Az újsrác, egy omega...

3.évad 8.rész

Mark szemszöge:

Amikor hazaértem már arra vártam, hogy apu ott fog állni kihallgatásra készen, de meglepetésemre csak apát láttam, ahogy éppen valami filmet néz.
-Hát apu, már alszik?
-Kicsit elfáradt a mai nap.-nézett rám eléggé sejtelmesen ahhoz, hogy ne akarjam tudni, hogy mit csináltak ma. Nem vagyok már kölyök, hogy ne tudjam mit csináltak, de egyszerűen csak nem akarok még rá gondolni se. 
-Na milyen volt a mai napod?-ütögette meg maga mellett a kanapét, finoman jelezve, hogy üljek le mellé.
-Hú most te leszel a kihallgató osztag?
-Ja nem, csak érdekel, hogy jól éreztétek e magatokat.
-Aha, minden jó volt, elmentünk görkorizni, utána meg hazavittem.-amire csak bólintott a fater.
-Holnap hosszú napod lesz?
-Nem igazából holnapra nem vettem fel órát, de csütörtökön meg pénteken sok van.
-Jó hülye vagy.
-Most miért mondod ezt?-nevettem el magam.
-Pénteket kellett volna szabadon hagynod, érted mindig hosszú hétvége.
-Így meg legalább csak kettő napot megyek és utána pihenek, még két nap és utána megint pihenő.
-Hát te tudod, de én megyek fel apádhoz, mert a lelkemre kötötte, hogy maradjak ébren amíg hazaérsz meg, hogy keltsem fel őt is, de tudod milyen ha egyszer elalszik.
-Jó persze menj csak szerintem én is megyek lepihenek egy keveset.
-Ja Mark ne ijedj meg nagyon oké.-nem értettem miért mondja, de csak bólintottam, mire apa ott is hagyott. Leoltottam a tévét, utána pedig én is megindultam a szobámba. 
-Bazdmeg, mi a fasz.-a két lány full sötétben ott ült az ágyamon.
-Oké először is mit kerestek itt másodszor meg miért ültök tök sötétben, eszeteknél vagytok.
-Ah csak most oltottuk le a lámpát.-és itt értettem meg apa miért mondta, hogy ne ijedjek meg nagyon. Persze ő sem bírt volna szólna inkább ilyen sejtelmesen mondd valamit. 
-Tudod mennyi ideje várunk rád, úgy osontunk be az ablakon, hogy apukádék ne vegyenek minket észre.
-Mi, de apa tudta, hogy itt vagytok.
-Francba a hülye igaz alfa szaglásával.
-Így is megijedtem ti idióták, mit kerestek itt.
-Szerinted te észlény, mi volt ma a randin?
-Először is ez nem egy randi volt másodszor is görkoriztunk és ennyi.
-Aha a fogom a kezed, hogy el ne ess mi? Istenem Mark olyan szánalmasan romantikus vagy.-nézett rám lesajnálóan Sarah. Ő sosem volt az a tipikus szerelmes alkat, megszokta, hogy mindenki odavan érte, de ezt az egyet gyűlöltem benne, neki minden apró gesztus szánalmas és undorítóan nyálas volt.
-Szerintem tök aranyos.-szólt meg mostmár Clary is.
-Persze mert te is szereted a csöpögős dolgokat.
-Sarah nem értem, ha ennyire undorosz tőle akkor mégis mi a rákért foglalkozol vele.
-Mert a barátom vagy és érdekel mi van veled.
-De az, hogy bármit mondok rögtön lenyálgépezel azzal nem vagyok előrébb. Nem mintha azt várnám el, hogy ömlengj milyen jó vagyok, mert nincs rá szükségem, egyszerűen, csak ne mondj ilyeneket mindenre.-lehet kissé idegesebben mondtam a kelletténél, mert a lány olyan szemekkel nézett rám, mintha csalódna bennem egy hatalmasat.
-Jó mindegy akkor nem kell semmit megbeszélnünk, jössz Clary?-nézett a másik lányra.
-Nem azt mondtam, hogy menj el, egyszerűen istenem ne kapdd már fel minden a vizet. Te vagy az egyik legjobb barátom bármit szívesen elmondok neked, csak nem szeretem, ha mindent lekicsinylesz amit csinálok érted. 
-Nem kicsinylem le, csak...
-Mi az ?
-Értem, senki nem tenné meg Mark, te tényleg aranyos vagy ezzel a sráccal, komolyan mondom, még akkor ha kamuzod, hogy ez nem randi. De nekem nincs egy te érted, úgy mint Alexandernek. Soha nem volt.
-Várj ezt most nem értem, hát itt vagyok neked vagy mivan?-néztem segíts kérően a másik lányra hátha ő felfogja.
-Szerintem arra akar célozni, hogy még nem volt senki aki bármi ilyet megtett volna érte.-mire Sarah csak bólogatott.
-De hiszen annyi barátod volt.
-Mert tetszettem neki, de nem voltam randizni. Még igazi randin sose voltam.
-Sarah szeretnéd, hogy elvigyelek igazi randizni.-néztem a lányra, miután végre összeraktam a kis puzzle darabokat, miszerint csak nagyon magányos ezért veszi magára ezt a hülye stílust.
-Mark már próbáltuk.-nevette el magát, aminek örültem.
-Nem akarok veled összejönni, csak menjünk el randizni, egy csomó nyálas dolgot csinálunk, aztán szidhatod.
-Tényleg megtennéd értem?
-Még szép, nos hölgyem holnap egy randevú, mondjuk érted megyek olyan dél körül, ja és ne egyél.
-Megtisztelnél vele Mark Brown.-miután beleegyezett megölelt.
-Egyébként nekem addig, pont van órám szóval majd az egyetemhez gyere légyszi. 
-Rendben főnök.-szalutáltam neki, és tényleg végre mosolyt láttam az arcán. A lányok még egy ideig faggattak, aztán kiengedtem őket az ajtón, úgyis tudják a szüleim, legalábbis apa, hogy itt voltak. Ezután már csak az esti rutinom maradt és végre ágyban voltam.