Az újsrác, egy omega...

3.évad 10.rész

Alexander szemszöge:

Mielőtt tegnap bealudtam volna, direkt állítottam magunknak ébresztőt, de ki ha nem mi nyomtuk volna ki sorban őket, vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, először a szépfiú kért még magának öt percet és magához szorított, utána meg én nem bírtam magam összeszedni, szóval őszintén ebben mindketten teljesen hibásak vagyunk. Én élveztem, hogy a kezei között vagyok, ő meg teljesen kivolt a fáradságtól. Hiába szólt nekünk Kris, hogy menjünk el legkésőbb hatkor, mi még ott durmoltunk az ágyamban. De szerintem, ha ezt a szenvedést valaki végignézte volna amit leműveltünk, még ő is kikészült volna. Amikor végre kiakartam kelni az ágyból, Mark teljes erejével visszahúzott és rám feküdt, nos akkor már inkább azzal voltam elfoglalva, hogy levegőt kapjak nem azzal, hogy beérjek az első és egyetlen órámra a mai napon. Ő meg csak hajtotta, hogy kér még öt percet, de már vagy kilencszer motyogta ezt a fülembe, a végén pedig én is feladtam. Úgy voltam vele, ha egy napot lógunk nem történik tragédia. Végül hagytam, hogy még aludjon, bár nem tudom mennyire volt jó ötlet, fogalmam se volt milyen és mennyi órája van ma, vagy, hogy a szülei nem e szólnak majd érte, hogy nem ment be, bár kitudja lehet nem is tudják meg. Meg minél hamarabb akartam szólni Clarenek, hogy Mark tényleg Isaac fia, hiszen a nő nagyon akart találkozni az igaz alfával. 

