Az újsrác, egy omega...

Rebeca és Aria

Rebeca szemszöge:

Még Kai buliján történt, amikor is először csókolhattam meg azokat az édes ajkakat, bár csak egy apró kalandnak gondoltam és semmi komolynak, azonban mostmár szinte el se tudnám nélküle képzelni, a napjaim, perceimet és az életemet. Ezek a csodás ajkak nem máshoz tartoznak mint az én szinte tökéletes Ariámhoz, akivel bár döcögős volt a kapcsolatunk kezdete, végül a sors mégis egymás mellé űzött minket, és én ki lennék ha ellenállnék a Teremtés anyának, Ámen.

De kezdjünk is mindent az elejétől....

Amikor Eli szinte elráncigált minket is Kai bulijába, csak az járt a fejemben, hogy talán majd ráakadok egy dögös csajszira, akivel elszórakozom pár órát, de semmi komoly hiszen nekem is elég problémám van, nemhogy még egyet a nyakamba vegyek. Amikor lehúztam az első pohár whiskyt, körbe kémleltem a tömeget, hogy kivel szórakozhatnák egy kicsit. Már éppen feladtam volna, mikor belépett a látóterembe egy rövid vörös hajú alfa lány, aki csak tanácstalanul állt a tömeg közepén, de valami egészen vonzott benne. 
-Táncolunk egyet?-libbentem oda hozzá.
-Tessék?-nézett rám olyan megdöbbenéssel a szemében.
-Azt kérdeztem, nincs kedved táncolni velem?-mutattam magamra a hüvelykujjaimmal.
-De persze miért ne.-mosolyodott el. Tehát nyert ügyem van. Mostmár csak ki kéne deríteni, hogy kire bukik, bár a stílusa alapján szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond ha rányomulok. Miközben egymás mellett toporogtunk az ütemre, egyszer csak gondoltam egyet és megfordultam és kicsit hozzányomtam magam, ő pedig szinte ösztönösen átkarolta a derekam, szóval innen már biztos voltam benne hogy nyert ügyem van. Egy ideig még riszáltam magam neki, majd miután már kellőképpen kezdett beütni nálam az alkohol, úgy gondoltam, hogy lekapom őt hiszen mi történhet max ellök magától én meg ráfogom arra, hogy kurva részeg vagyok. Hirtelen megfordultam a karjai között és az ajkaira hajoltam, először csak megilletődve figyelt rám kitágult pupillákkal, de ezután lehajtotta a szemhéját és mindketten elmerengtünk egymás szájának felfedezésében. Amikor elváltunk egymástól, csak bámultuk egymást, mint a múzeumban az emberek a kiálított tárgyakat.
-Ez meg mi volt?-suttogta szinte az ajkaimra.
-Egy csók és nem is akármilyen.-nevettem el magam.
-Azt észrevettem, de miért?
-Hát mert így volt kedvem, de ne értékeld túl nagyra ez csak egy csók.-ezután pedig ott hagytam őt, mint aki jól végezte a dolgát és bár hiába kerestem Liotékat mind a kettőt szem elől tévesztettem, emiatt pedig hazabandukoltam teljesen egyedül.

Mint kiderült a bulin nem csak engem hozott össze a sors, egy kis kalanddal hanem édes drága testvérem is, aki volt olyan nyámnyila, hogy ezután ne merjen mutatkozni, így mint minden helyzetet, persze ezt is nekem kellett orvosolnom. Még aznap reggel észrevettem, hogy a vörös hajú lány a buliból bejelölt ismerősnek, viszont amikor Leot vittem el hozzánk, csak akkor vettem észre, hogy írt egy üzenetet, amiben annyi állt, hogyha ha van rá lehetősége akkor szeretne megismerni, úgyhogy ha van kedvem akkor találkozzak vele egy kávézóban, neki mindegy milyen időpontban. Szóval Leo kezébe nyomtam egy tálcát és már hiper sebességgel írtam is neki, hogy akár most is találkozhatunk. 

A találkozónkon igazából semmi különleges nem történt egyszerűen csak elbeszélgettünk, és kiderült róla, hogy mennyire is édes teremtés ez az Aria, ritkán találni ilyen lányt aki ennyire pozitív kisugárzázú. Bár egy ölelésen kívül nem is jutottunk tovább azonban, ez mintha engem egy kicsit megnyugtatott volna, mindenesetre nagyon furcsa érzés volt, amit szerettem volna többször is megtapasztalni. Eldöntöttem, higy bár nem szokásom kapcsolatokba belebonyolódni, azonban talán Ariával működhetne, hiszen annyira összepasszolunk, még a humorom is érti, amit eddig talán csak a tesóm volt aki teljesen átérzett.

