Az újsrác, egy omega...

24.rész

Eliot szemszöge:

-Az eredmény tehát.-fogtam kezemben a tesztet, de nem mertem kihúzni a pohárból, túlságosan rettegtem, a torkom és a szám szinte mint a kopár sivatag olyanannyira kiszáradtak.
-Majd én megnézem, mert még holnap is itt fogunk ülni, ha rád bízzuk.-vette ki a kezemből a poharat Zeek.
Szinte kétszer leizzadtam azalatt a pár másodperc alatt míg Ezi kiemelte a tesztet a pohárból. Elsőnek Reb csúszott mellé, hogy ő is mihamarabb szembesüljön az eredménnyel. Vékony kezeit a lány a térdemre csúsztatta, ami miatt ismét belém szorult a levegő és kivert a víz, mintha valami rossz faggatáson lennék, ahol egy olyan bűntényt kellene bevallanom, amit nem is én követtem el.
-Semmi gond Liot, a teszt negatív lett, nem vagy terhes.-mondta monotom hangon Zeek. Bár örülnöm kellene ennek a hírnek, de valamiért mégis összeszorult a szívem. 
-Mi a baj, nem örülsz neki, semmi nem történt.-ölelte át a vállamat Beca.
-Figyelj, lehet hogy most nincsen babád, de a jövőben majd lesz és ha olyan szerencsés Isaac, hogy még akkor is elviseled, akkor tőle lesz.-kúszott oda mellém Ezekiel is, aki ezután csak némán megszorította az ölemben esetlenül elhelyezkedő kezeimet. Csak egyszerűen eleredtek a könnyeim, nem is tudtam, hogy a megkönnyebülés miatt, vagy mert éppen hiába számítottam rá, hogy nemsokára a kezemben tarthatom az én első piciny babámat és erre mégsem, de szakadatlanul sírtam. Szerintem az ikrek nem is tudták mit kezdjenek a helyzettel, így csak próbáltak minél nyugtatóbb és bíztatóbb szavakat suttogni nekem és közben teljes mértékben azt éreztették velem, hogy mindenben mellettem állnak. 

