Az újsrác, egy omega...

18. rész

Isaac szemszöge:

Arra keltem, hogy Eli anyukája benyitott a kis omega szobájába. Fia még az igazak álmát aludta, természetesen kis testével rajtam feküdt. Integetett kezével, elköszöve tőlünk, hiszen neki munka van, majd halkan behajtotta az ajtót. Mivel már visszaaludni nem igazán tudtam ezért minden tehetségemet megpróbáltam bevetni annak érdekében, hogy úgy másszak ki Eli alól, nehogy felébresszem. Amikor már csak a kezemet próbáltam kiszabadítani, mint valami anakonda rácsavarodott és szorította magához. Ha nem álltam ott tíz percig és fejtegettem le kis ujjait alkaromról akkor egyet sem, de végre kiszabadultam. Először elmentem a fürdőszobába, hogy kicsit felfrissítsem magam. Ezután pedig a konyhába siettem, gyorsan körbenéztem,mit találok a hűtőben meg az egyes polcokon és végül arra jutottam, hogy csinálok rántottát baconnel, és még egy kis palacsintát hiszen Eliot szereti az édes dolgokat. 

Már majdnem elkészültem, amikor két vékony kar fonódott derekam köré. 
-Ezt minden reggel meg tudnám szokni, de azért holnap ott maradhatnál velem.-nyammogta álmos hangon a hátamba.
-Akkor ki csinált volna reggelit?
-Holnap együtt csináljuk, maximum kicsit később eszünk.
-Ahogy óhajtod hercegnő.
-Nem vagyok lány, nekem még mindig farkam van.-engedett el, én pedig az utolsó palacsintát is kivettem a serpenyőből.
-Akkor herceg.
-Na ez már jobban tetszik.-karolta át a nyakam és adott egy hosszú puszit az ajkamra.
- Ülj le, aztán egyél amit szeretnél.
Kiszedtem egy adag rántottát a tányéromra és leültem, majd Eli is csatlakozott hozzám, ahogy sejtettem ő inkább a palacsintát választotta és hogy meglegyen a reggeli cukormérgezése még megfejelte csokiszósszal és tejszínhabbal.
-Fogalmam sincs, hogy vagy ennyire vékony.
-Mi, miért?
-Eli abban annyi a cukor, hogy a legtöbb ember csak ránéz arra amit eszel és már is felszalad rá pár kiló.-nevettem
-Jó a genetikám, hálisten anyutól örököltem, gondolj bele, hogy néznék ki olyan pocakkal mint apukám.-simogatta lapos hasát.
-Kis aranyos duci lennél.
-Pwesze eszt...
-Előbb nyeld le, mert semmit nem értek abból amit motyogsz.
-Azt akartam mondani, hogy ezt most csak azért mondod, nehogy megbántódjak, de valószínűleg fel se figyeltél volna rám.
-Nem a külsőd az ami miatt most itt vagyok, bár nem mondhatom, hogy ez egyáltalán nem számít, de egyszerűen megtetszett, hogy nem voltál oda meg vissza értem, bár igaz nem sokáig tudtál ellen állni a sármomnak.-nevettem el magam.
-Azért ennyire ne fényezd magad, hipp hopp leváltalak.-próbálkozott minél komolyabban beszélni, ennek ellenére hangjában észrevettem, hogy igazából kuncog.
-Óh igen, akkor szerintem nem is zavarok tovább, biztos két perc múlva már más lesz itt. -indultam el az ajtó felé. 
-Nem mész te sehova.-ugrott rá a hátamra, mint egy kis pókmajom.
-Az előbb még le akartál cserélni.
-Az előbb volt, most azt szeretném, hogy vigyél fel a szobámba és maradj velem egész nap.
-Én arra gondoltam, hogy írhatnánk Leonak vagy az ikreknek, hogy nem e jönnek át.-indultam meg a kis omegával a hátamon a szobája felé.
-Én ma csak veled szeretnék lenni, sose voltunk úgy igazán csak ketten. Ne értsd félre, ha szeretnéd, hogy itt legyenek akkor nem zavarnak.-motyogta
-Nem, igazad van majd holnap átjönnek, a mai nap csak a kettőnké. 

Miután felértünk a szobájába, leugrott a hátamról és odatipegett az íróasztalához, majd felemelt róla egy közepes méretű vásznat, majd visszasétált hozzám. 
-Ezt már egy ideje meg akartam mutatni, de még nem volt rá alkalmam.-nyújtotta át nekem a képet. Ketten voltunk rajta megfestve az egyik olyan fotó alapján, amit még az első heatjekor csináltunk, azóta hihetetlen sok minden történt, rengeteg rossz de emellett jó dolog van mögöttünk.
-Ez hihetetlen lett, fogalmam se volt róla, hogy ilyen szépen festesz.-karoltam át válla fölött, hogy magamhoz húzzam egy ölelésre, majd hajkoronájába adtam egy puszit.
-Örülök, hogy tetszik.-villantott egy ezer wattos mosolyt.
-És egyébként mi a terved mára?
-Hát mondjuk megnézhetnénk a Tiny Pretty Thingset vagy játszhatnánk valamit, tudod csak ilyen pihenős napot tarthatnánk.-emelte rám gyönyörű szemeit.
-Melyiket szeretnéd?
-Nekem mindegy.-vonta meg vállát.
-Persze, persze de most komolyan melyikhez van inkább kedved?
-Hát a sorozathoz, de ha te szeretnél akkor játszunk.-nézett rám azokkal a tipikus boci szemeivel, és már tudta, hogy nyert ügye van, hiszen annak a pillantásnak nem tudnék ellenállni.
-Na ugorj kapcsold be.-legyintettem kezemmel, mire rögtön el is kezdte keresni Netflixen.
Mielőtt elindította az első részt, leszaladt a reggeliből megmaradt palacsintáért, de hozott magával fel üdítőt, chipset is és még egy hadseregnyi nasit. Ezután pedig mindent úgy elrakott maga körül, hogy fel se keljen kelnie, anélkül is mindent elérjen. Majd befurakodott karjaim közé és úgy kezdtük el nézni tévét.