Az újsrác, egy omega...

3.évad 4.rész

Mark szemszöge:

Amikor hazaértem leparkoltam a motrommal, és persze mivel még délelőtt volt ilyenkor senki nincs itthon, apa dolgozik a cégnél apu pedig a gyerekekkel van a pszichiátrián, de azért dobtam neki egy üzit, hogy épségben hazaértem, hogy tudja, hogy már nem kell magát halálra aggódnia. Persze amint elküldtem az üzenetet rögtön csörgött is a telefonom. 
-Na szia, mesélj milyen volt az első nap?
-Neked nem dolgoznod kellene a gyerekekkel?-nevettem el magam
-Tíz percet tudod rád szánni, na de mondjad, ja és kaja a hűtőben van melegítsd meg.
-Jó apu tudom, körülbelül amióta iskolás vagyok a kaja mindig várt rám a hűtőben.
-Ne szemtelenkedj velem, nem érdekel hány éves vagy, na de komolyan Mark mesélj milyen napod volt.
-Amúgy egészen eseménytelen, apának egy régi tanárával találkoztam, de ennyi.
-És nem ismertél meg senki újat?-persze apu az ilyenre mindig ráérez, de ilyenkor két legetőségem van, vagy elmondom és nagyjából két óráig meg sem szabadulok a kérdéseitől, vagy nem mondom el, de akkor ha kiderül, isten kegyelmezz nekem, ha megtudja, hogy eltitkoltam.
-Egy két emberrel dumáltam, de semmi komoly.-őszintén semmi kedvem nem volt, hogy most Alexenderről meséljek, én se ismerem őt annyira, apunak meg még nem kell róla tudnia.
-Akkor jó féltem, hogy nem találsz majd magadnak társaságot.
-Tudod, hogy ott van Sarah ha nagyon unatkoznék, de hidd el minden oké.
-Jólvan szívem, mostmár megyek ne felejts el enni, és ha mennél valahova szól oké?
-Persze apu, mint ahogy mindig.
-Tudom, hogy már felnőtt vagy, de...
-De akkor is a te kisfiad maradok, tudom tudom, na de mostmár megyek szia apu.
-Istenem tuti elrontottam valamit a nevelésedben, hogy ilyen szemtelen vagy, na menj szia.-ezután pedig leraktam a telefonomat és elkezdtem enni. Leültem a nappaliba a tévé elé, hogy valami random sorozatot találjak. Gyorsan be is toltam a kaját amit apu csinált. Ezután pedig csak felmentem a szobámba, nem igazán volt dolgom, Sarah még egyetemen Clary pedig az isten tudja, hogy most merre jár. Szóval a két legjobb barátommal nem lóghattam. Csak céltalanul görgettem a közösségi médiát, amikor egyszer csak felugrott az értesítés, hogy Alexander Artemon ismerősnek jelölt. Az a hülye vigyor ami a fejemre került istenem ha Sarahék ezt látnák tuti szarrá nevetnék magukat. Már éppen vissza akartam jelölni, amikor láttam, hogy írt is nekem. Annyira aranyos, hogy rögtön rám gondolt, bár kitudja lehet én vagyok a tizedik ember akinek írt, hát igen a túlgondolás mindig is az erősségeim közé tartozott, de igazából mindegy is a lényeg, hogy gondolt rám. Persze rögtön igent is mondtam volna neki, de jól esett kicsit húzni az agyát, szerintem ez lesz a kedvenc elfoglaltságom, meg hát leplezni se tudtam az örömömet, hogy egy csomó időt vele tölthetek. Le is robogtam a szobámból és már meg is fogtam a kocsi kulcsaim, bár Alex azt ígérte, hogy majd a benzint kifizetik, de nekem inkább más ötleteim vannak, de mindegy is először segítek neki, majd csak aztán avatom be. Bár elég érdekesnek gondoltam, hogy valószínűleg egy csomó pénze van a családjának, de nincs autója, na nem mintha ez lenne az érték, csak fura volt. Írtam apunak, hogy elmegyek egy időre itthonról, de meg se néztem mit válaszol, már el is indultam Alexék felé. Amikor odaértem egy idősebb hölgyel állt ott, mondjuk először azt hittem az édesanyja, de a nőnek kék szemei voltak és barna haja, bár lehet, hogy Alex inkább az apukájára hasonlít na mindegy majd kiderül, vagyis remélem, hogy elmondja.
-Na ki rendelt Mark taxit?-néztem rá mosolyogva amikor kiszálltam a kocsiból. Mire ő odajött és megölelt, annyira élveztem, hogy Alex magas srác volt, bár még így is én voltam a magasabb, de legalább nem kellett kettétörnöm a hátam, hogy megöleljem, bár amilyen vékony volt, simán kétszer is átértem volna a srácot. 

