Az újsrác, egy omega...

25. rész

Isaac szemszöge:

Miután Eli bevallotta, hogy csinált egy terhességi tesztet, szinte éreztem, hogy az összes eremben száguldozik a vér, mindig is annyira vágytam egy tökéltes kis családra vagy persze nagy családra, ha úgy adja a sors, de amióta tudtam, hogy a szüleim fogják kiválasztani az élettársam, szinte minden álmodozásom és vágyam elszállt. Annyira beleéltem magam azalatt a pár másodperc alatt az egészbe, szinte már el is képzeltem a saját kis kuckónkat, mindent. Pofonként ért a felismerés, hogy túl hamar örültem, ennek az egésznek, hiszen a teszt negatív lett. Próbáltam eltakarni mennyire összefacsarta szívem ez a hír, de sajnos a párom átlátott az eléggé gyengécskére sikerült álcámon. Csak az járt a fejemben, hogy nem akarok előtte sírni, nem akarom, hogy esetleg magát hibáztassa amiatt, hogy most nem jött össze. Gyorsan elvonultam a fürdőszobába, ahol megnyitottam a csapot és a gőzölgő vízben csak áztattam elnehezedett végtagjaim és csak hagytam, hogy a könnyeim a vízzel keveredve lefollyanak az arcomon. Tíz perc után már kissé összeszedtem magam,próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy még szinte előttem az egész élet, sőt még a java csak most kezdődik. De valamiért az egészet félre dobtam volna azért, hogy Eliottal és a csöppségünkkel legyek. Próbáltam elterelni a gondolataim effelől, nehogy megint utat adjak a sós cseppeknek. Még öt percig vártam a fürdőben hátha elmúlik a vörösség a szemem körül, de egyáltalán nem akart enyhülni, így nem volt mit tenni kisétáltam a páromhoz, aki rögtön megpróbált nyugtatni, amiért nagyon hálás voltam, csak egyszerűen nem voltam képes kifejezni. Ezután pedig szorosan egymásba gabalyodva aludtunk el, bár csupasz vállamon megéreztem, hogy Liot is szinte hangnélkül pityereg, nyakon csókoltam és cirógattam keskeny hátát. Életünk talán egyik legnehezebb éjszakája volt a mai, neki is és nekem is. 

