Az újsrác, egy omega...

13.rész

Eliot szemszöge:

Ismét hétfő, ismét iskola, ismét dráma.... Na de ennyire ne szaladjunk előre, kezdjünk mindent az elejétől. Tehát reggel Isaac mellett keltem, most egész éjszaka én feküdtem az alfán szóval számomra nem volt problémás, de a fiú sem panaszkodott. Miután sikerült nem elaludnunk az ébresztőt, Isaac adott egy fogkefét és mondta, hogy nyugodtan foglaljam el a fürdőt ő addig készíttet nekünk reggelit. Gyorsan össze is szedtem magam, átöltöztem, viszont úgy döntöttem, hogy az alfa pólóját magamon hagyom, úgyis hideg van kint. Miután elkészülődtem letipegtem a fiúhoz, aki már ott vár engem az étkezőben, gyorsan megreggeliztünk, majd ő is elment kicsit rendbe szedni magát. Végül együtt indultunk el a suli felé. Amikor találkoztunk az ikrekkel és természetesen Leoval, aki úgy tapadt Ezekielhez, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetné. Beca meg is említette, hogy hogy együtt jöttünk, hiszen én tegnap haza indultam. Természetesen elmeséltem nekik az egész sztorit, majd Leo elismerően megveregette Isaac vállát, Beca pedig csak bólintott egyet, ami számomra fura volt, hiszen ő általában nagyon be van zsongva az ilyen történetek miatt. Ezután elindultunk a suli felé így öten, elöl a gerlepár, középpen mi Isaacal, hátul pedig Reb kullogott. 
-Figyelj valami baj van Rebecával, odamegyek hozzá dumálni-suttogtam Isaac fülébe, aki csak bólintott és odalépett legjobb haverjához.
-Na édes lányom, mesélj csak nekem mi vagy éppenséggel ki bántja apró lelked?-karoltam át a béta lány vállát.
-Nekem, senki nem bántja.-motyogta
-Jó, figyelj játszuk azt, hogy még tízszer megkérdezem kinek kell eltörni kezét lábát, és te tízszer rámondod, hogy senkinek , majd ezután végre elmondod, hogy elintézhessem.-fordítottam magam felé a lányt, aki egy kicsit elkuncogta magát.
-Jó, jó meggyőztél.
-Na, akkor halljam.
-Emlékszel, hogy szombaton leléptem, na akkor találkoztam egy lánnyal.
-Ha ezt nem mondod hülyén halok meg, a lényeget.-türelmetlenkedtem egy picit.
-Ha nem szólnál bele, akkor mondanám. Tehát, ez volt az a lány akivel a bulin smároltam. Egy ideje már beszélgettünk és szombaton elhívott magához és én azt hittem, hogy lesz valami köztünk, de csak tanácsot kért, hogy hogyan valljon szerelmet egy lánynak, mert hogy nagyon fél a csalódástól. Érted ezt, miért én vagyok az egyetlen szerencsétlen tag a társaságunkban.-motyogta a nyakamba, ugyanis a mesélése közben magamhoz öleltem. 
-Hát figyelj nem tudja, kit hagy ki, de komolyan ha nem a palikhoz vonzódnék te meg nem a csajokhoz, álompár lehetnénk.
-Természetesen mi lennénk a suli királya és királynője.-kezdett el végre nevetni.
-Egyébként, mostmár erősen felkeltette az érdeklősésem, hogy miért is az alfa pulcsija van rajtad?-elkezdte fel le mozgatni szemöldökét.
-Miből gondolod, hogy az övé?
-Eli, tudom hogy vannak nagy pulcsijaid, de ez akkora,hogy még egy kóbor eszkimó családot elszállásolhatnál benne.
-Te olyan hülye vagy, egyébként csak fáztam reggel és nem vittem Isaachoz kabátot.-kamuztam.
-Ez nem igaz hozott, csak halálosan belém zúgott, ja és kihagytam, hogy megnyugtatja az illatom.-szólt oda hozzánk Isaac.
-Kezdjük ott,max álmaidban vagyok beléd zúgva.
-Aha, akkor kivel is alszol kettő napja, és kinek a pulcsiját is hordod?-kérdezte.
Kis szócsatánk miatt megállt az egész társaság, és hatalmas szemekkel meredtek ránk, hiszen ezt a kis pletykát egyik se hagyná ki. Isaac pedig elindult lassú léptekkel felém.
-Ezek csak véletlen egybeesések.-legyintettem. Ekkor már az alfa fiú egy karnyújtásnyira volt tőlem.
-Tényleg?-vonta fel szemöldökét.
Mire én kuncogva bólogatni kezdtem, majd elkapta a derekam és mához húzott és adott egy puszit a hajamba.
-Ez is csak véletlen volt.-suttogta, majd elhúzódott tőlem és ismét elindult a suli irányába. Az ikerpár is csodálkozva bámult ránk, de Leo állát szó szerint az aszfaltról kaparta fel.
-Na mi lesz már, jöttök?-nézett vissza ránk Isaac hatalmas vigyorral az arcán.
-Eli te mit műveltél a legjobb barátommal, mikor lett ilyen nyálasan romantikus.
-Amikor te is, kedves barátom, nem én vagyok másokhoz tapadva mint egy pióca, ezt megjegyezném.-szólt vissza Isaac Leonak. 
Majd egyszercsak meghallottunk hátunk mögül egy hangot, a mi kis béta lányunk elindította telefonján Beyoncétől a Single Ladiest. 
-Szerintem itt mindenki undorítóan csöpög a romantikától szóval all the single ladies, all the single ladies......-énekelgetett egészen addig míg meg nem érkeztünk a suliba. Majd ott hagyva minket, besaszézott az osztály termünkbe. Mondjuk a tanárok eléggé furcsa szemmel vizslatták, az egyikük még meg is szerette volna kérdezni, hogy milyen ördög szállta meg, de erre csak Beca elkezdte hangosabban üvölteni a zenét. Mi csak röhögve és kissé sokkosan néztünk utána.
-Ti tényleg testvérek vagytok?-hitetlenkedett Leo miközben Ezekielt bámulta.
-Hát néha én is kételkedem benne, na de gyere Eli kövessük kissé fogyatékos testvéremet.
Ezekielék egy heves csók után elváltak egymástól, majd én intettem Isaacnak és már követtem is volna a béta fiút, de Isaac nem igazán így gondolta, mivel megragadta a kezem és visszahúzott magához.
-Na mivan se puszi, se pá szépfiú.
-Ennyire hiányzik?-mondtam szarkasztikusan, miközben kissé lebiggyeztettem a számat.
-Valójában, tényleg nagyon hiányozna.-mondta teljes komolysággal, mire nekem hirtelen elvörösödött az arcom. Zavaromban csak egy pillanatra, de összérintettem az ajkunkat, majd egy gyors ölelés után, esélyt se adva az alfának, hogy esetlegesen megint visszahúzzon, spuriztam Ezi után.
-Legközelebb tarthatna mondjuk úgy kicsit tovább mint két másodpercig a búcsúnk baba.-kiáltotta utánam Isaac. Erre persze az udvaron álló diáksereg felkapta a fejét. Juhé ismét pletyka tárgya lettem, mit mondhatnék fantasztikus.