Az újsrác, egy omega...

3.évad 7.rész

Mark szemszöge:

Reggel rögtön lecsekkoltam a telefonomat és legnagyobb örömömre Alexander vissza is írt nekem. Mivel volt nyolckor órám, ezért muszáj voltam elkészülődni. Egy gyors fogmosás és hajbeállítás után ami amúgy teljesen felesleges volt, felöltöztem és leszaladtam a konyhába, hogy valami ehetőt találjak, valószínűleg eléggé hangos lehettem mert a szüleim és a testvéreim is, most tántorogtak ki a szobájukból. Hát igen elég szokatlan, hogy én vagyok fent a leghamarabb. Apu meg is lepődött, hogy összedobtam a palacsinta tésztát, miközben a meleg szendvicsem sült, úgyhogy neki már csak ki kell sütnie. Apának pedig a kezébe nyomtam egy kávét, teljesen feketén, mondjuk nem tudom, hogyan képes úgy meginni, én inkább a tejes kávéval vagyok kibékülve. 
-Na jó tényleg hol van a fiunk és te ki vagy?-nézett rám még elég kómásan apu, ha minden igaz ma nem kell bemennie dolgozni ezért valószínűleg egész nap takarítani tervezett. 
-Csak nyolctól van órám és szeretnék hamar odaérni.
-Vagy csak Alexet akarod hamar látni, mi?-nézett rám már apa is elég mosolygósan.
-Ja nem, igazából nem is tudom van e reggel órája, de délután vele leszek szóval majd későn jövök.-mire mindkét szülőm csak sejtelmesen egymásra nézett majd elnevették magukat, tuti ez valami öreges poén. 
-Na jó Hyacinth és Luke ti is készülődjetek elviszlek titeket suliba.-mondta neki apa, aztán ő is elment gyorsan átöltözni, de legnagyobb meglepetésemre, csak egy sima melegítő volt rajta, ezek szerint ma ő sem megy be dolgozni. Hát akkor lehet ma apu mégsem csak takarítani fog, na mindegy semmi kedvem ezt elképzelni. Miután megettem a melegszendvicsemet, felmentem a szobámba a cuccaimért, és elköszöntem a többiektől. Persze aput meglepte, hogy kocsival akarok menni, de muszáj volt kidobnom a mekis zacskót, de ezt nem köthettem az orrára. 
-Hé Mark.-jött utánam apa amikor már éppen kiparkoltam.
-Valamit benthagytam?-néztem rá egészen furcsán.
-Nem, csak nem akartam Eliot előtt mondani, mert néha eszelős tud lenni, csak annyit akartam mondani, hogy okosan, meg itt van egy kis pénz.-mire csak lepacsiztam vele, hát igen apa az aki nem fog nekem semmit megmondani, hogyan csináljam, csak ha szükségem van rá akkor ott áll mögöttem. 
Egész jó hangulatban értem a sulihoz, mivel még elég korán volt, simán találtam parkolót is, aminek nagyon örültem. Jól vezetek, de a parkolás az nem az erősségem apa szerint aputól örököltem, ő se tud parkolni. Még jó, hogy ezt mind a ketten a szívünkre vettük és azon a héten össze is esküdtünk apa ellen, de aztán elvitt minket vidámparkba és már ki is engesztelt. Hát iegn rá nem lehet nagyon sokáig haragudni. Lassacskán bementem a terembe kivételesen tudtam is, hogy hova mivel az egyetemen mindenkinek kötelező két félévig valami sportot űznie. Na most gondolkodtam, hogy ússzak e vagy csak simán menjek edzőterembe és ott csesszek el másfél órát, de utána az úszás mellett döntöttem, mindig is szerves része volt az életemnek, csupán nem akartam azt a rengeteg edzést mindennap ami ahhoz kellett volna, hogy profi legyek. 
Amikor bementem az uszodába rögtön megcsapott a klórnak a szaga. Megkerestem az öltözőket, utána pedig leadtam a kártyámat, hogy onnan mérjék a másfél órát. Leúsztam egy pár hosszt utána pihentem, még jó, hogy a tesit azt nem veszik komolyan ha egész idő alatt csak ülnék a medence szélén akkor is meglenne. Miután végeztem, még letusoltam, mert nem akartam, hogy egész nap a hajamnak és a bőrömnek is klóros víz illata legyen. Utána visszakértem a kártyám, a nő aki odaadta még megkérdezte, hogy régebben űztem e ezt a sportot, amire természetesen igen volt a válaszom, majd csak annyit mondott, hogy látszik rajtam. Gondolom ezzel arra célzott, hogy a többiek akik velem egy időben voltak, ők még tényleg csak nagyon kezdők. Utána visszamentem a főépületbe, vettem egy szendvicset a büfében tízórai gyanánt, utána meg elmentem megkeresni a termemet. Pár perc után sikeresen meg is találtam, és leültem a hátsó padsorokhoz. 
