekedt nagy adag levegőt. 
-Örülök, hogy így döntöttél. Vigyük őt korházba mivel elájult.-mutatott fia felé az asszony. Észre sem vettem, hogy Eli kifeküdve fekszik, csak az járt a fejemben, hogy megöljem ezt a seggfejet. Az anyukájával gyorsan húztunk a fiú meztelen testére pár ruhadarabot, majd én felkaptam őt menyasszony pózba, hogy letudjam vinni az autóig. Anyukája szorosan jött mögöttem, mikor lesétáltunk a lépcsőn 2 sokolódott szempár figyelt ránk. Valószínűleg Eli apukája és az új barátnője voltak, hiszen a mögöttem álló nő egyszercsak mint egy vadmacska nekirontott a férfinek, hogy miért hagyta itthon a fiát ezzel a faszkalappal alias Alexel, mire a férfi mellett álló alacsony nő is megszólalt.
-Ne merd a keresztfiamat hibáztatni, biztos a fiad volt akkora ribanc, hogy kellette magát. Közelebb léptem hozzá, és bár legszívesebben levertem volna ezt a hülye picsát, ám nőkre soha nem emelnék kezet még akkor sem ha ilyenek. 
-A keresztfia egy ótvaros nagy pöcs, mindenkit kihasznál mert egy komplexusos kis senkiházi, az meg, hogy így mer beszélni Eliotról, hát örüljön, hogy nőnek született különben már nem élne. Maga meg az apja, mégis az új nőjének hisz, remélem érzi a súlyát annak, hogy előbb a fiát majdnem megerőszakolták.-szúrós tekintettel illetem őket, majd sarkon fordultam és a kis omegával a kezemben mentem az autómhoz. Beraktam őt a kocsi hátsó ülésére majd megvártam, míg az anyukája kijön, és elindultunk a kórházba.

Sziasztok, hát nem is tudom mit írhatnék ehhez a részhez. Először írtam ilyesmi jelnetet és nem igazán tudom, hogy milyen lett. Remélem ennek ellenére elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm szépen, ha elolvastad. Hihetetlen, hogy mennyien olvastátok már ezt a könyvet, mindenkinek nagyon hálás vagyok.💓💓✨

Millió puszi, Cseni😘✨🔏