Isaac Brown egy hatalmas hírnévvel rendelkező alfa család örököse, ami miatt mindenki retteg a fiútól és ő ezt ki is használja, mígnem az utolsó gimnáziumi éve alatt betoppan az iskolába egy új srác, akiről kiderül, hogy omega.
Hogy milyen lesz az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár nem mintha ez valakit is eltántorítana, de ez a rész erősen 18+, szóval a kisebbek csak saját felelősségre.<3
Eliot szemszöge:
Hosszú ideig bámultuk még egymás szemeit, Isaac kissé hideg ujjai még mindig a pulóverem alatt cirógattak. Csend volt, bár nem a kínos fajtából, inkább mindketten csak boldogok voltunk és emiatt meg sem tudtunk szólalni, legalábbis én biztosan emiatt. Olyan érzésem volt, mintha minden sejtem egyszerre töltődött volna újra. Ezt a csendet végül Isaac törte meg.
-Figyelj nincs kedved eljönni inkább hozzám, tudod kicsit kínos, hogy majdnem neked estem Leoék konyhájában. Lehet nem zavarná őket annyira, de nekem kínos lenne a szemükbe nézni, ha érted mire gondolok.-kuncogott, miközben a szeme körül összefutottak az apró ráncok, az ajka egyik sarkában megbújt egy gödröcske, esküszöm minél tovább bámultam a már már szemérmetlenül fehér fogakkal vigyorgót, annál jobban szerettem bele, pedig már azt hittem ez nem lehetséges. Neki mégis sikerül elérni minden egyes alkalommal, hogy egyre jobban és jobban megszeressem, minden kis apró dolgot benne. -De mehetünk, csak előbb szólok Ezekielnek, szegénykéimnek ne kelljen fent várni ránk, mégiscsak az ő házuk, mi pedig száműztük őket.-kicsit meglöktem az alfa karját aki elhúzódott, így letudtam kászálódni a pultról. Felmentem az emeletre, vagyis elég volt felmennem a lépcsőn, hiszen legnagyobb meglepetésemre a kis házaspár ott állt a lépcső kezdeténel és próbáltak úgy tenni, mintha most indultak volna meg lefelé. Kis sunyik, mondjuk Zeekből még ki is nézem, de hogy még Leo is, Ezi nagyon rossz hatással van rá. -Hát ti? -Mi csak indultunk lefelé, mert már egy ideje nem hallottunk hangokat és hát gondoltuk elmentetek. -Aha persze, na mindegy is kíváncsi bagázs mi most elmegyünk. -Kikérem magamnak nem is vagyok kíváncsi, csak éppen meghallottam ezt azt, amúgy most akkor ti hogyan álltok?-kérdezte a szemöldökét felhúzogatva Ezi. -Nem tudom, de jelenleg minden okés. -Akkor jó, de még mielőtt leléptek beszédem van Isaacal.-indult meg hatalmas hévvel a béta. Szó szerint majdnem leesett a lépcsőn annyira sietett. Mi meg Leoval csak úgy bámultuk őt, olyan volt mint a villám. Mire mi is utolértünk már csak annyit hallottam.... -Érted védekezz, mert az nem a legnagyobb erősséged.-életemben nem láttam még annál komikusabb pillanatot mint ahogy a törpe Ezekiel(ÍM.:ebben az a legszebb, hogy Ezi magasabb Eliotnál, na mindegy engedjük ezt el) magyaráz a nála majdnem két fejjel magasabb alfának, aki még fél is tőle és csak bólogat mint egy kisgyerek akit éppen leszid az anyukája. -Na jó mostmár mehettek utatokra, aztán nem szétszedni a házat kicsikéim.
Amikor elindultunk Isaac háza felé, természetesen megálltunk az én lakásomnál is, hiszen akármennyire is próbáltam tagadni, szinte biztos voltam benne, hogy ma Isaacnél fogok aludni és feltehetőleg nem csak aludni....
Egész séta alatt olyan kellemesen elbeszélgettünk, egyáltalán nem éreztem kínosnak a szituációt ami kialakult köztünk. Bár néha néha elkószálódtak a gondolataim afelé, hogy hogyan is tervez majd megbüntetni ahogy ő fogalmazott, de igazából végül arra jutottam biztos csak viccelni próbált, hogy én mekkorát tévedtem....