Talán már fél órája ültünk ott mire abbamaradt a kissé hisztérikus sírásom.
-Mi történik veled Eli?-próbálkozott halkan a kérdéssel Zeek.
-Magam se tudom, csak már abban se vagyok biztos mire vágyom, persze örülök neki, hogy nem most lesz babánk Isaacal, de mégis most úgy érzem mintha elvesztettem volna valamit, valamit ami nem is volt az enyém, de mégis közelebb éreztem magamhoz, mint bármi mást.
-Jaj Eli.-simított végig kissé slampos és nedves hajamon Reb.
-Majd lehet még babátok, de legalább most előttetek az élet és nem kell emiatt is aggódni. -folytatta.
-Beca ezzel rohadtul nem segítesz, inkább fogd be. -sziszegte neki Ezekiel, mintha azon aggódna, hogy nehogy meghalljam, ami a helyzetemet tekintve butaság volt tőle, ugyanis köztük foglaltam helyet.
-Én most inkább hazamennék, ha nem bánjátok, kicsit egyedül kell lennem.-álltam fel, majd magamhoz ragadtam a tesztet és bár az ikrek próbáltak marasztalni én mégis elindultam. Nem is tudom, hogy kerültem haza, úgy érzem örülnöm kellene, hogy nem lesz babám, de most valahogy mégis olyan érzésem van mintha a testem egy üres, élettelen porhüvely lenne. Fáj, minden egyes porcikámban fáj.
Amikor beestem az ajtón, anyukám ott iszogatta már egyenruhában a kávéját, esetlenül köszöntem neki, majd elindultam volna fel a szobámba, de megállított.
-Mi a baj Liot? -nézett rám szinte égetően aggódó tekintettel.
-Semmi gond nincsen, minden rendben van. -próbáltam kissé hamiskás mosolyt erőltetni arcomra.
-Ne próbáld előttem titkolni, ha valami nincs rendben. -simított rá a kezemre, ami a korláton pihent.
-De mondom nincs semmi. -de tekintete annyira belevágott a lelkembe, hogy hatalmas erő kellett ahhoz, hogy ne eresszem ki ismét sós könnyeim.
-Gyere, ülj le. -fogott rá ismét kacsómra és odahúzott az ebédlő asztalhoz, ezután pedig odahozott nekem egy bögre kakaót.
-Mindjárt jövök, maradj itt oké?-mosolygott rám biztatóan.
Talán tíz perc telhetett el amikor visszajött anyukám, de már nem az egyenruháját viselte, csak simán úgy nézett ki mint én, laza melegítő nadrág és egy egyszerű felső. Lassú léptekkel ő is odajött hozzám, majd kihúzta a velem szemben lévő széket.
-Nos vettem ki magamnak szabadságot szóval bármi is nyomja a szívedet, elmondhatod, tudod hogy soha semmiért nem haragudtam és nem is fogok. -hangjában csak a bíztatást és a támogatást hallottam, ami engem is viszonylag megnyugtatott. Vettem egy pár mély levegőt, majd nekiálltam elmesélni a történetet. Bár néhány helyen azért tompítottam, mivel túl kínos lett volna mesélnem a heatemről, csak éppen annyit mondtam, hogy nem voltunk elővigyázatosak, ami miatt persze anyu tartott egy egész szentbeszédet arról, hogy ez mennyire felelőtlen volt mindkettőnk részéről, amiben teljesen igaza van. Majd folytattam, a reggeli rosszullétek mesélésével, persze neki is kezdett összeállni a kép, de még mielőtt megszólalhatott volna, intettem, hogy várja ki a végét. Erre ismét csak kíváncsi, fűrkésző tekintetet kaptam.
-...És végül vettem egy teszetet,de negatív lett, nem vagyok terhes. Aminek örülnöm kellene, de anya annyira üresnek érzem magam, mintha mégis vágytam volna rá most.
-Én megértem, de hidd el lesz rá még lehetőséged,  hogy gyermeked legyen. Később lehet megbántad volna, ha most vállalkoztál volna erre, bár hogy tudd én támogattalak volna benne.
-Tudom és köszönöm, de most csak egy kicsit egyedül akarok lenni, vagy csak kiüríteni a fejem. Azt se tudom elmondjam-e Isaacnak. -simítottam végig kicsit hajamon, így próbáltam levezetni a stresszt.
-Tudod mit, most te szépen elmész, elvonszolod magad a kanapéig és nekiállunk annyit enni, amennyit nem szégyellünk és meg fogjuk nézni az összes nevetségesen rossz vígjátékot, mert tudom, hogy most erre szükséged van. -kacsintott rám, majd kezével kissé el kezdett sürgetni.
Nagy nehezen felálltam és elbandukoltam a szobámba egy két plédért és takaróért,hogy jól körbeöleljenek, a lépcsőn egyszerűen azt éreztem, hogy a lábaim és az összes testrészem ólomsúlyú volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog ez az egész viselni. Miután leértem minden cuccomat ledobáltam és már csak azt láttam, hogy anya mikrós muffinnal tér vissza és egy pár zacskóval a kedvenc rágcsámból, amire kissé megcsillantak a szemeim, bár a gyomrom inkább ellenkezést mutatott irányukba olyan hangosat morgott.
-Anya nem ehetnék valami csípőset inkább most azt kívánom, mint ezeket az édes dolgokat.
-Eli biztos nem vagy terhes?-kérdezte vicceskedve, hiszen egyáltalán nem szoktam erős dolgokat enni. Majd elment a konyhába és nagyjából negyed óra után visszatért egy tál gőzőlgő chilisbabbal, és mellé hozott egy zacskó tortillát. 
-Bon Appetit, a magnifico konzerves chilisbabhoz.-majd lerakta elém és elindított valami vígjátékot. 
Szó szerint napok óta ez volt az első étel ami jólesett. Az egészet becuppantottam bár egyáltalán nem volt kis adag. Anyukám meg is jegyezte, hogy végre valamit jó étvággyal eszegettem meg.