Szerintem már nyolc óra is lehetett amikor végre Mark hajlandó volt kinyitni a szemeit. 
-Jó reggelt hercegem.-nem tudtam, hogy van szexibb dolog a hangjánal, de rá kellett jönnöm, hogy a reggeli karcos hangja mindent felülmúl.
-Jól aludtál szépfiú?
-Hát azon kívül, hogy vagy negyvenszer csipogott a telefonod, egészen kipihentem magam.
-Ugye tudod, hogy nagy bajban vagyunk?-túrtam bele a hajába, mert a feje még mindig a mellkasomon foglalt helyet.
-Dehogy vagyunk, max negyed hét lehet, simán kiszökök.
-Hát izomagy, már negyed kilenc van, szóval, én már biztos nem érek be az első órámra és te se.
-Nekem nincs is szóval csak te vagy a lógós.
-Megint nincsenek óráid?-ha ez igaz nem tudom, hogyan rakta össze az órarendjét, de taníts mester.
-De van, csak reggel nincs, de szerintem ma lógni fogunk, mit szólsz hozzá Kicsi?
-Felőlem, nekem már úgyis mindegy, esélytelen, hogy ma beérjek.
-Akkor ezt megbeszéltük, elmehetnénk hozzánk. Tudod be kéne avatni a szüleimet is, meg apu úgyis megakart hívni valami vacsira. Meg nem sok kedvem van itt lenni.
-Igen, ha ennyire nem tetszik akkor le is szállhatnál rólam.-próbáltam meg magamról lefejteni a kezeit, erre csak még erősebben szorított magához.
-Nem azt mondtam, hogy veled nincs kedvem lenni, hanem, hogy itt. Tök szar belegondolni, hogy pár méterre van tőlünk a banya, nem akarom, hogy bármi bajod essen ha észrevesznek. 
-Jó akkor szedd magad össze aztán menjünk hozzátok.-erre végre leszállt rólam. Bár azt hittem megkérdezi majd hol a fürdő vagy bármi ilyesmi de csak visszakapta a tegnapi ruháit és már vissza is ült az ágyamra. 
-Na én megvagyok.- hát nem mindenap lát az ember három másodperces készülődést. De én inkább elmentem megmosni az arcom és a fogam, utána visszamentem a szobába, ahol láttam, hogy ő éppen a telefonját nyomkodja.
-Bébi írtam apuéknak, hogy ma jössz hozzánk vacsizni, van valami amit nem eszel meg?
-Nem nincs, csak ne legyen túl csípős mert akkor meghalok.
-Istenem olyan vagy mint apu. Biztos minden omega érzékeny az ilyesmire. Bár amikor terhes volt az ikrekkel csak azt evett, lehet majd te is ilyen leszel. 
-Ez nem azon múlik, te hülye.-dobtam rá egy pólót miközben kerestem magamnak, valami elviselhető szettet. 
-Egyébként egy ideje érdekel, hogy miért nincsen illatod?
-De van illatom, csak nagyon gyenge és mivel olyan parfümöt használok aminek ez az egyik fő összetevője, így sokan azt hiszik nincs is illatom. 
-És milyen illatod van?
-Mivan nincs olyan kifinomult orrod, hogy megállapítsd.-néztem rá kacéran, még mindig imádtam, ha tudom egy kicsit húzni az agyát.
-De érzem, hogy valami nagyon enyhe virágos csak nem tudom pontosan mi az.
-Tubarózsa. Eléggé ritka, apa azt mondta, hogy anyának jázmin illata volt, és mivel neki az a kedvenc virágja ezért is szeretett bele első látásra.-mire az alfa fiú csak bólogatott.
-Tudod amikor kisebb voltam, apa mindig egy szál tubarózsával lepett meg születésnapomon, és sokat mesélt róla. Magát a virágot az éjszaka királynőjének hívják, mert akkor a legintenzívebb az illata, ha nem aludtál volna be olyan hamar tegnap, akkor neked is feltűnhetett volna, hogy éjjel nekem is erősebb az ódorom. Még az a hír is járja magáról a növényről, hogy a viktoriánus korban a lányoknak éjszaka megtiltották, hogy tubarózsakertekbe menjenek, mert úgy tartották, hogy megbabonázhatja őket.
-Hát még jó, hogy nekem, nem tiltották meg, mert engem is megbabonázott.-vigyorgott rám azzal a tipikus szívdöglesztő mosolyával, amire persze én rögtön elpirulok ő meg csak jól kinevet engem. Mindig azt hiszem, hogy a közöttünk levő kis marakodásban majd én jövök ki győztesen, de sosem sikerül. 
-Úgy válogass ruhát pici, hogy szeretném ha nálunk aludnál ma este.
-Nem volt elég neked a mostani?-nevettem rá.
-Őszintén, nem.-most még csak nem is mosolyodott el, annyira komoly arcot vágott, hogy ez rosszabb volt mint a vigyora, úgyhogy inkább csak felkaptam a ruháimat és elmentem átöltözni.
Mire végre mindketten összeszedtük magunkat már kilenc óra is volt, még jó, hogy ilyenkor senki nincs már a házban. Mark hozta magával a kis dobozt, mert szerette volna ha ma este mondjuk el a szüleinek azt amit kiderítettünk. 
-Jó reggelt Tom.-intettem a kapunál a férfinak.
-Kris említette milyen jó társaságod volt tegnap este.-vigyorgott rám, persze a mellettem álló alfa meg olyan egyenesre húzta ki magát mintha katonaságnál lenne.
-Apádnak nem mondtunk semmit, de siessetek, mert mindjárt jön a kerthez.-persze én megköszöntem neki, hogy tartja a száját, bár olyan perverz fejet vágott, hogy tutira arra gondolt, hogy műveltünk valamit tegnap este, pedig ez nagyon nem így történt. Amikor felültünk a motrára Mark természetesen megint megfogta a kezeim és a derekára vezette, nem mintha nem tudtam volna, hogy kapaszkodnom kell egy motron. Nem sok idő telt el mire odaértünk hozzájuk. Nagyon gyönyörű házuk volt, bár nem is vártam mást a Brownék már csak ilyenek. Amikor bementünk még jobban ledöbbentem, teljesen otthonosnak tűnt egy hatalmas kandalló volt a nappali közepén, ha nekem ilyen lenne a házamban akkor biztos egész nap ott ülnék előtte, leginkább a szerelmemmel összebújva. Rengeteg családi kép volt a falon, szinte az egész csak abból állt. Láttam, ahogy Mark a kiskori képein mosolyog, ahogy éppen valamilyen versenyt megnyert. Volt egy csomó kép karácsonyról. Mark a testvéreivel. Hihetetlen boldognak tűntek. Egyszerűen minden a házban egy idilli melegséget árasztott, ami nekem sose volt, hiszen rengetegen élünk abban a kis házban, na nem mintha nem lennék érte hálás, de jó lett volna egy hely, ahol ténylegesen csak a családommal vagyok, nem is kellett volna, hogy ekkora legyen. Persze miután anyukám elhunyt, apunak egyedül nehéz lett volna, ezért inkább ott maradtunk, amiért sose hibáztattam.
-Hahó minden oké?-lengette meg a kezét előttem Mark.
-Aha persze miért?
-Mert vagy már tíz perce beszélek hozzád, de te még csak rám se bagóztál.-kuncogta el magát.
-Bocsi csak elbambultam.-túrtam bele idegesen a hajamba, ha valami kínos helyzetbe kerülök, akkor állandóan a fejemet markolászom ami sajnos elég hamar elárul.
-Hát ha nem mondod, azt hittem volna, hogy elemre működsz és lemerültél.
-Jó ne szekálj már, mert akkor hazamegyek.-böktem meg a vállát a sajátommal és beljebb mentem a házban, hogy mégjobban megnézzek magamnak mindent.
-És hova merült el szép szemed világa?-jött utánam az alfa fiú és hátulról átkarolt.
-Tetszik a házatok, olyan otthonos. Mármint jó oké, tudom, hogy ez egy otthon, de a képek zseniálisak, a kandallót órákig tudnám bámulni és ez még csak egy kis rész amit láttam, de már is beleszerettem.
-Hát ha akarsz többször is itt lehetsz, de akkor bámuld egy kicsit a kandallót mert elakarok menni letusolni.-majd elengedett és sebesen felszaladt a lépcsőn én pedig pontosan azt tettem amit mondott, leültem a földre és csak nézelődtem. Mindenhol boldog fotók voltak, de ha ismered a teljes történetét ennek a családnak akkor tudod mennyi szomorúság rejlik azok mögött a vigyorok mögött. Bámulásomból megint csak az szakított ki, hogy hallottam ahogy Mark letappog a lépcsőn. 
-Ilyen gyorsan meg is vagy?
-Szívem vagy 20 percre hagytalak itt, te komolyan azóta ott üldögélsz.-mosolyodott el rajtam, de ez most nem az a tipikus gúnyos vigyora volt, hanem inkább az ami melegséget és lágyságot árasztott.
-Mondtam, hogy tetszik. Eltudnék lenni itt egész nap.-majd odasétált mellém és ő is leült a földre.
-Nos most két lehetőséged van, vagy itt maradunk és te bámulod még mindig ugyanazt az egy szobát, vagy feljössz velem és megnézed az enyémet is.
-Menjünk fel.-erre ő felpattant és nekem is segített talpra állni. 

