Isaac Brown egy hatalmas hírnévvel rendelkező alfa család örököse, ami miatt mindenki retteg a fiútól és ő ezt ki is használja, mígnem az utolsó gimnáziumi éve alatt betoppan az iskolába egy új srác, akiről kiderül, hogy omega.
Hogy milyen lesz az...
Az az átkozott telefon, ami megállás nélkül belerondít a reggeleimbe, legszívesebben egy íves jól megcélzott dobással kihajítanám az ablakon, de sajnos nem lehet. Már éppen a megszokott, kissé lomha mozdulattal nyomnám ki az ébresztőórámat,de hirtelen észbe kapok, hogy egy teljesen másik dallam szól. Kis résnyire nyitottam szemeim, hogy leolvashassam ki zaklat ezekben a korai órákban, pár tippem azért volt, és hát be is jött az egyik, ugyanis a képernyőn Leo neve világított fel. El is húztam oldalra a zöld kis ikont, hiszen ő abban a két esetben hívhat ha valami gond van a céggel vagy a keresztlányommal.
-Hali, figyi gond van a titkárságon, eltudnád dobni Saraht az oviba.-kérdezte Leo a vonal másik végén. -Szia, persze hogy el tudom, de ha kell bemegyek megoldom a próblémát vidd csak el nyugodtan, te őt.-kezdtem el kikászálódni az ágyból és telefonnal a kezemben megiramodtam a fürdőszobámba. -Nem, ez az én felelősségem, téged pedig úgyis imád Sarah, szóval nem lesz semmi baj abból ha te viszed. -Hát jó ahogy gondolod, akkor olyan fél óra és ott vagyok érte. -Okés, köszi szépen.
Miután leraktam a telefont, levettem magamról a boxeremet amiben aludtam és beálltam a zuhanyba és magamra engedtem a szinte jéghideg vizet, ami persze később egyre melegebb és melegebb lett, de ez a kis hidegzuhany, eléggé felrázott. Pár perc alatt kész is voltam, a derekamra csavartam egy törülközőt és már vissza is sétáltam a hálómba, hogy valami ruhát is sikerüljön magamnak találni. Természetesen miután elviszem a keresztlányom az oviba, onnan megyek is dolgozni, szóval a tipikus fekete öltönyöm és fehér ingem mellett döntöttem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(ÍM:csak hogy legyen min bámészkodni kedveskéim)
Még mielőtt elindultam gyorsan készítettem magamnak egy egyszerű szendvicset, amit pár perc alatt el is tüntettem, kávét is akartam inni, de már így is kevés időm maradt, szóval inkább úgy döntöttem, hogy azt majd iszok a cégnél. Kisétáltam a házamból, majd a garázs felé vettem az irányt, ahol beültem az egyik autómba és már el is indultam Ezekieléknek a háza felé. Pár perc alatt oda is értem, kiszálltam az autóból, becsengettem hozzájuk és a kis Sarah már szaladt is ki az ajtón. Annyira édes volt, bár ritkán de amikor rá pillantok eszembe jut, hogy most körülöttem is két ilyen csöppség szaladgálhatna, de sajnos az élet nem így hozta, talán ezért kényeztetem, el Saraht, ami bár a szüleinek néha nem tetszik, de hát én vagyok a legjobb fej keresztapuka a világon.
-Isaac bácsi, Isaac bácsi.-szaladt oda hozzám, miután nagy nehezen kinyitotta kaput, nem is emlékszem mikor nőtt meg ennyire, hiszen régebben még el sem érte a kilincset. Amikor odaért, szinte nekicsapódott a lábaimnak, olyan nagy irammal indult meg felém. Lehajoltam hozzá és felvettem őt a karjaimba és homlokára adtam egy puszit. -Na mehetünk törpilla?-mire csak hevesen bólogatni kezdtett. -Köszi mégegyszer Isaac, hogy elviszed őt.-érkezett meg mellénk Ezi is. -Szóra sem érdemes, bármikor. -Na akkor mi megyünk Sarah, légy jó és az úton hallgass Isaacra.-simította meg Leo, a kislány haját és már el is mentek mind a ketten.
