Az újsrác, egy omega...

3.évad 13.rész

Alexander szemszöge:

-Hahó kis herceg ideje felkelni.-kezdte el böködni az arcomat a mellettem lévő, amiért nem tudtam, hogy csak szimplán megverjem vagy ássam is el valahol az erdőben, mit ébresztget engem hajnalok hajnalán.
-Hagyjál aludni fáradt vagyok még a nap sincs fent én miért legyek.-motyogtam neki, aztán durcásan elfordultam a másik oldalamra, hogy végre ne férjen hozzám.
-Cicafiú suli van muszáj lenne ma bemennünk.
-Csak neked, nekem most nincs órám, majd csak tizenegytől lesz, szóval hagyj menj egyedül majd én is elmegyek.-mire Mark végre abbahagyta a zaklatásomat és hallottam, hogy kiment a szobából, én pedig szépen visszaszundíthattam. Bár hiába próbálkoztam erősen visszaaludni, már nem ment, ennek is Mark az oka. Utálom ha felkeltenek főleg úgy, hogy nem is kéne ébren lennem. Talán fél óra telhetett el amikor megint hallottam, hogy nyitódik a szobának az ajtaja és csak félig nyitott szemmel odasandítottam, hogy ki jött be. Persze a szépfiú volt az aki már teljes pompájában állt ott napra készen.
-Na jó szépségem, gyere hazadoblak aztán onnan majd bemész suliba, de nekem muszáj elindulnom, mert nem lóghatok ennyit.
-De nem akarok menni, itt minden olyan meleg és puha, menj el egyedül majd innen elmegyek suliba.
-Esélytelen, hogy itt hagyjalak, apu is itthon van, még olyan dolgokat kotyogna ki, amiket nem akarnék, hogy megtudj, legalábbis egy ideig még ne tudj róla.
-Ha azt mondom, hogy elkap egy részleges amnézia bármit is mond apukád akkor itt hagysz?
-Nem.
-Nagyon gonosz vagy velem Mark. Mondtam én meg nem mozdulok, csinálj amit akarsz.-bújtam bele mégjobban a takaróba.
-Hát jó, te akartad.-mire odajött hozzám az alfa és konkrétan, mint egy nagy burritot felkapott takaróstól és elkezdett velem kifelé sétálni.
-Mit csinálsz, tegyél le.
-Ne ficánkolj mert leesel, amúgy meg azt mondtad, hogy csináljak amit akarok, de én nem hagylak itt és ha te nem akarsz kiszállni akkor viszlek ágyastól.- nekem szabályosan elkezdett égni a fejem, hát igen itt már jobb ötletnek tűnt, hogy kikeljek az ágyból, de erre már esélyem se volt. A legcsodálatosabb az egészben az volt, hogy Mark apukája ezt az egészet végignézte és hallottam, ahogy nevet rajtunk. Egyszerűen Mark túl makacs neki nem lehet nemet mondani, mert mindenképp, úgy alakítja a dolgokat, hogy neki kedvező legyen. Ezután kisétált velem a kocsiig és berakott az anyós ülésre, és bár nem tetszett a módszere, de elismerésem, hogy egy kézzel megtartott amíg az ajtó kinyitásával babrált.
-Na te maradj itt én visszamegyek a cuccaidért.-kacsintott rám, majd hátat fordítva nekem visszament a házba. Ez a srác egyszerűen hihetetlen, de a végén minden durcálkodásom elmúlt már csak nevetni tudtam azon, hogy mit gondolhattak a szomszédjai, kit visz ő takaróba csomagolva, remélem nem hiszik, hogy valami sorozatgyilkos lenne. Pár perccel később vissza is jött a táskámmal, utána pedig ő is beült a vezetői ülésbe és már el is indultunk a mi házunk felé.
-Nem fázol, ne vigyem fel a fűtést te kis kukac?-pillantott rám.
-Ki mondta, hogy kicsi?-mire most ő maradt szótlan.
-Majd letesztelem magamnak ne aggódj.
-Egyébként nem fázom mert valaki takaróstól elhozott, szerinted mit gondoltak a szomszédjaid, meg apukád.
-Aput nem érdekli, tuti vágja, hogy az egész az én ötletem volt a szomszédok, pedig már láttak ettől rosszabb dolgot is, főleg amikor én és Sarah még fiatalabbak voltunk, na akkor tuti bolondnak néztek.
-Nem értem miért nem bírtok megmaradni egymás mellett.
-Ez nem igaz szeretem őt csak idegesítő, makacs és senkire nincs tisztelettel.
-Ismerős.-nevettem el magam
-Most arra célzol, hogy én is ilyen vagyok?
-Én, dehogy isten ments.
-Hát mert nem is ő egy kibírhatatlan ember, én pedig jófej vagyok.
-Hát persze szépfiú, ez így van.
-Csöpögsz a gúnytól ugye tudod.
-Micsoda nem is, teljesen komolyan beszélek.
-Aha persze.

