Az újsrác, egy omega...

Egy kis bónusz

Nos először nagyon szépen megszeretném köszönni a 70000 olvasást, egyszerűen amikor megláttam szinte el sem hitttem. Bár már vége a mi kis párunk sztorijának úgy gondoltam, hogy ti megérdemeltek belőlük még egy kis szösszenetet, remélem szeretni fogjátok. Mégegyszer köszönöm és jó olvasást.

Eliot szemszöge:

-Isaac, most te vagy a soron.-ütögettem vagyis inkább paskoltam meg az alfa felkarját, aki minden bizonnyal fent volt, de mintha ő maga lenne Brad Pitt, eljátszotta, hogy mindennél mélyebben alszik. Az óra olyan hajnali fél négy körül járhatott, a mi kis Markunk pedig ismét úgy gondolta, hogy ideje megzavarni az ősöket, miért is kellene összefüggően minimum két órát aludniuk. Ugyehogy felesleges...
Nos mivel az én drága férjem éppen az Oscar díjas előadásán dolgozott ezért nem volt mit tennem, én mentem át a másik szobába a csöppséghez, hozzátenném, hogy megint. Odahajoltam a kiságya felé és szépen kiemeltem onnan és mintha csak varázsütés érte volna elhallgatott, sajnos vagy nem sajnos teljes mértékben az apjára ütött mind a kettő pont olyan hisztis ha nem vagyok velük, csak Mark még értehtő, de Isaac egy felnőtt, sikeres, nagy alfa, viszont ha nem kapja meg az esti csókját vagy éppen a hazaértem ölelését képes bevágni a durcát és mintha a fiamat is rá tudná akkor szedni, mindketten metsző tekintettel mérnek olyankor. Kisfiammal kettesben leültem a hintaszékre és hát mivel ha most letenném megint tíz perc múlva sírna, így inkább csak csodáltam apró kis orrát, talán ez az egyetlen dolog ami tőlem maradt meg neki, sötét haját bár csak pár szál ékeskedik még a kis buksiján, ajkainak kis ívét ami teljesen olyan mint az apjáé, bár én szenvedtem végig a kilenc hónapig tartó szteppelést amit lerendezett a hasamban mégis képes volt jobban hasonlítani az apjára mint rám, nagyon szemtelen egy kis teremtés, de semmire nem cserélném el még akkor sem ha ő miatta érdeklődik a Gucci a szemeim alatt található táskák miatt. Természetesen Markról már a legelső hónapban kiderült, hogy egy erős kis alfával van dolgunk, bár nem is számítottam másra, kicsit talán reménykedtem benne, de ennek így kellett történnie. 
Szegénykémet annyira bámulhattam, hogy megérezhette és a pici szinte méregzöld szembogarai, ami pont olyan igézők mint Isaacé csak úgy kipattantak, bár most legnagyobb örömömre nem áztatták el a krokodil könnyek. Ő is csak bámult rám vissza és bár még nem mondanám igazi mosolynak de akkor is felfel görbült a kis ajka.
-Hát szia Életem, apu felvert téged igaz.-kezdtem el ringatni hátha visszaszenderedik.
-Tudod ahhoz, hogy olyan erős és ügyes légy mint apa sokat kell ám aludni, és hidd el ha idősebb leszel minden lány és fiú is odalesz érted és én nem fogom elítélni bárkit is hozol legyen akár béta vagy alfa, mindenhogy szeretni foglak.-úgy figyelt rám mintha minden szavam értené a pici, viszont annak jelét hogy vissza akarna aludni egyáltalán nem mutatta.
-Figyelj pici elmesélek neked egy történetet életem egyik legszebb napjáról, ami persze szokásunkhoz híven apával egyáltalán nem sikeredett tökéltesre, de hát minden jó ha a vége jó, nem igaz Kincsem. Nos egy nagyon meleg augusztusi nap volt, apával csak bent punnyadtunk .......

