Az újsrác, egy omega...

23.rész

Eliot szemszöge:

Hajnalban ismét arra keltem, hogy rosszul érzem magam. Először próbáltam magamban elnyomni a folyamatosan feltörekvő hányingert, ezért minél jobban belebújtam párom ölelésébe, hogy érezhessem megnyugtató ódorát. De sajnos egy kicsit sem akart enyhülni és addig addig húztam, hogy szó szerint az utolsó pillanatban sprinteltem el a vécéig és adtam ki magamból mindazt a kis mennyiséget amit ma lesikerült nyomni a torkomon. Bár Isaac úgy látszott, hogy nem hallotta meg a rosszullétemet, hiszen még mindig ott durmolt az ágyamban. Meghitt megfigyelésemet egy újabb öklendezés zavarta meg, sajnos ez már nem sikerült, olyan halkra mint az előző. Isaac szó szerint kiugrott az ágyból, vagyis csak ezt véltem felfedezni a szemem sarkából, és már mellettem is termett.
-Liot ez így nem mehet tovább, holnap elviszlek orvoshoz.
-Nem, ha nem megy át rajtam hétvégén akkor elmehetünk, de addig nem.
-Miért akarsz várni, miért jobb neked szenvedni. Te is tudod, hogy nem akarlak betegnek látni.
-Nem szeretem az orvosokat, sose szerettem, ha nem leszek jobban, ígérem, hogy hétfőn elmegyek ha törik ha szakad.-simítottam arcára, amin úgy láttam kissé megnyugodott,annak tudatában, hogy nem akarom a végtelenségig kerülni az orvosi rendelőt. 
Miután lassacskán már kezdtem jobban érezni magam, segített megmosni az arcomat és kicsit kiöblíteni a számat. Több okom is van arra, hogy ne menjek el a dokihoz, nemcsak az, hogy nem igazán kedvelem őket. Egy ideje elég kellemetlenül érzem magam és itt most nem a hányásra célzok, egyszerűen olyan érzésem van, mintha mindig követne valaki, akinek erős mentolos csokoládé illata van. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de lehet, hogy kisbabát várok. Minden összefüggene, a rosszullétek, az hogy csak én érzem ezt a furcsa illatot és még ráadásul annak ellenére, hogy nem eszek én kövérebbnek látom magam, bár amikor Isaacet erről kérdeztem, jó pasi módjára a válasza csak annyi volt: "Dehogyis szívem, te szó szerint tökéletes vagy."Bár szerintem a hízásomat már csak beképzelem. Persze a gyanúmon az se segít, hogy pontosan tudom, hogy az utolsó heatemkor egyáltalán nem védekeztünk. Emiatt, ha nem múlnak el ezen a hétvégen a rosszullétek, akkor szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy terhes vagyok. Mire ezt végiggondoltam Isaac már újra bedobta a szunyát, de én egyáltalán nem tudtam pihenni.Egészen reggelig azon agyaltam, ha egy kis élet növekszik bennem, akkor vajon mit fognak mondani a szüleim, az iskolatársaim, Isaac szülei, mert mint tudhatjuk csodálatos velük a kapcsolatom, biztos ki ugranak majd a bőrükből, ha lesz egy unokájuk, főleg, hogy tőlem. Valamint a legfontosabb Isaac. Nem tudhatom, hogyan reagálna erre. Biztos vagy benne, hogy szeret, de egy gyerek hatalmas felelősséggel jár, basszus még csak most fogjuk befejezni a középsulit. Egyikünk se az a teljesen felelősségteljes típus, a legapróbb dolgokon is képesek vagyunk évődni egymással. Egy babának ennél sokkal nagyobb stabilitásra van szüksége, mint amit mi megadhatunk neki. Isaacnek céljai vannak, egyetem és a vállalat tovább vezetése. Én pedig, a fenébe is én is akarok vele egyetemre járni, bulikon egymáshoz simulva táncolni, vagy italozni, randizni, vagy éppenséggel csak elveszni egymásban a sötétségben. De egy magzat mindent fenekestül felrúgna, persze elvetethetném, de arra egyszerűen semmi pénzért nem tudnám magam rávenni. Számos dolog van ami miatt inkább még nem vállalnék kisbabát, de ha belegondolok a szívem mélyén egy kis darabka azért mégis reménykedik benne, hogy ez az én úgymond problémám, hiszen akkor pár hónap elteltével a kezemben tarthatnám szerelmem gyümölcsét, fürkészhetném benne Isaac vagy éppen az én vonásaim. Bármit megadnék érte, hogy ezt egyszer átéljem, de egyszerűen csak még ne most. A gondolatok csak úgy cikáztak elmémben, már csak arra lettem figyelmes, hogy Isaac nyitogatja pilláit és engem fürkész csodás tekintetével. Lassan közelebb hajolt hozzám és egy reggeli csókban részesített. A korai órák fáradtsága miatt még csak lassan mozgatta ízlelőszervét, de ez a lágy csók most éppen kellett, hogy egy kicsit lenyugtassa a bennem tomboló aggódást. Még egy fél órát biztos az ágyban feküdtünk, el sem szakadva egymástól,bár nem szokásom, de most úgy tapadtam a szerelmemhez mint egy pióca, nemakartam elengedni. Persze ő kézségesen tartott erős kezei között egyszer rá is kérdezett, hogy van e esetleg valami ami bánt vagy nyomja a lelkem, de én inkább hallgattam. Féltem a reakciójától, így inkább az egészet a magamban tartottam egészen addig, míg nem leszek biztos benne. Hála istennek, csak betudta annak túlzott figyelmemet felé, hogy a tegnapi napot nem velem töltötte, hanem más alfa nőkkel körülvéve. Még egy kis ideig ölelgetett, amikor is megcsörrent a mobilja, a kijelzőn pedig Leo neve állt. 
-Óh a jó büdös francba, totál kiment a fejemből, negyed óra és jöhettek.-tette le a telefont.
Lassan lefejetette magáról a kezeimet és gyorsan nekiállt készülődni.
-Ne haragudj Eli, de a fiúkkal már egy ideje tervezzük, hogy a mai nap elmegyünk kicsit a törzshelyünkre, de ha nem szeretnéd, hogy menjek akkor...
-Dehogy, menj csak, én addig szerintem átmegyek Zeekhez, hiszen akkor Leo se lesz, legalább akkor most lesz időnk kibeszélni titeket.-kacsintottam rá, majd én is elkezdtem átöltözni és dobtam egy üzit Ezekielnek, hogy átmegyek hozzá, amire rögtön írt is, hogy sejtette, hogy ez lesz. 
A készülődésünk tényleg nem tartott tíz percnél tovább. Én inkább a lazább stílust választottam egy melegítő nadrággal és a pizsama pulcsimmal, viszont Isaac eszméletlenül nézett ki. Mivel nem sok ruhája van itt nálam ezért kevés dologból kellett gazdálkodnia. Visszavette a tegnapi nadrágját amiben azért eléggé észrevehetően kitűntek combizmai, valamint felkapott még magára egy ujjatlant és ha nem szégyelltem volna, hogy Leo megint ránk nyithatna, tuti nekiestem volna. Eliot kapard össze magad mert mindjárt kifolyik a nyálad ha így fogod bámulni.
-Biztos a fiúkkal mész így ki, vagy netán aggódnom kellene.-sétáltam odá elé.
-Miért, talán hülyén nézek ki.-fordult rögtön a tükör felé, hogy lecsekkolja magát.
-Dehogyis, inkább túl jól.-suttogtam.
-Jaj istenem ne legyél ennyire féltékeny, te vagy a mindenem és te is leszel.-adott egy csókot, amit az zavart meg, hogy valaki szó szerint ráfeküdt a csengőnkre.
-Na jó inkább menj mielőtt még szétszedik itt nekem a házat.-Isaac egy utolsó gyors puszi után már száguldott is le a lépcsőn és már csak a barátai és az alfám nevetését hallottam. 