Ezután besegítettem Saraht az autóba és el is indultunk az óvoda felé. Talán negyed óráig sem tartott és már meg is érkeztünk. Sarah már nyújtotta is felém a kacsóját én pedig kézségesen nyújtottam felé hatalmas kezeimet. Szépen lassan besétáltunk a halvány narancssárga épületbe, ahol bent már jó pár gyerek szaladgált fel alá. Mivel ez volt a kislány első napja ezért elég félénken állt mellettem, viszont amikor egy kedves óvónő odajött hozzánk, hogy segítsen rögtön elkezdett feloldódni és tíz perc után már szaladt is a többiekkel játszani, még annyit se mondott nekem, hogy fapapucs. Egy másik hölgy aki szintén itt dolgozott, pedig én hozzám közeledett. -Jó napot, hogy hívják a kislányt? -Jó napot, ő Sarah Smith.-és már le is jegyezte a kis papírjába, hogy ő már jelen van. -Nos, akkor Mr. Smith lenne egy pár kérdésem.-mire egy kissé felhúzott szemöldökkel bámultam, de aztán persze rögtön leesett, hogy azt hitte, Sarah édesapja vagyok. -Engem, Isaac Brownnak hívnak, Sarah keresztapukája vagyok, sajnos a szüleit elhívták a szakmai kötelezettségek, így ma én hoztam a kislányt. -Óh, elnézést Mr. Brown, ebben az esetben akkor önnek is feltehetem a kérdéseket? -Természetesen, amire tudok arra megpróbálok válaszolni. -Van esetleg bármilyen allérgiája Sarahnak, amiről tudnunk kellene? -Allergiás az eperre és az összes mogyoró származékra. - és már le is jegyzetelte a neve mellé. -Kiket várhatunk, hogy jönnek majd a gyerekekért? -Valószínűleg én, és a szülei és még a a nagynénje. Tehát név szerint, Isaac Brown, Leo Smith, Ezekiel és Rebeca Wilson. - Köszönöm és emellett nagyjából mikorra várható a kislány érkezése és távozása? -Sajnos ezt nem fogom tudni megmondani, biztos kialakul majd. -Rendben akkor ezt egyelőre üresen hagyom. -Ennyi lenne összesen? -Igen, nagyon szépen köszönöm. Esetleg lenne bármilyen kérdése hozzám? -Szerintem majd a szüleinek több lesz mint nekem. -nevettük el magunkat. -Elköszönök még Sarahtól, utána pedig én is távozom. -ezután kezet fogtunk és már a hölgy el is ment a többi szülőhöz, hogy ő velük is ugyanúgy megvitasson egy pár dolgot.
Besétáltam a rohangáló porontyok közé és megkerestem a kis drágát, aki már éppen kettő fiút rakott a helyére, mire kissé elmosolyodtam. -Sarah, mostmár megyek. -szóltam oda kissé hangosabb, hogy felfigyeljen rám. -Szia Isaac bácsi. -integetett nekem.
Elindultam kifelé az épületből, közben megrezzent a telefonom,mire kihalásztam volna a zsebemből, már csak arra lettem figyelmes, hogy egy kis test nekem ront. Már éppen láttam a szemeim előtt, hogy az előttem álló srác már a betonon végzi, így inkább a telefonom elejtve utánakaptam. Amikor már kiélesedett a látásom, szinte el sem akartam hinni amit látok. A fiú aki a karjaim között volt, nem más volt mint Eliot, a kezébe pedig egy apró kislány kapaszkodott. A tekintetünk úgy kapcsolódott össze, mint utoljára nyolc évvel ezelőtt.....
Haliii, végre új résszel tértem vissza és ezzel hivatalosan elindult a második évad, nem ígérem hogy gyakran lesznek részek, de minden erőmmel azon leszek, hogy minél hamarabb hozhassam a következőt. Örülök ha elolvastad. 💕💕