-Eliot, tudod hogy imádlak de őszintén megkérhetlek, hogy ne dőlj nekem, kegyetlenül meleg van és ha hozzámbújsz szinte vízzé alakulok.
-Persze tehát már túl nehéz vagyok neked, nem kell mondva csinált kifogásokat találnod.
-Istenem azok a hülye hormonok.-dörmögte miközben odahajolt a hasamhoz.
-Figyelj kishaver nem tudom meddig tervezel még odabent maradni de, jó lenne ha mostmár kiszambáznál onnan, mert szükségem van az ép gondolkodású apukádra.-mosolygott rám huncutul. Mintha annyira viccesnek érezhette volna magát.
-Mindjárt adok én neked olyan ép gondolkodást.-lendítettem felé a kezem, hogy megsuhintsam a tarkóját, de ő elkapta és belecsókolt a tenyerembe. Na most ez nem gyerekfülnek való de neked kedves olvasó megsúgom..(nos ekkor már nem értünk egymáshoz szexuálisan három hónapja és hát egy ilyen párnak mint mi aki szinte mindenhol is képesek voltunk egymásnak esni, elég nagy változás mit ne mondjak. Így ebből az ártatlan pusziból egy csókcsata alakult ki, ami mégjobban hevítette a levegőt. De hát igen nem is mi lennénk ha nem rontaná el a pillanatot valami, de őszintén most visszagondolva örülök, hogy nem folytattuk.)
-Tehát apukádnak megcsörrent a telefonja és hát Leo bácsi hívta be, persze a céggel kapcsolatos ügyekben, bár Isaac vonakodott hiszen bármelyik pillanatban megindulhatott volna a szülésem, de végül én és a makacs természetem rávettük, hogy menjen be mert hogy te aznap bizonyosan nem fogsz megérkezni édes. De azért átküldte hozzám Rebet és Ezit hogy figyeljenek rám. Nagyjából fél órája lehettek itt amikor tudod muszáj volt elmennem pisilni, de hát nem jutottam el a mosdóig, na most Rebnek azonnal leesett, hogy a magzatvizem folyt el, és hát mint valami őrült azonnal autóba ültetett és hát Verstappent megszégyenítve hajtott be a kórházba, akkor már nagyon fájt apu hasa, de hát Ezi hiába hívta Isaacet vagy Leot egyikük sem volt elérhető. Na most amikor a doktorbácsi engem megnézett, azt mondta hogy akár fél vagy egy órán belül megszülethetsz, persze minden tőlem függ még hát tőled kis aranybogár. Na de apád ekkorse volt még sehol és én ugyan nem akartam nélküle téged világrahozni, tudod én nagyon makacs vagyok remélem ezt nem öröklöd mert akkor háborúk fognak köztünk zajlani.
-Eliot kérem értse meg muszáj megszülnie.-könyörgött már nekem az orvos.
-Az apja nélkül itt nem lesz semmiféle szülés, megértette. Rebeca hol a bokorban(faszban)van már Isaac?-ordítottam rá szinte mindenkire.
-Ezi már elment a céghez, de még nem jött semmi üzenet.
Na most képzeld el apukád még a születésedről is képes volt elkésni. És hát amikor befutott ő azt hitte majd tárt karokkal fogadom, de neked elég annyit tudni, hogy kicsit morcos voltam rá.
(-Szia életem.-futott be csatak vizesen az alfám.
 -Na ne sziázgass itt nekem, te szemét képes vagy ezt is lekésni.
 -Emlékeztetnélek te küldtél el.
 -Persze még ezért is én legyek a hibás, ah.
-Istenem bébi babánk lesz.-ragadta meg a kezem és már szinte el is tűnt minden haragom.)
És hát mivel eddig várattalak hihetetlen gyorsan megszülettél, Isaacal pedig minden percben csak babusgattunk volna téged csöppségem.-simogattam a kicsi Mark haját aki ismét visszaaludt, egy apró csókot hintettem a homlokára és visszatettem a kiságyikójába, és még figyeltem egy darabig az alvó gyémántomat, amikor két erős kar fonódott a derekam köré és egy puszit hintett a vállamra.
-Csakhogy tudd tényleg te küldtél el akkor dolgozni, csak azért késtem.-támasztotta rám az állát.
-Mióta állsz te itt?
-Sok részletet kihagytál amire én emlékszem.-csókolt mégegyszer a vállamra de mostmár a nyakamra is rátévedt az ajka, amire persze én rögtön elfodítottam a fejem, hogy jobban odaférjen.
-Nem neki való, ilyeneket egyik gyerek sem akar tudni a szüleiről.-suttogtam neki miközben igyekeztem beharapni az ajkaim, nehogy felnyögjek.
-Nézd milyen békésen alszik.-cuppant le rólam a férjem.
-Hát igen az apjára ütött, ha mellette vagyok jól alszik.-kuncogtam.
-Apropó az apja igazán hiányol téged az ágyából.-markolt rá a derekamra majd kapott fel a kezei közé, majd megcsókolta ajkaim.
-Tudod én már kipihentem magam, mit szólnál hozzá ha lenne Marknak egy öccse vagy egy húga?
-Ez most felhívás egy keringőre te seggfej?
-Veheted aminek akarod baba, de ezt a becenevet elengedhetnéd már.
-Soha-majd Isaac ismét megcsókolt amibe belemosolyogtam és visszacipelt a hálónkba. Hát még mindig nagyon álmos vagyok, de megérte.....

Nos, remélem tetszett nektek ez a kis különkiadás, lehet még írok egy párat annyira élveztem, hogy újra a világukban lehetek, de ez egyáltalán nincs kőbe vésve, addig is akit érdekel esetleg olvasson bele az új könyvembe, nagyon hálás lennék. 🖤😈

Puszi, Cseni🖤😈