"Cicafiú neked ma nincs is órád, vagy csak ilyen lógós vagy?"-küldtem Alexandernek egy üzenetet, mert ma még nem is láttam.
"Nem vagyok lógós, de ma csak déltől van egy órám és még csak fél tizenegy van Mark. Ennyire ne hiányolj."-pár perccel később már jött is a válasz
"Hát akkor délben találkozunk, utána meg elviszel valahova ugye?"
"Dehogy viszlek, azt mondtad valamelyik nap és az még nem jött el"
"Jó akkor én viszlek el valahova és nincs nemleges válasz bébi"-egyszer csak azon kaptam magam, hogy vigyorgok az üzeneteken, mint valami idióta. Alex nem írt vissza az utolsó üzenetemre csak megnézte, de úgyis találkozom vele, akkor majd elviszem magammal, nekem úgysem tud nemet mondani. Az óra egész eseménytelenül, telt csináltam pár jegyzetet, de igazából szinte az egész anyagot értettem. Senkivel nem is beszéltem ami egész üdítően hatott. Sarahval is összefutottam pár percre a folyosón aki csak folyamatosan azt kérdezgette, hol van Alex, de bekamuztam, hogy én se tudom, de reménykedtem benne, hogy már a teremben csücsül, mert ha az eszelős megtalálja akkor mindennek vége. Alex nem szabadul el tőle, míg meg nem ígéri, hogy házasok leszünk életünk végéig. Miután sikerült leráznom a lányt, én is bementem a terembe és szerencsémre Alex már ott csücsült, amikor észrevett akkor mosolyogva intett nekem párat, mire egy ketten összesúgtak miattunk.
-Szia szépfú.
-Nem válaszoltál az üzenetmre.-néztem rá kicsit morcosan, persze az egészet csak megjátszottam.
-Azt mondtad nem fogadsz el nemleges választ szóval mit kellett volna rá írnom. -nevette el magát, amiben végül is igaza volt.
-Na és milyen volt a tegnap este bébi?
-Hát idegörlő, a banya megint beszólt nekem, de inkább hagytam, nehogy Claret hibáztassa.
-Tudod, hozzám bármikor jöhetsz.-kacsintottam rá, mire csak meglökte a vállam.
-Inkább azt áruld el hová viszel ma?
-Az még titok cicafiú.
-Ugye nem akarsz megölni, aztán valami erdő szélen hagyni.
-Basszus, akkor marad az erdő közepe, ha már így mindenre rájöttél.
-De nem komolyan Mark hova megyünk.
-Majd meglátod, ígérem jó lesz tetszeni fog. 
-Jó hiszek neked.-éppen ekkor lépett be a tanár.-csak még annyit akartam szépfiú, hogy ne bámulj annyit órán mert a végén még azt hiszem teljesen belém zúgtál.-kuncogta el magát.
-Milyen jó képzelőereje van valakinek.-bár nem mondanám, hogy belezúgtam, de nagyon kedvelem ezt a srácot, ráadásul abszolút nem bánnám ha randiznánk, de elég kevés ideje ismerem először inkább haverkodunk, bár nem tudom ezt mennyire lehet barátságnak hívni. Az egész óra nagyon érdekes volt, interaktívvá tette a tanár különböző üzleti döntésket kellett meghoznunk, és egy oldalon szavazhattunk a telefonunkkal. Persze a tanár a végén kiemelte, hogy nekem lett a legtöbb helyes válaszom, majd hozzátette, hogy apám jól tanított, már csak papír kell és kész üzletemeber vagyok ami megmosolyogtatott. 
-Kész üzletember mi szépfiú, nem hiszem el, hogy még itt is etetik az egódat, így is a plafont verdesi.-szívta a vérem óra után Alex.
-Hát nincs mit tenni, egyszerűen jó vagyok mindenben.-majd megláttam Saraht a folyosó végén és karon ragadtam Alexet és elkezdtem vele futni egészen a parkolóig, szinte úgy raktam be őt az autóba.
-Oké ez mi a franc volt?-kapkodta a mellettem ülő a levegőt.
-Sarah.
-Ki?
-Jaj istenem, oké szóval otthon tegnap kifaggattak rólad.-Várj mi rólam?-szólt közbe Alex.
-Aha, rólad mert Sarah meglátott minket ahogy mentünk haza, és ritka ha valakit a motromra engedek szóval kíváncsiak voltak, Sarah egyébként az a lány akit láttál a profilomon. De eszelős a csaj, ha most meglátott volna soha nem szabadulunk és már a sírunkig tartó kötelékekről dumált volna.-próbáltam neki elmagyarázni.