Amikor végre odaértünk hozzánk Mark egy kicsit messzebb parkolt le, hiszen tényleg beakarja tartani, amit megígért az apjának, fél, hogy a nagyszülei nehogy meglássák.
-Na jó cicafiú majd suliban találkozunk.-hajolt oda hozzám.
-Mit csinálsz?-tettem rá a kezem a mellkasára és nyomtam őt vissza az ülésbe.
-Hát nem egyértelmű, akarok adni egy csókot, reggel se kaptam mert durcáskodtál.
-Miből gondolod, hogy megengedem, hogy megcsókolj.
-Tegnap se nagyon ellenkeztél.
-Pillanatnyi elmezavar, attól még, hogy megtörtént egyszer ne hidd, hogy minden füttyszóra kapsz egyet, na pá szépfiú.-dobtam le magamról a takaróját, hiszen abban mégsem sétálhatok be, majd a cuccaimat felkapva, indultam meg a kapuhoz, ahol Tom már mosolyogva várt és meg is jegyezte, milyen jó a szettem. Mire nekem leesett, hogy még mindig az alfa egyik felsője van rajtam, és melegítő, istenem pont úgy néztem ki mint azokban a tipikus filmekben amikor a csaj a pasija ruháiban megy haza bulika után. Úgyhogy gyorsan sprinteltem a házig remélve, hogy apa nem lát meg, mert akkor jöhet a kifaggatás.

Amikor végre odaértem és sikeresen teljesítve a küldetést, hogy senki ne lásson meg, hihetetlen büszke voltam magamra. Persze rögtön elmentem, hogy átöltözzek és elkészüljek a suliba, meg hogy egyek valami reggeli szerűséget. Bár még rengeteg időm volt nem tudtam már visszaaludni, meg amúgy sem lett volna arra a pár órára értelme ezért, elkezdtem pár jegyzetet kidolgozni a suliba. Közben Mark folyamatosan bombázott az üzenetekkel, hogy ő mennyire unatkozik nélkülem, meg hogy a csókja nélkül nincs energiája, egy szóval megint próbált az agyamra menni. Persze a tőle kapott pulcsit gondosan elrejtettem, mert nem akartam, hogy esetleg valaki megtalálja, aztán elkezdjenek elméleteket szőni, ez az egy hátulütője van annak ha sok emberrel élsz együtt, nagyon nehéz titkokat megtartani. Na nem mintha Markot annyira el akarnám titkolni, de még nem akarom, hogy mindenki kitaláljon hozzánk egy sztorit. Egy ideig még a szobámban voltam, de utána muszáj voltam bemenni a suliba, persze a csodajárgánnyal, hiszen nem állt most a Mark taxi a rendelkezésemre. Egy alig harminc perces zötykölődés után be is értem.

-Na kit fújt ide a szél, csak nem a cicafiút?-szólt nekem oda Mark a folyosó másik végéről amikor beléptem az épületbe, persze nem is nézett ránk egymillió szempár. Neki ez nem nagy dolog de én égtem miatta rendesen. Hiába Mark akaratán kívül is sok embert vonzz maga köré, még akkor is ha csak látásból, de rengetegen ismerik őt, meg alapból is elég feltűnő jelenség.
-Csendben maradhatnál, főleg ha ennyien vannak.-néztem rá elég csúnyán
-Na de hercegem még mindig morci vagy mert reggel nem hagytalak aludni. Vagy nem, tudom mi a bajod hiányzik neked is a csókom.-hajolt oda megint hozzám, mire én csak a szájára tettem a kezem és eltoltam magamtól, amire ő csak felhorkantott.
-Nagyon ellenséges vagy velem, akkor legalább egy ölelést kapok?
-Istenem olyan vagy, mint egy nagy baba, na gyere ide.-széttártam a karomat, ő pedig mosolyogva simult közéjük. Nem mondanám el neki, de ez tényleg hiányzott.
-Mehetünk órára?-mire ő csak bólogatott, majd megragadta a karomat és félrerántott.
-Hé basszus, ne a folyosón deszkázzatok.- szólt oda a két srácnak akik nem is értem milyen indokból, de úgy gondolták, hogy a folyosón teljesen biztonságos száguldozni.
-Bocs, bocs jól vagy?-jött oda hozzánk az a srác aki majdnem elcsapott.
-Hé Luka hagyd már ők.... hát szia szépségem rég láttalak.
-Szia Marco......

Eyooo, guess whos back!? Na jó sziasztok bogárkáim, nos a vizsgaidőszak, egy halál de aki esetleg ugyanezt éli át annak kitartást, ne feledjétek még a karácsonyfára is jegyzeteket kell aggatni. Igyekszem majd megint sűrűbben jönni a részekkel, de komolyan még néha azt is nehezen matekozom ki mikor fogok aludni. De remélem azért tetszik nektek most ez a kis rövid rész, bár nem sok minden történt benne és eléggé szégyellem is magam, hogy nem lett ettől jobb, de ígérem majd jönnek az izgalmak is. Köszönöm, hogy elolvastad!

Puszi, Cseni<3