Lassan én is elindultam az ikrek háza felé, de még előtte eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lenne és mennyire megkönnyebbülnék, ha már most letesztelném nem e vagyok terhes. Ezért megálltam egy útbaeső gyógyszertárban és vettem egy terhességi tesztet. Mondjuk az eladó srác furcsán méregetett, de pont nem érdekelt. Ezután pedig szaporább léptekkel igyekeztem Zeekék otthona irányába. 

Amint megérkeztem, már csak simán benyitottam hozzájuk. Az ikrek ott terültek el a kanapén, mint a hínárok. 
-Áh végre megjöttél.-emelte rám tekintetét Ezekiel.
-Mit hoztál?-pattant fel a kanapéról Beca, hogy megnézze, neki vittem e ajándékot.
-Na jó ne nevessetek ki, de egy ideje totál pánikba vagyok attól esve, hogy lehet hogy babát várok és...
-Hogy mi a jó nagy hórihorgas lópikolóról beszélsz, terhes vagy?-állt mostmár fel Zeek is a kanapéról.
-Nem tudom, de olyan megérzésem van, ezért vettem egy tesztet.
-Milyen tesztet?-kérdezte a lány
-Jaj Beca te olyan sötét vagy, mint az éjszaka, látszik, hogy a család összes esze hozzám vándorolt. Szerinted milyen tesztet, biztos KRESZ vizsgát akar tenni, te bamba egy terhességi tesztet.
-Jól van na, most kicsit lesokkoltam azon, hogy a legjobb barátom lehet, hogy babát vár.-próbálta magát megvédeni a béta lány.
-De akkor amúgy mire vársz, menj és nézzük meg mi lesz.-kezdett el terelgetni engem Ezi a mosdó felé.
Miután elvégeztem a dolgomat egy kis üvegcsébe és belerakatam a tesztet már csak várnunk kellett pár percet, hogy előjöjjön az erdmény. Az ikerpár is velem együtt várakozott a fürdőszobában, szó szerint másodpercenként néztem az órára. Beca nyugtatásképpen, folyamatosan poénkodott, hogy ő lesz a legmenőbb keresztanya akit ez a föld a hátán hordott. A pár perc leteltével remegő kezekkel és visszafolytott lélegzettel nyúltam az üvegért. 
-Az eredmény.....

Na hali mindenkinek, itt is lennék az új résszel. Istenemre mondom, hogy remélem egy ilyen befejezés miatt nem öltök meg. Mindenkinek legyen szép napja, reggele, estéje.Köszönöm, ha elolvastad, remélem tetszett.💛💚💙❤💜🧡

Millió puszi, Cseni💖💖💖