Az újsrác, egy omega...

21. rész

Leo szemszöge:
Miután hazakísértem Isaacet és Eliotot én is hazafelé vettem az irányt. Úton haza természetesen mint általában az én csodás páromon járt az eszem, hiszen már egy jó ideje tervezem bemutatni a szüleimnek, csak ezzel egy gond van, ők még mindig úgy gondolják, hogy én hetero vagyok.  Bár nem hiszem hogy nagyon rosszul fogadnák, hogy fiút viszek haza. De azért mégis bennem van, hogy mi lesz ha ők is úgy fognak reagálni mint Isaac szülei. Soha nem akarnám ilyen nyomásnak kitenni Ezekielt.  Bár ezt tudom hogy nem én választom majd meg, ezért úgy döntöttem, hogy mivel végre ma este családi vacsora és apukám is itthon fogja tölteni, elmondom nekik az egyetlen titkot amit eddig a párommal kapcsolatban nem fedtem fel.
Amint beléptem a házba megcsapott az otthon illata, ami így elmondva nevetségesen hangzik, de mindig mikor belépek az ajtón a tömény citrusos illat érződik, nem is véletlenül hiszen míg nekem citromfű addig anyukámnak erős narancs, apámnak pedig grapefruit ódora van. Persze rögtön nekem rontott Hádész a kutyám, aki annak ellenére hogy a holtak uráról kapta a nevét, mindössze olyan kicsi, hogy elfér a két tenyeremben. Méreteihez képest viszont rendkívül harcias, ha a torkodnak ugrana olyan négy -öt munkanap alatt simán kivégezne. Miután kicsit játszottam vele, őfelsége már ment is aludni egyet, én pedig elmentem a szobámba ledőlni egy kicsit. A táskámat egy íves már jól be gyakorlott mozdulattal bevágtam a sarokba és úgy elterültem az ágyon mint csillag Patrik. Alig telt el néhány perc, de én már majdnem elszundítottam volna, ha természetesen életem értelmének nem akkor támadt volna kedve csevegni. Mivel a telefonom még a táskámban volt ezért el kellett vánszorognom odáig. Persze az idegesítő csörgést egy pillanatra se hagyta volna abba.
-Szia szívem, mondjad mizu?
-Magyarázatot követelek, miért rohantál el úgy Isaac után?
-Láttad azt a fekete méregdrága autót a suli előtt, nem?
-De igen, amikor kísértük ki Elit, akkor láttam.
-Na azok Isaac szülei voltak és tudod milyen ha felcsesződik még a saját apjának is nekimegy, valakinek le kell őt nyugtatnia. Bár hálisten Eliot is simán kezelte, annak ellenére hogy beszéltek róla. Már én is azon kaptam magam, hogy egyre jobban megakarom őket verni, pedig tudod hogy én ilyenre ritkán gondolok.
-Miket mondtak rá? -kérdezte teljesen befeszülve. Mindig is tudtam, hogy a barátaiért bármit megtenne, de hogy ennyire védelmező legyen.
-Nem fontos, az a lényeg, hogy ezt majd Isaac lerendezi.
-Leo, ezt most mondom, ha Eli miattuk akár egy könnycseppet is ejt Rebbel tuti nem állunk jót magunkért-fújtatott a telefonba.
-Nyugi te vadmacska, mindent megoldunk oké. -kuncogtam.
-Rendben legyen így, viszont én most megyek az utolsó órára. Szeretlek.
-Én is szeretlek, szia. -nyomtam ki a telefont. Mivel már nem tudtam volna aludni, ezért kerestem egy könyvet és belevetettem magam az író által szőtt képvilágba.  Már pár órája biztos ott gubbaszthattam a könyv felett, erről tanúskodtak az elgémberedett tagjaim és a kissé beakadt nyakam. Muszáj voltam felállni, hogy kicsit kinyújtózzam. Elsétáltam a mosdóba, elvégeztem a dolgomat, majd kézmosás közben hallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó. Valószínűnek tartottam, hogy anyukám ért haza. Ahogy kiléptem a helyiségből, sejtésem beigazolódott, hiszen édesanyám ott állt vagy 5 zacskó étellel az ajtóban és próbálta valahogy őket egyszerre bevinni a konyhába. Odaléptem, hogy segítsek neki.
-Szia.
-De jó, hogy itt vagy, már azt hittem megszakadok. -törölte meg kissé gyöngyöző homlokát.
-Hívhattál volna, úgyis itthon gubbasztottam.
-Hogy hogy, miért nem voltál suliba Leo? -tette csípőre a kezét, hogy kicsit megfélemlítsen, de egész viccesnek tűnt, mivel már vagy két fej magassággal leköröztem.
-Isaac párja rosszul lett és hát amikor haza akarta kísérni, ott voltak a szülei, és tudod mennyire rosszban vannak egymással, én pedig nem akartam hogy Isaac hülyeséget csináljon.
-Nem értem annak a fiúnak a szüleit, mit számít ha az a lány nem alfa. -rázta meg fejét kicsit anyukám.
-Nem csak ez zavarja őket. -suttogtam az orrom alatt.
-Miért még mi? -és persze, hogy még kellett, hogy hallja.
-Isaac párja nem lány. -mire anyukámnak  kissé leesett az álla. Én pedig rettegve vártam, hogy mi lesz a reakciója.
-Értem, de egy szülőnek az a feladata, hogy támogassa a gyerekét bármi is van. -mire nekem könnybe lábadt a szemem, ami nem túl férfias, én tudom, de abban a pillanatban egy hatalmas teher zuhant le a vállamról.
-Leo mi az, mi történt. -nézett rám anyám aggodalommal a tekintetében.
-Semmi, csak tudod meséltem már neked is a páromról, és csak annyira megkönnyebbültem, hogy így gondolkodsz a meleg párkapcsolatokról, mivel ő sem lány.-mire ezt nagy nehezen kinyögtem, anyukám rögtön az ölelésébe vont.
-Jaj Leo, miért nem mondtad el hamarabb.
-Féltem, hogy úgy reagálsz majd mint Isaac szülei.
-Te mindig a fiam maradsz, szerethetsz bárkit, viszont most, hogy ezt így megtudtam, szeretném megismerni. Hívd meg vacsorára, úgyis apád is itthon lesz.
-De ha apa rosszul reagál?
-Akkor lekeverek neki egyet, egyébként apukádnak fiatal korában volt egy fiúja szóval megnyugodhatsz - a szó szoros értelmében olyan bamba tekintet ült ki az arcomra, hogy édesanyám szemei könnybe lábadtak annyira nevetett.
-Micsoda? Ezt én nem hiszem el.
-Pedig igaz, előttem pasija volt. Na de menj szaladj hívd fel..
-Ezekielt.
-.. Hívd fel Ezekielt és mondd meg neki, hogy két óra múlva várjuk vacsorára. Egyébként van olyan dolog amit nem szeret?
-Tudtommal nincs.
-Rendben, na mostmár spuri.