Ezután szinte minden nap telefonon tartottuk a kapcsolatot, mert nem sűrűn tudtunk találkozni. Ugyanis nekem lett volna bármennyi időm viszont ő annyi mindennel foglalkozott, szín jeles tanuló volt, emelett rengeteget sportolt és hát ő próbált engem is beilleszteni, de nem mindig sikerült. Ami miatt soha nem voltam szomorú vagy csalódott, egyszerűen csak a hiány érzet volt ami kicsit felőrölt.  De a mindennapos jókedvemet ez se tudta lelohasztani, és még Eliot is észrevette, hogy szinte megállás nélül mosolygok és egy párszor rá is kérdezett, de nem szerettem volna magamat hiú ábrándokba rebegtetni, ezért inkább neki se mondtam semmit a kis románcomról, ami akkor még nem is állt stabil lábakon.

És amikor végre sikerült találkozni és már éppen azon gondolkodtam, hogy végre bevallom neki az érzéseimet bármi is történjék, hát nem beüt a rossz. De hát, hogy meséljek is róla, találkozónk teljesen átlagosan indult. Beszélgettünk, ugrattuk egymást és tényleg jól elvoltunk, és nekiálltunk belemelegedni a régi kapcsolataink sűrűjébe. És hát végül kiderült, hogy neki eddig csak egy kapcsolata volt, az is egy sráccal, de hamar rájött, hogy semmit nem érez iránta, szóval most egy lány tetszik nagyon neki, és nem én lennék az egyetlen szerencsétlen ha nem tőlem kérne tanácsot ebben az ügyben. Bár majd a szívem facsarodott bele, de mégis annyira szerettem, hogy inkább láttam volna mással boldognak, mintsem, hogy szomorkodjon azután a lány után. Így hát elkezdtem neki mondani, hogy tudja meg a kedvenc helyeit vagy éppen mi a kedvenc étele, virága és lepje meg, hiszem ezzel bárkit le lehetne kenyerezni. Ő pedig csak egy hatalmas mosollyal az arcán megköszönte, hogy számíthat rám, én pedig a szorító érzéssel a mellkasomban hagytam el a szobáját.

Másnap szinte teljesen úgy éreztem mintha semmire sem lenne energiám, bár Eliot észre is vette, nem kerített neki túl nagy feneket hiszen ő el volt foglalva azzal a rózsaszín köddel ami most őt és Isaacat lengi körül, az öcsémről pedig ne is beszéljünk, annyira nyálasak Leoval, hogy az szinte már visszataszító.  És bár próbáltam még mindig hozni a vidám énemet, legbelül szinte azt éreztem szétmarcangol ez az egész. Ezért nem akartam soha szerelmes lenni, túl sok fájdalommal jár, túl sok gyötrődéssel olyan mély fájdalommal amit az ember ritkán él át, valamiért mégis harcolunk azért hogy bánthassuk magunkat, harcolunk egy dologért ami képlékeny és múlékony és miért, mert ha nem oszthatnánk meg valakivel a szeretet érzését egyszerűen elvesznénk mint emberek.

Hetekig próbáltam magam távol tartani Ariától, és hiába akartam minden pillanatomat megírni neki, próbáltam szokni a gondolatot, hogy más mellett talál majd boldogságra, másra mosolyog és hiába leszek ott mindig, csak másod szereplőként.

De sajnos ő sem volt buta lány, sőt hihetetlen logikája volt, nagyon hamar rájött, hogy már nem úgy viszonyulok hozzá, amit meg is írt nekem. Persze rögtön tiltakozni akartam, hogy ez nem igaz, de erre rávágta, hogy akkor találkozzunk, amire legszívesebben nemet mondtam volna, de akkor bebizonyítottam volna amit gondol, így hát összeszedve minden megmaradt erőmet, kiséltáltam elé a parkba.

És ott várt rám egy szürke blézerben és egy szakadt farmerban, egy csokor nárcisszal a kezében, ami a kedvenc virágom, valamit egy zacskó gumicukorral, amivel ha valaki kicsit is ismer az tudja, hogy meg lehet engem venni vele kilóra.
-Mi ez az egész? -értetlenül álltam ott.
-Hát a kedvenc virágod és a kedvenc kajád, egy ismerősöm ajánlotta, hogy ezzel tudom lekenyerezni azt a lányt akit szeretek. -mire nekem a szívem mintha kitört volna egy acél páncélból, elkezdett zakatolni és a hasamban a pillangók is csak úgy repkedtek.
- Az igazi kérdés az az itt, hogy ez a lány mit gondol erről az egészről, rólunk.
- Te beteg vagy a fejedre ha azt hiszed ezt itt visszautasítanám. -ráztam meg a fejem és már oda is léptem hozzá az első olyan csókomért,ami már úgy történt, hogy már a szerelmemnek nevezhettem.........

Sziasztok! Itt is lenne Beca és Aria története. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, legközelebb Leo, Isaac és Ezékiel jövőjébe tekinthettek majd és kis bepillantást. Ezután pedig már következik is a második évad. Köszönöm ha elolvastad ❤🧡💛💚💙💜🤎

Puszi, Cseni 💗💗💗

Ui. : a felső képen Aria látható💞