Mark szobája is hihetetlen volt, az ágya hatalmas volt, főleg az enyémhez képest, bár eléggé sötét és hideg tónusú volt az egész szoba, minden bútora sötét barna volt, az ágyhuzata pedig ében fekete. De a kedvencem az ablaka volt, előtte volt egy kiülő párkány, ha nekem lenne ilyenem tuti állandóan ott üldögélnék.
-Na tetszik?
-Ez gyönyörű, bár szerintem kicsit sötét.
-Jaj hát apának az ízlését örököltem, ő is szerette ezeket a színeket. 
-Az ablakod a kedvencem.
-Ja hát igen régen rosszul aludtam, meg féltem a sötéttől ezért apuék megengedték, hogy ott pihenjek, mert nagyon erősen szűrödik be a holdnak a fénye.
-Még a nagy alfák is félnek valamitől.-nevettem ki őt.
-Hát igen öt évesen félnek.
-Megnézünk valami filmet, igazából nem tudom mit terveztél csinálni?-kérdeztem meg én tőle.
-Óh hát sok mindent tudnék veled most csinálni, de ha te filmet szeretnél nézni, meg amúgy is először randira viszlek majd, aztán meg a többit is leművelem.-kacsintott rám.
-Mark befejeznéd.-takartam el az arcom.
-Mit?
-Ezt-mutogattam körbe körbe a kezemmel, mintha azt értené.- múltkor még azt mondtad, hogy nem is randizunk, azóta meg folyamatosan szemérmetlenül flörtölsz velem, mert ha te így barátkozol akkor sajnálom majd a párodat. -majd megint ugyanazt csinálta amit nálunk is, egyszerűen az ágya szélére ült és az ölébe rántott.
-Na ide figyelj hercegem, akkor most megtanítalak értelmezni a dolgokat, mondtam neked, hogy vigyél el valahova, majd te kijelentetted, hogy "úristen nekem kell elvinni az alfát randizni"-vékonyította el a hangját és úgy nyávogott mint egy herélt macska, erre persze én elkezdtem nevetni, de ő csak folytatta.-és akkor azt mondtam, hogy az nem egy randi, mert még tenném hozzá meg se történt, de ha megtörtént akkor se lett volna az, de én vittelek el, mégegyszer ismétlem én vittelek el egy randira, szóval mostmár érted.
-Szóval akkor randi volt.
-Most mondjam el mégegszer szerintem ennél okosabb vagy.-nevetett rajtam és belebökött a bordáim közé amire persze én visítva ugrottam egyet.
-Jó oké felfogtam.
-És egyébként nem nem így barátkozom, ha a barátom lennél, úgy beszélnék rólad mint a pszichopata Sarahról, aki tuti ma itt lesz, szóval rá készülj fel.
-Na de akkor nézzünk valami sorozatot vagy filmet, ha a kis herceg úgy kívánja.
-Óh ez a kis herceg sok mindent kíván.-néztem most rá én kacéran. Ő pedig már közelített az arcával az enyémhez.
-Például?-ezt szinte már az ajkaimra suttogta.
-Mondjuk a szépfiú csinálhatna neki egy teát.-motyogtam már én is olyan közel hozzá, hogy szinte az ajkaink összeértek, majd csak vigyorogva elhajoltam.
-Ugye tudod, hogy nagy szemét vagy.-nevette el magát majd megfogott engem felkapott és konkrétan belevágott az ágyába.
-Maradjon itt uram a teája hamarosan készül.-hajolt meg előttem, majd ott hagyott egyedül a szobában....

Halihó bogarkák, itt is lennék a heti második résszel, remélem szeretni fogjátok. Köszönöm ha elolvastad. Remélem már mindenki olyan karácsonyi lázban ég mint én.

(egyébként akit érdekelne, a felső kép a Sketch nevű mangából van, az alsó pedig a Love Jinxből<3)

Puszi, millió ölelés Cseni<3