Az újsrác, egy omega...

3.évad 3.rész

Alexander szemszöge:

Olyan hülye mosollyal jöttem be a házba mint még soha, Mark nagyon különleges, nem játszotta el ezt a tipikus alfa szarságot, hogy ő mindenkitől jobb és mindenki felett áll, pedig talán ő igazán megtehetné. Egészen vicces is főleg, ahogy egymás agyát húztuk, bár mondjuk az annyira nem tetszett, hogy konkrétan rámvágta az ajtót, de utána nem jött nekem azzal, hogy az én hibám volt és még haza is hozott, bár egy kissé csalóka a hely ahol élünk. Apukám ennél a hatalmas háznál dolgozik, mint karbantartó, viszont a ház egy nagyon gazdag családé, legalábbis ha családnak nevezhetünk két idősödő alfát. Apa és a többiek is akik a háznál dolgoztak mesélték, hogy volt egy fiuk, de 18 éves korában elkezdte az egytemet és utána pedig lelépett. Mondjuk nem meglepő a nő egy kész rémálom, az omega nőket még csak csak megtűri, de néha úgy beszél velük, mint egy rossz kidobott ronggyal. De engem talán mégjobban utál amiért fiú vagyok és omega. Apa sokszor beszélt nekem arról, hogy amikor anya terhes lett velem itt akarták hagyni ezt a helyet, hogy külön éljünk, hiszen mi is a kert végében található kis házban laktunk a többi személyzettel. De ők mind nagyon kedvesek, Clare a szakácsnő odaadta nekem az ő szobáját, miután betöltöttem a tizenkettőt, miszerint nekem is kell egy kis magánszféra, hiszen apuval laktam addig együtt, ezért ő azóta igazából egy kanapén alszik, amit apa vett neki a hálája jeléül. A születésem előtt anya is itt dolgozott, de sajnos belehalt a szülésbe, emiatt aztán csak apával maradtunk. Tavaly viszont ő is megbetegedett és nem akartam, hogy esetleg emiatt kirúgják, így szinte minden feladatát én csináltam meg, ezért egy évig passzív állapotban voltak a tanulmányaim. Persze a többiek is sokat segítettek nekünk, amiért nem lehetek igazán hálás. Lassan apukám állapota is jobb lett, ezért idén már visszamehettem egyetemre bár csúsztam egy évet. Hát igen apa mindent megtett, hogy egyetemre mehessek, egész életét végigdolgozta, de én is, ezért is tanulok most ösztöndíjjal. 
Amikor beléptem a kapun intettem egyet Tomnak, na ő az az ember aki kb egész nap csak áll a kapuban és figyel, hogy valaki nehogy betörjön, persze éjjel van váltása, de így sose értettem, hogy bír annyit megmaradni egy helyben. Tom is már egy idősödő alfa volt, viszont ő nem lakott velünk, mivel van két lánya és egy nagyon kedves felesége, elég sokszor szoktam őt látni, és bár már az ő arca is ráncosodik látszik rajta, hogy egy gyönyörű nő. Bár Tom se volt éppen bányarém, egyszerűen már ő is csak őszült, de a szemei azok mindig nagyon szépen kéken csillogtak, ezt egyszer kisebb koromban a feleségének is megemlítettem, aki erre csak annyit mondott, hogy hát igen ő is a szemébe szeretett bele. Miután végre hátrasétáltam a mi szállásunkhoz, áldtam az eget, hogy nem futottam össze apa főnökeivel, bár a férfival nincs annyi problémám, ő csak egyszerűen levegőnek néz, de a nő az előszeretettel szólogat be nekem, persze én nem mondhatok neki semmit mert azt apa állása és a lakhatásunk is bánná, ezért inkább minidg kussban maradok és próbálom az arckifejezéseim is teljesen visszafogni, ami több kevesebb sikerrel megy is. Amikor végre beértem a házba, Clare még ott volt és láttam rajta, hogy valami nagy baj van, mert ő csak akkor ilyen ideges, hogyha valamit nagyon elrontott és félti a munkáját. Amikor észrevett, csak intett nekem, na és itt már biztos voltam benne, hogy valami történt, Clare mindig anyám helyett anyám volt, és mai napig ha hazaérek, mindig hatalmas öleléssel fogadott.
-Na mi történt valamit megint kiművelt a boszorka?(mi csak így hívtuk a ház úrnőjét)-ültem le hozzá az étkezőnkben.