Miután mindketten beültünk az autóba Clare, akinek az idő közben megtudtam a nevét elmondta, hogy hova menjünk először, be is ütötttem a gps-be mert még sosem jártam arra. Nagyjából olyan húsz perc alatt értünk oda, közben pedig folyamatosan dumálgattunk, de semmi érdemleges témánk nem volt, bezzeg Clare úgy nézett rám mint aki szellemet látott. De biztos csak letarolta őt a helyes fejem. Amikor megérkeztünk a nő adott nekem és Alexnek egy bevásárlólistát, hogy azokat a dolgokat vegyük meg mi aztán a kasszánál találkozunk. Persze úriember módjára én toltam a kosarat, na nem mintha az olyan nehéz lett volna.
-Hé cicafiú, nem tudod eseteleg, hogy Clare miért bámult úgy engem.
-Szóval te is észrevetted, amúgy nem fogalmam sincs.
-Tuti belémzúgott.-mire Alex olyan hangosan felnevetett, hogy a fél bolt minket bámult.
-Hát persze, csak ez az egy válasz van szépfú, de na szedd a lábad mert sietnünk kell.
-Amúgy mire kell ez a sok cucc ez minimum hetven emberre elég kaja lenne.-néztem kicsit kérdően a mellettem sétálóra.
-Pontosabban 150 embernek, na jó szóval, hogy értsd, én nem abban a házban lakom, ahová vittél, vagyis ott lakom csak na nem abban az épületben. Clare is mint ahogy apukám is annak a házaspárnak dolgozik, akié a ház. És a banya kitalálta, hogy ma valami estet akar, de ma szólt Clarenek és hatra kell 150 embernyi kaja, de a boszorka elvitte a sofőrt és nekem meg te jutottál eszembe, szóval ma te vagy a megmentőnk.-vigyorgott rám
-Várj most ki az a banya?
-A ház úrnője, kiállhatatlan nő.
-Szóval őt utáljuk?
-Teljes mértékben gyűlöljük.-nevettünk össze
-Tudod bébi azért mindannak ellenére, hogy sofőrt játszom örülök, hogy minden szabad percedben én járok a fejedben.
-Istenem Mark, mondták már neked, hogy egy kicsit beképzelt vagy.
-Nem még soha.-próbáltam olyan szarkasztikusan mondani ahogy csak tudtam.
-És amúgy nem zavar, hogy nem vagyok kőgazdag?-túrt bele egy kicsit a hajába, tehát biztosra vettem, hogy ideges.
-Nem, én se vagyok, a szüleim azok igen, de én azon kívül, hogy tőlük kunyizok pénzt igazából semmim sincs.
-Érdekes, hogy nem lettél elkényeztetett.
-Hát apu mindig is erős kézzel nevelt, apa meg hát nagyon szereti aput és jah de legtöbbször nekem ad igazat. Jó lenne egy olyan kapcsolat mint az övék.
-Tehát a mostani kapcsolatod az nem olyan?
-A mim? Nincs senkim szépfiú. Mégis miből gondoltad, hogy van?
-Hát a profilodon egy csomó képed van egy brutál szép csajjal, azt hittem, hogy a barátnőd.
-Jaj nem, csak egy barát, a szüleim a keresztszülei. 
-Ah értem.
-Szóval nincs kire féltékenynek lenned bébi a szívem szabad mint egy kismadár.-villantottam rá egy ezer wattos mosolyt, amitől láttam, hogy el is vörösödött, de csak elfordította a fejét és csak úgy szedte a lábait, hogy alig bírtam utol érni. 

Mire végeztünk szerintem Alexet teljesen kicsináltam, folyamatosan igyekeztem zavarba hozni, ami az életem legjobb játéka volt. Délután kettőre végeztünk is és persze Clare is megköszönte, hogy elhoztam őket, utána pedig visszavittem őket a házukhoz. Clare csak beintett a kapun erre három ember kijött és már vitték is be a rengeteg alapanyagot.
-Srácok én megyek, mégegyszer köszönöm Mark életmentő vagy.-mosolygott rám a nő, majd el is ment.
-Igaza van az vagy.-állt meg előttem Alex 
-Ne hálálkodjatok már, bármikor megtenném.
-Majd azért mondd el mennyit fizetünk a benzinért, oké?
-Ne butáskodj nem kell-mire Alex már vissza is akart szólni, de én nem hagytam.-egyik nap suli után vigyél el valahova és már kvittek is vagyunk.
-Még, hogy én vigyem randizni az alfát, na szép mondhatom.
-Kicsi fiú ki mondta azt, hogy ez egy randi?-mire ő a füléig elvörösödött, amit csak nagy vigyorral néztem.
-Na de én megyek bébi mert el kell mennem a húgomért, kitartást nektek és ha nagyon nem bírnál a banyával akkor csak írj és jövök érted. -kacsintottam rá majd elindultam Hyacinthért.

Sziasztok, őszintén ugye azt mondtam, hogy heti egy rész lesz úgy mint régen, de sokkal több a motivációm mostanában és már így is rengeteg részt megírtam előre, szóval akkor miért is ne olvashatnátok el hamarabb, remélem nem bánjátok, és azt is, hogy tetszeni fog ez a rész is. Köszönöm ha elolvastad.

Puszi és millió ölelés, Cseni<3