Másnap én már szinte hajnaltól csak a szerelmem kisimult és gondtalan arcát bámultam. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni, de az, hogy Eliotban gyönyörködhettem felért  egy kiadós alvással is. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen csodát tarthatok a karjaim között.  A bámulásomat az szakította meg, hogy Eli szemei hirtelen kipattantak és már, mint a szélvész a fürdőszobában is volt. Ismét rosszul volt, én pedig ismét csak álltam mellette szerencsétlenül.  Bár tudom, hogy tiltakozott ellene, de ha törik ha szakad én ma elviszem őt orvoshoz, hát így lassan addig fog fogyni Eli, hogy egy erősebb szél is simán felkapja.
-Azta rohadt élet.-káromkodott egy aprót, nem is mondanám annak, de az ő szájából még ez is furcsán hangzott, szokott ő csúnyán beszélni, de rettentő ritkán, sőt az én közelemben szinte soha.
-Basszus soha többet nem eszek csípős kaját, ez kétszer csípett, hogy rohadjon meg mindjárt kiég a nyelőcsövem.-cirógatta meg nyakát, mintha ezzel csökkenthetné az égető érzését.
-Mióta eszel te meg egy kicsit is pikáns kaját?
-Tegnap nagyon kívántam és hát mindent ami a házban volt összeettem, hát nem tetszett a gyomromnak az is biztos.
-Na gyere kicsi, szépen megmosakodsz, aztán pedig ejmegyünk a doktoj bácsihoz.-gügyögtem neki, mintha még mindig óvodás gyerek lenne. Bár amikor a parkban szinte dudorászva és ugrándozva szalad a vattacukor árushoz, úgy is viselkedik mint egy kis ovis.
-Jaj fogd már be, nem vagyok kisgyerek, mindjárt felöltözöm és mehetünk.-húha most meg úgy néz ki, hogy harapós kedvében van a szerelmem. Átkaroltam derekát, hogy segítsek neki kicsit felfrissíteni magát, de lerázta a kezeim.
-Megtudom csinálni egyedül oké, menj te is készülődj. Miután rájöttem, hogy tényleg szinte mar ez a kis omega, inkább ott hagytam és elmentem én is átöltözni. Mire kész lettem már Liot is kijött a fürdőből, így gyorsan beszaladtam és én is megmostam az arcom és a fogam. Hála istennek, most Eli is hamar összekapta magát.
-Nem ennél vagy innál valamit még mielőtt elmegyünk?
-De, egy tál kínai csípős levesért most ölni tudnék.-Szerintem úgy bámulhattam rá mint birka az új kapura, mivel épp most szitkozódott a csípős ételek miatt erre megint azt akart enni.
-Mi van, miért nézel így?
-Semmi, semmi gyere akkor lent megcsináljuk, ha van nálatok.-Mire szinte felcsillantak a szemei és úgy rohant lefelé a konyhába, hogy én még ennyire Elit éhesnek szerintem, csak akkor láttam miután a heatje során öt napig ki se szagoltunk a fiú szobájából.
Olyan édes volt miközben szugerálta a tányért, hogy minél hamarabb puhuljon meg a tészta. Ezalatt az idő alatt én egy kávét főztem magamnak, Elinek pedig csináltam egy bögre teát. Mindketten leültünk az asztalhoz, Eli már nyammogta is a kis levesét, mondjuk én ezt reggel meg nem tudtam volna enni, de legalább van étvágya aminek nagyon örülök, szóval nekem teljesen mindegy mit kíván. Eliot anyukája egyébként nagyon korán el kellett, hogy menjen, hiszen tegnap sürgősen mondta le a munkát, így ma dupla műszakot kellett vállalnia. Miközben Eli majszolgatott, én ránéztem a telefonomra és rengeteg nem fogadott üzenetem volt Zeektől és Becától, ami azért elég ritka, tekintve, hogy inkább a párommal szoktak cseverészni. Szinte mindkettőjük üzenete arró szólt, hogy Elivel minden rendben van e mert tegnap óta nagyon aggódnak érte. Tehát akkor ezek szerint az ikrek tudtak a tesztről. Mindkettőnek visszaírtam, hogy igen nagyjából minden rendben, viszont Eli még mindig rosszul van, ezért elviszem orvoshoz. Rápillantottam páromra, aki éppen a levesnek már a végét kanalazta befelé. A telefonomon pedig egy újabb értesítés jelent meg az ördögi ikrektől, idézve őket:"Amint megtudsz valamit üzenj, vagy ha nem akkor megetetem veled a golyóid." Hát olyan kis cukorborsó ez a Beca nem. Rendesen lélekmelengető üzenetekkel tud bombázni. 
Miután Eli becuppantotta a nagy adag levest és lenyomatta még egy kis teával, írt egy üzenetet az anyukájának, hogy elmegyünk az orvosához, mert nem akarnak múlni a rosszullétei.

Nagyjából fél óráig tartott az autóút, bár ebből majdnem egy óra lett, mivel Eliotot kettőször is erős hányinger gyötörte. Annyira fájt őt ilyennek látni, nem akartam, hogy beteg legyen. Miután megérkeztünk az orvosi rendelőhöz, kézenfogva besétáltunk. A nővér pont akkor jött ki beszedni a papírokat egyes betegektől, amikor meglátta a holtsápadt kis omegámat, szinte azonnal behívták őt. Bár az emberek kicsit panaszkodtak, mivel nekik időpontjuk volt, de jelenleg egy cseppet sem tudott izgatni. 