-Óh de még mennyire kitalálta, hogy neki mára minimum 150 emberre való adag étel kell, mert szervezni akar egy ünnepélyt, hiszen valami nagy szerződést kötöttek. Én meg azt se tudom ezt, hogy oldjam meg este hatra. Amikor vásárolni voltam erről nem is szólt semmit, és nincs itthon annyi étel, ráadásul olyan menüsort állított össze, hogy ezt a közeli boltban meg sem tudom venni, viszont ő meg elment magának ruhát venni, ami azt jelenti, hogy a sofőr sincs itt, hogy elvigyen, fogalmam sincs hogy buszon hogy fogok ennyi mindent egyedül elcipelni. -panaszkodott nekem. Mivelhogy pont tizenegy órára értem haza, ezért még volt 7 óránk, hogy ezt valahogy összehozzuk, hiszen nem fogom magára hagyni.
-Nyugi szerzek maguknak sofőrt és még segítek is .-néztem rá vigyorogva.
-Sash tudom, hogy ügyes fiú vagy, de ha ezt megoldod akkor egy varázsló is. 
Mondtam neki, hogy 10 perc múlva visszajövök és nagyon reméltem, hogy a tervem beválik mert ha nem akkor rendesen megszívtuk. Gyorsan felszaladtam a szobámba a cuccaimat ledobtam, és már el is kezdtem kikeresni a neveket az egyetem oldalán, persze a szakunkon, volt vagy egymillió Mark, úgyhogy túl sok idő lett volna mindegyikre rákeresni, ezért még gyorsan beírtam a keresőbe, hogy csak az első éveseket mutassa és így már sokkal egyszerűbb volt. Csak négy Mark volt idén és mindegyikre rákerestem, a másodikra be is jött Mark Brown, ami érdekes hiszen akié a ház az is Brown, de mindegy úgy voltam vele, hogy biztos csak gyakori név. Bejelöltem őt ismerősnek, de mivel nem volt időm arra várni, hogy vissza is jelöljön, ezért már rögtön rá is írtam.
"Hali szépfiú, egy nagyon nagyon nagy szívességet akarok kérni, de egy barátom élete múlik rajta."-küldtem el neki ezt. Rá talán egy percére már válaszolt is.
"Na mi az bébi már nem is tudsz nélkülem megmaradni? Miben állhatok szolgálatodra?"-mire csak vigyorogtam az üzenetén.
"Figyelj van autód?" 
"Persze, miért?"
"Jó tudom ez nagy kérés meg a benzint ki is fizetnénk, de el kellene minket egy barátommal vinni pár boltba"
"Miért neked nincs jogsid cica?"
"Mark nincs jogsim de ha lenne, se tudnék vezetni mert autóm sincs emlékszel a csodajárgány"
"De hiszen olyan nagy házban élsz, miért nincs kocsid, tuti, hogy a szüleid megtehetnék."
"Figyelj mindent elmagyarázok, csak ha eltudnál jönni értünk"
"Persze, persze indulok, de ennek lesz ára cicafiú, na de kapd össze a barátod és gyertek ki a ház elé."-még az üzenete mögé bigyesztett egy kacsintós emojit, én pedig mint a vadalma úgy vigyorogtam. Már szaladtam is le Clarehez, hogy elmondjam neki a jó hírt.
-Na ki a te varázslód? Szedd össze a cuccodat, egy barátom mindjárt itt van értünk.- mire a nő csak felugrott és agyon ölelgetett, hogy mennyire hálás nekem, pedig igazán Marknak kellene hálásnak lennie, hiszen a fiú jön értünk. Clare hozta a bevásárló listáját, meg a táskáit amibe majd belepakolunk, de ahogy elolvastam ezt a nagy adag kaját, lehet, hogy Marknak kétszer kell majd fordulnia. 
Miután összekaptuk magunkat el is indultunk ki a kapun, Tom elég furán nézett rám, hogy mit jövök megyek mint a mérgezett egér, de csak kinyitotta a kaput, mi pedig vártuk Markot. Pár perc múlva egy gyönyörű fekete autó kanyarodott be az utcába, már ránézésre megmondtam, hogy nem egy olcsó darab, még Clarenek is nyitva maradt a szája. Miután Mark leparkolt, és kiszállt, vigyorogva nézett ránk.
-Na ki rendelt Mark taxit?-mosolygott rám, mire én csak odamentem hozzá és megöleltem, olyan fura volt alig pár órája ismerem, de már most le vesz teljesen a lábamról. Ő is szorosan viszonozta az ölelésem.
-Köszönöm tényleg.
-Nincs mit bébi, na ugorj be a kocsiba, aztán mondd merre megyünk, csak majd nekem olyan három felé el kell mennem a húgomért. -amire csak bólintottam de szerintem addira már végzünk. Beszálltunk mindhárman az autóba én elölre, Clare pedig hátra, de a nő végig úgy nézte Markot mintha szellemet látott volna, na mindegy majd ha hazaérünk kikérdezem....

Sziasztoook! Itt is lennék egy újabb résszel, hát Mark nem egy úriember, rögtön rohant a szőke hercegéhez. Remélem tetszett nektek ez a rész. Köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni <3