Az újsrác, egy omega...

Gerlicék(bónusz rész)

Nem is szeretném nagyon szaporítani a szót, de el sem hittem amikor újra feljöttem wattpadra, hogy már 80000+ olvasottságnál járunk, tényleg nagyon szépen köszönöm, és mivel a múltkori kis szösszenet tetszett nektek, ezért, úgy gondoltam, hogy a "visszatéresemre" írok egy újat, a mi kis gerlicéinkről Ezekielről és Leoról. Jó olvasást kívánok, puszi.

Ezekiel szemszöge:

-Figyelj biztos nem gond, hogy itt marad Sarah, mert itt van neked Mark , nem lesz ez neked így túl sok?-pánikoltam kicsit Eliotnak, hiszen ma valahová elutazunk Leoval, csak azt nem volt hajlandó elárulni merre megyünk. Ráadásul ott fogunk tölteni három éjszakát, ami persze nem lenne gond, de itt van Sarah is aki már öt éves és hiába tudtam, hogy Eliotra nyugodtan rábízhatom, hiszen jó helyen lesz, de Mark most van a nagy felfedező korban, már szépen jár kel a lakásban és egy percre se lehet őt magára hagyni. Konkrétan amióta tudom, hogy elutazunk, azóta ezen stresszelek, bezzeg a kis férjem na ő a nyugodtság mintaszobra.
-Ezi nyugodj már le, Sarah és Mark ellesznek, de ezt te is tudod, most pedig vonszold ki a segged az autóig mert ideje lenne rendesen megünnepelnetek az ötödik házassági évfordulótokat.
-Igaza van az én Kincsemnek-jelent meg Isaac is aki kivette Eliot kezéből a Markot, aki azonnal hatalmas mosolyra derült, le se tagadhatná szinte oda meg vissza van az apjáért, pont mint Sarah Leoért.
-Figyelj Ezi, ha valami gond lenne, vagy Eliot elfárad te is tudod, hogy én itt leszek vele, soha nem hagynám őt egyedül meg amúgy is legalább tudom milyen lesz a ház több poronttyal ugye bébi.-csapott rá az omega seggére, aki megakarta legyinteni tarkóját, de Isaac mosolyogva elinalt és leült a gyerekekkel játszani, mintha még ő is egy három éves lenne.

-Tervezitek a következőt?-kérdeztem Liottól.
-Dehogy, bár az elsőt se terveztük, de az lényegtelen, nem mondom, hogy szomorkodnék, ha lenne, egyszerűen most szeretnék csak hármasban lenni, de ezen még sok minden változtathat, viszont mostmár tényleg nyomás kifelé, mert ha nem magam rugdoslak ki.
-Jó, csak még elbúcsúzok Sarahtól.-nagyjából egymilliomodjára tettem hozzá magamban. 
-Szia, Kincsem papa meg apu akkor most elmegy egy kis időre oké?
-Oké, sziasztok.-már fordult is vissza a játékához, és Markhoz. Nem mondom, hogy azt vártam, hogy összeomoljon, de azért jobban kezelte az öt éves lányom a helyzetet, mint én.

Miután végre nagy nehezen elhagytam a házat és beültem a kocsiba, ahol Leo nagy mosollyal várt már rám. 
-Na akkor indulhatunk?
-Persze, de mostmár azért elmondhatnád hova megyünk.
-Majd ott meglátod, nem megyünk messzire, szóval megnyugodhatsz nem raklak fel repülőgépre, egyébként Eliot ajánlotta a helyet.
-A mocskos, ő tudott róla?
-Persze, még Sarah is tudja, rajtad kívül mindenki.
-Persze mert pont nekem nincs jogom tudni merre megyünk.-duzzogtam be egy kicsit szokásosan, amit szerintem szegény Leo már az évek során megszokott tőlem.
-Ezt hívják meglepetésnek édes, na kösd be magad aztán tényleg menjünk.-nyomott egy puszit az arcomra, és már el is fordította a kulcsot.

Őszintén fogalmam sincs mikor aludtam be, egyszerűen csak olyan jó volt ahogy monotonan mentünk az utakon, a zene éppen hogy csak szólt és Leo pedig szinte végig simogatta a combom, egy szónak is száz a vége átaludtam az egész utazást.
-Kicsim, megjöttünk.-simogatta arcomat szerelmem.
Kiszálltam az autóból, Leo pedig kivette a csomagokat, majd rám nézett és kicsit biccentett a fejével miszerint kövessem őt. Na most, ha rólam egy dolgot tudni lehet az az, hogy imádom a természetet, de túrázni, még az isten se venne rá arra, hogy én ott kutyagoljak a melegben. Kissé emiatt húztam a számat, de szerencsére csak pár percet kellett mennünk és hát büszkén állíthatom, hogy megérte. A ház valami gyönyörű volt, bár kívülről csak egy sima faháznak tűnt a semmi közepén, de ahogy beléptem egyszerűen elvarázsolt, az egész hely a kandalló a nappaliban, a fürdő a hatalmas káddal, a gyönyörű baldahinos ágy, valamint a csodálatos fedett terasz, ahol valami elképesztő volt a kilátás. Míg én kigyönyörködtem magam, addig Leo lepakolt a cuccainkkal. 
-Na tetszik?-lépett mögém, és átkarolta a derekam.
-Az nem is kérdés, ez valami hihetetlen.-simítottam arcára mire ő automatikusan lehajolt, hogy megcsókolhassam.
-Na és mit fogunk csinálni, ezen a gyönyörű helyen?
-Igazából elég sok tervem van, viszont ma már késő van, te pedig kis álmos vagy szóval mit szólnál, ha lefürdenénk együtt és utána pedig összebújnánk?-rajzolt köröket a derekamra, amit mindig is imádtam.
-Benne vagyok.
-Megcsinálom a vizet, addig te behozhatnád a pezsgőt meg az epret már odaraktam a hűtőbe, azért mégiscsak ma van a napja az évfordulónknak.-el is indult a fürdő felé, én pedig nekiiramodtam poharakat keresni. Szerintem vagy fél óra telt el mire megtaláltam, de a valóságban ez lehetett nagyjából egy, maximum két perc. Szépen az epret és a pezsgőt, valamint a poharakat egy tálcára raktam és elindultam vele a fürdőbe, ahol Leo már elkészítette a habfürdőt, még gyertyákat is gyújtott. Lehelyeztem a tálcát, úgy, hogy ne legyen akadályba, de azért még simán elérjük a kádból is. Ezután pedig mindketten levetkőztünk, na de most itt álljunk meg egy pillanatra, az egy dolog, hogy én az évek alatt kicsit híztam elfogadom, de azt a tényt, hogy Leo konkrétan izmosabb lett nehezen nyelem le, mármint félre ne értsetek nagyon is nagy öröm, hogy az élő Dávid szobromat bámulhatom, de akkor sem fair. Először, ő ült bele a kádba én pedig beültem elé és nekidőltem. Az egész olyan meghitt volt, etetett eperrel, koccintottunk, és egyszerűen csak élveztük egymás közelségét.

Másnap madarak csicsergésére és két meleg kar szorítására keltem.(na most egyébként ezt muszáj ideírnom, de annyira nyálas, de nekem mindig ők maradnak a tökéletes nyálas pár-ím.)Őszintén szólva, semmi kedvem nem volt felkelni, persze Leo még mindig úgy szunyókált, mint egy medve, ezért gondoltam én is megtehetem, hogy visszabújok hozzá. Csak bámultam az arcát, és bár látszanak rajta az évek már néhány helyen kis ráncok jelentek meg rajta, de még ő mindig tökéletes. Egyébként nem sokkal utánam ő is felébredt, kicsit még összebújtunk, de ezután szépen kikeltünk az ágyból, míg ő elment kicsit előkészülni erre a napra, vagyis hát azt mondta, addig én szépen felöltöztem, bevetettem az ágyat. Mire végeztem, addigra visszajött két bögrével a kezében. Szépen lassan megkávéztunk, majd ő is felöltözött és végre elindultunk. Na most Leo kezében egy piknik kosár volt, úgyhogy sejtettem mi lesz a mai program. Talán negyed órát sétálhattunk és egy nagyon szép kis patak mellett kötöttünk ki. Egyszerűen minden tökéltes volt, kiterítette a pokrócot, és csak beszélgettünk, hiába vagyunk együtt évek óta, még mindig tudunk új témákat felhozni és kibeszélni. Arról is beszéltünk, hogy talán örökbefogadunk még egy kicsit, de ezt még nem döntöttük el, de nem is vettetük el. Én észre se vettem, hogy már a Nap lemenőben van. Erre Leo még előhúzott a kosarából fánkot.
-Emlékszel még arra amikor megkértelek, hogy legyél a barátom?
-Hogyne emlékeznék, konkrétan nekem kellett rávennem téged, ráadásul akkor feküdtünk le először.
-Jó ez is igaz, de akkor is piknikeztünk és fánkot ettünk.-mutatott a doboz édességre.
-Istenem te ilyenekre emlékszel?
-Akkor vettem el a szüzességed, minden megmaradt hidd el. Onnantól fogva csak az enyém voltál és senki másé.-kicsit elpirosodtam, hiszen nekem az ilyen téma még mindig zavarbaejtő picit.
-Éppen ezért arra gondoltam mi lenne ha újraírnák azt a napot, szóval Ezekiel Wilson megtisztelnél azzal, hogy a párom és férjem leszel még sok-sok éven át?-térdelt előttem, mintha tényleg újra megkérne.
-Persze, te bolond.-csókoltam meg, viszont ez elég intenzívre sikeredett, amit nem is csodáltam.
Pontosan mint akkor villámsebességgel pakoltunk össze és szinte futottunk vissza a kis házunkba, ahol nem tudom ki kinek esett neki hamarabb, de azon az estén szinte semmit nem aludtunk, teljesen úgy éreztem magam mint egy hormonokkal felfűvött tinédzser, de egy cseppet sem bántam. 

Ez így ment a maradék két napunkon is, először újra megkérte a kezem, a rózsából kirakott szívbe, az utolsó nap pedig felvette az esküvő öltönyét mintha megint azt a napot élnénk át és újra elmondta a fogadalmát, csak mostmár egyedül nekem. Amikor hazaindultunk, kicsit csalódott voltam, hiszen vége annak, hogy minden másodpercben együtt vagyunk, de már alig vártam, hogy lássam a kislányomat. 

Amikor odaértünk Isaacékhez, szinte azonnal berontottam, mondjuk most Leo is ugyanúgy loholt, le se tagadhatná, Sarah mindennél többet ér neki. Bezzeg amikor kislányunk észrevett minket, először Leohoz futott, de nincs mit tenni apja lánya. Miután elmeséltünk neki és a porontyoknak mindent, Isaac és Leo elvitte őket a játszótérre, mi pedig Eliottal leültünk kicsit beszélgetni.
-Ki vagy virulva azt remélem tudod.-mosolygott rám.
-Hidd el érzem, ettől szebb és jobb házassági évfordulót kívánni sem tudtam volna....

Valaki küldjön nekem is olyan rendes pasit mint Leo, de komolyan. Bár ezt szerintem mindenki nevében is mondhatom. Remélem tetszett nektek ez a kis rész a galambocskáimról, köszönöm hogy elolvastad.❤️❤️❤️

Puszi, Cseni❤️❤️❤️