Az újsrác, egy omega...

3.évad 9.rész

Mark szemszöge:

Viszonylag későn keltem, eléggé kiélveztem, hogy nem kell reggeli órákra bejárni, nem kell senkit elfuvarozni, mire kibújtam a szobámból már senki nem volt a házban, csak az asztalon találtam egy üzenetet, hogy hagytak nekem reggelit, amit gyorsan meg is ettem. Egész végig azon kattogott az agyam amit tegnap Alex írt, már ha igaz amit állít. Valamiért reménykedtem benne, hogy téved nem akartam megismerni azokat az embereket akik ennyi szenvedést okoztak a családomnak, ráadásul az a nő Alexet is folyton szekálja, holott ő egy igazán kedves teremtés nem is értem, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen. Meg ha kiderülne, hogy igaz akkor apáék hogyan fogadnák, hogy a szőkeség ott lakik, nem akartam, hogy régi sebek szakadjanak fel bennük, és azt sem akartam, hogy azoknak az embereknek bármi közük legyen ismét a családomhoz. Féltettem az öcsém és a húgom is mindketten omegák, mi lenne ha kiderülne akkor egy fegyverrel jönne a banya és lelőné őket. Bár apa soha nem beszélt sokat a szüleiről, csak annyit tudtam, hogy nagyon gazdagok voltak, és, hogy abszolút nem fogadták el a szüleim kapcsolatát. Amikor megtudtam, hogy egy hosszabb időre szakítottak is emiatt, azt se nagyon tudtam elképzelni. Mindig is arra vágytam ami köztük van, apa hiába volt úgymond felettünk álló sosem éreztette velünk, sőt talán inkább apu hordja a nadrágot a kapcsolatukban. Rengeteg igaz alfa van aki úgy kezeli a családját mint valami koszos rongyot amit néha kimos, hogy az embereknek mutogassa, hogy ők milyen csodálatosak, de apa nem ilyen volt, ő vigyázott ránk, még akkor is amikor elég idős voltam, mindig ott volt, bármiben segített, persze apu is, de szegényt már 14 évesen leköröztem magasságban, ezért amikor először állítottam haza részegen Becával, apának kellett elhurcolnia az ágyamig és másnap csak jól kiröhögtek milyen másnapos vagyok. Sosem szidtak, ha egyszer lenne gyerekem akkor biztos megpróbálnék vele úgy viselkedni mint a szüleim, el se tudom képzelni apa mit élhetett át amikor elveszítette élete szerelmét és még a gyermekeit is. Nem ismerném be neki szemtől szembe, de ő egy igazi példakép volt mindig is számomra. Hihetetlen, hogy annyi év után is egymásra találtak és még mindig ilyen erős kötelék van közöttük. 

Láttam, hogy apu reggel valószínűleg sietett mert nem tudott elmosogatni, szóval jó kölyökként megcsináltam, mielőtt összekapartam magam a randink előtt, tegnap nagyon meglepett Sarah azzal amit lerendezett, de jobban belegondolva, tényleg még sosem láttam olyannal, aki nem csak a külső hanem a belső értékeit is figyelembe vette volna, pedig szerintem a személyisége sokkal szebb, mint a külseje. Miután kicsit összekészülődtem, már pont annyi idő volt, hogy elindulhattam Sarahért a sulihoz, de előtt mindenképpen megakartam állni virágot venni, ha már egy nyálas randit akart akkor mindent megadok neki, amit eddig nem tapasztalt meg. Bár kocsival akartam menni, de úgy látszik apu reggel elvitte, ezért muszáj voltam motorral. Mire odaértem még volt olyan tíz percem, úgyhogy várnom kellett egy kicsit a lányra. Úgyhogy előkaptam a rózsacsokrot ami bár kicsit összenyomódott a motor csomagtartójában, nem nagyon vesztett az értékéből. Pár perc alatt észre is vettem, hogy már megindul felém, ott hagyva azt a pár egyetemen szerzett ismerősét, akik csak nagyon csodálkozva pislogtak felénk. 
-Na készen állsz életed legjobb randijára?-vigyorogtam rá 
-Még virágot is hoztál nekem, te tényleg nagyon készültél.-mosolyodott el ő is.-Na és hova megyünk?
-Először hozzátok, mert széthervadna a csokor ha nem tennéd vázába utána, pedig a többit meglátod.
-Milyen kis titokzatos vagy ma kicsi fiú.
-Csak azért mert idősebb vagy, még mindig én vagyok a magasabb és az erősebb, szóval inkább csitt és induljunk.
-Mindenkivel így beszélsz akit randira viszel, mert akkor sajnálom Alexandert.
-Nem, őt nem vittem randizni, de téged igen szóval, mehetünk hölgyem.
-Még mindig ezt kamuzod, hogy nem randi volt, na de Mark.-ezután végre hajlandó volt magára venni a sisakot és elindulhattunk hozzájuk. Amikor odaértünk ő csak gyorsan beszaladt és már jött is ki vissza hozzám. Utána elindultunk az eredeti cél felé, mindig is tudtam, hogy imádja a vidámparkokat, pont úgy ahogy én és még pont elkapjuk az utolsó pár napot amíg nyitva van, hiszen télen bezár és csak a koripálya marad nyitva.