Lassacskán így telt el a délutánunk, a szó szerinti semmittevéssel, én pedig az összes csípős vagy pikáns ételt ami fellelhető volt a házunkban elnyammogtam. Már éppen éjjel tizenegyet ütött az óra, mikor anyukám már majdnem bealudt a kanapén, így elküldtem, hogy menjen pihenni, én úgyis megvárom Isaacat. Most pedig itt ülök a sütő előtt és várom, hogy végre megsüljenek a mirelit csípős csirkeszárnyaim, és persze közben az én alfámat várom. Amikor már vettem ki a sütőből a husit, megéreztem, hogy valaki figyel engem, hátrapillantottam és a boltív alatt Isaac áldogált.
- Szia, te kis háziasszony.-jött oda hozzám és erősen megragadva a derekam magához húzott egy csókra. 
-Nem vagyok háziasszony.-fordultam meg ölelésében, majd a szárnyakat egy tányérra pakoltam és még meglocsoltam egy kis csípős szósszal és elindultam felfelé a szobámba. Isaac csak szótlanul követett.
-Mi a baj Eli, nem kellett volna ma is elmennem ugye, basszus olyan hülye vagyok.-kezdte el magát szidni, mire én kuncogva ajkára tapasztottam a kezemet, amit mielőtt elhúztam megcsókolt.
-Nyugi nincs semmi baj, viszont valamit meg kell beszélnünk.-motyogtam eléggé ideges hangon, amit ő is észrevett.
-Bármi is van nekem elmondhatod.-simogatta meg bíztatóan a karom.
-Szóval amióta folyamatosan rosszul vagyok, egy ideje azon kattogott az agyam, mivan ha babát várok.-mire nagyjából tányér méretűre nőttek a szemei.
-Terhes vagy, de hát ez fantasztikus.-adott egy csókot az ajkaimra. Szinte csak úgy sugárzott róla az öröm.
-Nem vártad meg míg befejezem, tehát nem,nem vagyok terhes ma csináltam egy tesztet és negatív lett.-mire az arca úgy elkomorodott mint az enyém, mikor láttam az eredményt.
-Tudod, lehet jobb is így, mármint még mindketten túl fiatalok vagyunk.-nevetett, de ez egyáltalán nem őszinte volt, én láttam rajta.
-Nem kell magad megjátszanod, látom, hogy szomorú vagy.-mosolyodtam el, majd megsimítottam arcát.
-Ne haragudj, csak hirtelen belegondoltam mennyire jó is lenne egy család veled.
-Ne aggódj, majd lesz még lehetőségünk, miután stabilabb lábakon állunk. 
-Igazad van,mindenben.-csókolt homlokon majd felállt és elment a fürdőbe.
Negyed óra múlva visszatért bár szemei furcsán csillogtak, mintha sírt volna. Felpattantam és karjai közé bújtam, annyira szorosan tapadtunk egymáshoz, mint két mágnes. 
-Isaac, majd a jövőben lesznek gyerekeink, ígérem.-mire lehajolt hozzám és egy hosszas csókban részesített.

Na hát heló mindenkinek, itt van a várva várt rész. Remélem elnyeri tetszéseteket. Egyszerűen, hihetetlen számomra, hogy már elértük a több mint húszezer olvasottságot. Nem tudom szavakban kifejezni mennyire hálás vagyok. Köszönöm, hogy olvassátok és vote-oltok, és nem utolsó sorban a kommentjeiteket is imádom.💛💚💙❤💜🧡

 Imádlak titeket. 💝💝💝💝

Millió puszi és ölelés,Cseni💖💖💖💖