A doktor úr avagy Mr. Trivett, olyan az ötvenes évei elején járó pasas lehetett. Először kicsit tartottam attól, hogy netán homofób lenne, de szerencsére kellemesen csalódtam.
-Áh szia Eliot, rég nem láttalak, ami itt jó hír. Mi a probléma?-nézett barátságosan a páromra.
-Reggelente sokszor émelygek és néha napközben is.-mondta kissé halkan Eli.
-Csak émelyegsz vagy hánysz is?
-Mindkettő.-Gyorsan elkezdte lejegyzetelni a doktor amit a párom mondott.
-És ki a kísérőd, rokon vagy valami ilyesmi?
-Nem, ő a párom.-kuncogott egy kicsit az omegám.
-Értem és létesítettek már szexuális kapcsolatot egymással?-nézett fel a papírjaiból a béta orvos.
-Igen.
-És megfelelően védekeztetek?
-Hát, hogy őszinték legyünk nem, de már végeztem egy terhességi tesztet és negatív lett.
-Ezek a tesztek néha hibásak.-nézett ránk kedves szemekkel.
-Heated volt amikor együtt voltatok?
-Igen
-És mikor is történt ez?
-Kicsit több mint két hete.
-És most jelentek meg a tünetek ugye?
-Igen
-Először kiírlak egy ultrahangos vizsgálatra, hogy meglássuk mivel van dolgunk, de ha az eredménytelen lesz, akkor elvégzünk egy allergia tesztet, lehet valamire intoleráns vagy.-mosolygott ránk kedvesen és már a kezembe is nyomta a beutalót, az ultrahanghoz. 

Nem messze volt az orvosi rendelőtől, az a hely ahol röntgent, meg ultrahngot és ilyesmi vizsgálatot folytattak. Gyalog pár perc alatt ott voltunk. Bementük és megkerestük a mi várótermünket, csak néhány ember ült ott, vagyis inkább két pár. Mindkettő anyukának már elég méretes volt a pocakja, amikor beléptünk a párjaik rögtön átkarolták a derekukat, annak ellenére, hogy az egyiknek nem is teljesen tudta átérni. Talán negyed óra telt el, amikor kijött egy nővér és elvette a beutalókat. Először a szőke hajú nőt és párját hívták be, akik nagyon boldogan távoztak alig húsz perc után. Ezután a vöröses hölgy és a párja következtek, végül pedig mi. A teremben egy a negyvenes évei közepén járó nő fogadott minket. Én leültem a kísérőknek fentartott székre, Eli pedig a betegek számára valóra.
-Tehát akkor reggeli és napközbeni rosszulléteid vannak, éjszakai nincs.
-Igen, így van.-felelte a Eliot.
-Nem tudsz semmiféle allergiáról, ami miatt ez történhetett volna?- Liot csak egy fejrázzal reagált.
-Ő a párod ugye?-mosolygott rám a nő.
-Igen, az.-villantott rám Eli is egy csábos mosolyt.
-Helyes fiút fogtál magadnak, na vedd le az inged, aztán megnézzük, hogy mi is lehet a probléma okozója.
Miután Eliot levette a felső testét takaró anyagot, nekem adta. Majd elfeküdt a széken és zselét nyomtak lapos pocakjára. Amitől kissé kirázta a hideg, amin a nő csak egy aprót kuncogott, majd a székével és az ultrahangos műszerrel odagurult Liot mellé.
-Nos nézzük akkor.-majd elkezdte körkörös mozdulatokkal Eli hasán mozgatni a műszert, én pedig minden idegszálammal arra a monitorra öszpontosítottam, amit a doktornő is bámult, de én nekem szinte csak pacák voltak.
-Tehát akkor A magzattal minden rendben és a B magzat is egészségesnek tűnik....

Hi Hi, tudom szinte hihetetlen, de most sikerült ilyen hamar megírnom ezt a részt. Remélem tetszeni fog és örömmel olvassátok.💛💚💙❤💜🧡

Sok, sok puszi, Cseni.💖💖💖

(UI.:Bár nem szokásom az önpromózás, de azért mégis ha esetleg van kedvetek lessétek meg a másik két könyvemet is, bár az egyiket mostanában egy kicsit elhanyagoltam, de a másikat aktívan folytatom. Sokat jelentene, puszi💗🥰🌟)