-Oh és nem is akarod, hogy megismerjen?
-De igen, csak nem akkor amikor valahova el akarlak vinni, apu úgyis mondta, hogy majd valamikor vigyelek el hozzánk vacsizni és esélytelen, hogy Sarah ne legyen ott majd akkor faggatózhat.
-Rögtön bedobsz a cápák közé mi?-nevetett rám
-Ott leszek veled, én majd kezelem a kivégző osztagot.
-Jó hát akkor ha már elmenekültünk, nem indulunk, mielőtt még utánunk jön egy tankkal.
-Látom már meg ki is ismerted Saraht.-startoltam be a kocsit. Elég sokat dumálgattunk, és nem tagadom nagyon élveztem, először csak elmentünk enni, amit én fizettem persze Alex kiakadt, hogy nem egy randin vagyunk, akkor miért nem fizethet, mire a kiszolgáló lány csak jót nevetett rajtunk és végül tőlem vette el a pénzt.
-Na ne durcizz már, légyszi baba.-olyan vörös fejjel nézett rám, de csak egy pillanatig, utána gyorsan el is kapta a fejét. Én meg úgy voltam vele, hogy akkor játszunk. 
-Figyelj felőlem moroghatsz egy ideig, vagy el is indulhatunk, de ebből a kocsiból, úgysem szállsz ki. -hajoltam hozzá közelebb, hogy fülébe suttoghassak , de mivel valamin meg kellett támaszkodnom így sajnos a combjába is bele kellett markolnom. Persze csak, hogy megtarthassam magam.
-Jó akkor inkább induljunk.-lökött vissza az ülésembe. Mire csak vigyorogva indultam el az eredeti helyre ahová vinni akartam.
-Neked még sose mondtak nemet ugye?
-Nem nem igazán, ha valamit akarok azt elérem.-néztem rá 
-Inkább az utat figyeld.
Mire odaértünk már egészen kezdett besötétedni.
-Na jó mi ez a hely?
-Görkoriztál már pályán?-húztam magam után a srácot.
-Még nem is görkoriztam soha.-nézett rám kicsit ijedten. 
-Oké nyugi, jó lesz nem hagyom, hogy el ess.-fogtam rá az arcára és kicsit megsimogattam, mire ő is elmosolyodott. Odamentünk a recepcióhoz, kértünk két korit, utána meg odasegítettem őt a bejárathoz.
-Na nagyon egyszerű az egész csak egyik lábad a másik után lököd-nyújtattam felé a kezem, hogy ő is jöjjön. Szerencsénkre hétköznap nincsenek olyan sokan, szóval nagyobb terünk volt. Először nagyon bizonytalanul próbálkozott, úgy csimpaszkodott belém, hogy szerintem majdnem, hogy én estem nem is ő. De egy idő után kezdett belejönni.
-Megpróbálod egyedül?
-Nem hiszem.
-Szerintem menne, indulj el és mögötted megyek.-mire ő csak bólintott, egy két percig nagyon szépen ment neki, de utána elvesztette az egyensúlyát és elkezdett hátrafelé esni, én meg elkaptam.
-Látod bébi megmondtam, nem hagyom hogy eless.Mire ő csak kicsit kipirulva nézett rám. Utána segítettem neki felállni és összekulcsoltam a kezeinket és úgy mentünk még pár kört, láttam rajta, hogy ezt már sokkal jobban élvezi, nem félt attól, hogy esetleg megütné magát. Aztán úgy döntöttünk, hogy megindulunk, haza, hiszen eléggé fáradtak voltunk. Amikor Alexék háza felé tartottam, a kicsi fiú bekapcsolta a rádiót és énekelgetett. Amit csak mosolyogva néztem, majd böködött, hogy én is szálljak be. Na, de amikor elkezdtem szabályosan egy hangos nevetés szakadt fel a torkából.
-Szépfiú nem azt mondtad, hogy mindenben jó vagy, neked szörnyű hangod van.
-Jó nevess csak, tetszik ahogy nevetsz.-és igen megint én győztem ő akart megszivatni, de megint ő pirult el. Amikor megérkeztünk hozzájuk, mindketten kiszálltunk a kocsiból és átkaroltam Alexet.
-Köszi ezt a napot bébibogyó, nagyon jól éreztem magam.
-Majd azért várom, hogy te is elvigyél valahova.-kacsintottam rá, majd adtam egy puszit a homlokára és utána visszaültem a kocsiba.-akkor jöttem rá, hogy én tényleg megpusziltam őt, egyszerűen mintha nem is gondolkodtam volna, de mindegy is szerintem nem volt ellenére.

Tyű na sziasztok, hát ez egy elég hosszú rész lett, amivel szeretném megköszönni a 150k olvasottságot. Örülök, hogy tetszik nektek. Köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni<3