Az újsrác, egy omega...

20.rész

Isaac szemszöge:

Nagyjából két hét telt el azóta,hogy Eliottal lefeküdtünk,azóta semmi különös nem történt. Mindketten ugyanúgy jártunk iskolába. Nagyjából már ott is mindenkinek leesett, hogy most ténylegesen kapcsolatban vagyok és nem csak egyéjszakáig tart a köztünk lévő viszony. Bár még akadnak olyan emberek akik próbálják Elit meggyőzni arról, hogy el fogom dobni, de hála a jó égnek a kis omegám pontosan tudja, hogy akár a tűzbe is mennék érte. Tényleg szó szerint tökéletesen zajlott ez a két hét, de mint ennek is minden jónak vége szakad egyszer. Legnagyobb sajnálatomra holnap leszek hivatalos anyámék családi ünnepségére, de hogy őszinte legyek a hátam közepére se kívánom az egészet. De most kivételesen nem az a fő ok, hogy egyszerűen nem lenne  kedvem, vagy mert éppen inkább Leoval lennék, mint az ediggi ilyen programokon amit a szüleim szerveztek. Hanem egyszerűen ma arra keltem, hogy Eliot nincs mellettem, mert éppen a tegnapi vacsorát rókázza ki. Persze azonnal a segítségére siettem, bár azon kívül, hogy álltam ott és csak figyeltem rázkódó kis testét valamint cirógattam a hátát nem igazán tudtam mit tenni. Amikor kicsit csillapodott a hányingere, elszaladtam egy pohár vízért hátha segít rajta, de amint a víz lecsúszott a torkán, úgy ismét kikívánkozott a külvilágba. Emiatt inkább már nem akartam neki semmit adni, csak mellette maradtam amíg jobban nem lesz. Pár perccel később már kissé jobban nézett ki, így segítettem neki megmosni az arcát meg kiöblíteni a száját. Szegény olyan gyenge volt, hogy alig állt a lábain, de jó szokásához híven most is makacskodott, hogy egyedül is képes bármit megcsinálni. Miután már kicsit észhez tért és már tényleg nem volt szüksége a segítségemre, visszasétált a szobájába,hogy levegye magáról a pizsamáját és átöltözzön. 
-Biztos akarsz így menni suliba?-settenkedtem oda mögé, miközben éppen egy pólót próbált magának kutatni a szekrényben.
-Miért ne mennék, tudod, hogy kissé kényes a gyomrom, emiatt nem kell itthon punnyadnom egyedül.
-De ha te nem mennél én se megyek.-cirógattam meg oldalát, hátha hatok rá.
-Persze, még hiányozz is miattam, a szüleid így is pikkelnek rám, nem kell még több okot adni nekik,hogy utáljanak.
-Őket nem érdekli, hogy be e járok suliba vagy nem.
-Addig nem érdekelte őket, amíg nekem nem volt közöm hozzá.-szedte le magáról kezeimet és már magára is kapott egy egyszerű felsőt, meg egy lazább világos kék farmernadrágot.
-De Eli engem egyáltalan nem izgat mit gondolnak rólad, nincs befolyásuk arra mit érzek. 
-Miért eddig lehetett befolyásuk? Tudod a házasságod nem te fogod eldönteni.
-Eddig csak szórakozni akartam az emberekkel, de jöttél te a kis cuki, de annál erősebb öklöddel és olyat lekevertél, hogy azonnal beléd habarodtam, onnantól kezdve én már tudom kit fogok elvenni. A szüleim vagy belássák ezt, vagy nem,de minket semmiképp se fognak tudni szétszedni.-monológom végén Eliot gyorsan odaszaladt hozzám, hogy átöleljen. Bármennyire is erősnek mutatja magát, biztos megviseli az a tény, hogy a szüleim soha nem fogják őt elfogadni, mint a párom, és a összejövetel közelettével ő is egyre feszültebb, hiszen legnagyobb valószínűséggel a cég és az én jövőm lesz a téma, melyik főiskolát válasszam vagy éppen ki legyen az az alfa lány akit elveszek.
-Tudom, hogy minden rendben lesz de azért mégis tartok attól, hogy elvehetnek tőlem.-motyogott a mellkasomba.
-Soha nem fog megtörténni, oké.-szorítottam minél erősebben magamhoz, aminek az lett a következménye, hogy ismét felkapta a nyúlcipőt és sprintelt a mosdóba. Mostmár nem mentem rögtön utána, inkább én is gyorsan összekészülődtem, majd azért természetesen ránéztem, hogy mi van vele, de már addigra jól volt. Mivel én egész éhes voltam ezért lementünk reggelizni, vagyis csak én hiszen Elinek nem igazán volt étvágya.  Miközben éppen készítettem magamnak melegszendvicset, Eli anyukája sétált le a lépcsőn, aki pont ugyanolyan rosszul nézett ki mint a fia.
-Jó reggelt!-köszönt oda nekünk, bár a hangja elég erőtlen volt.
-Szia, jól érzed magad anya?
-Nem igazán valami elrontotta a gyomromat, de hallottam, hogy te se vagy túl jól.
-De mitől lettetek mind a ketten rosszul, én is ettem tegnap vacsorát, de nekem semmi bajom.
-Addig jó Isaac, mert akkor velem törődhetsz.-nyomott egy puszit az ajkamra a párom. Kissé meglepett, hiszen reggel még kis harapós volt, de biztos csak fáradt volt és nem érezte túl jól magát.
-Eliot akkor ma gondolom maradsz itthon.
-Nem, bemegyek a suliba, már jobban érzem magam.
-Baba hallgathatnál anyudra, jobb lenne pihenni nem?-kezdtem el eszegetni a kajámat.
-Nem, én ma beakarok menni.
-Hát jó ahogy gondolod, Isaac figyelj majd rá nehogy megint rosszul legyen.
-Erre kérned sem kell.
Nagyjából fél óra elteltével el is indultunk Eliék házától, mint minden reggel találkoztunk az ikrekkel és Leoval, aki még Ezekiellel mindig a mi kis gerlepárunk, szó szerint el se lehet őket szakítani egymástól, nemrégiben mondta nekem Leo, hogy tervezi a szüleinek bemutatni a bétát, bár a fiú erről még nem tud semmit. Amint így öten beértünk a suliba, már nem minden szempár hanem csak úgy az iskola diákjainak a fele tekintett ránk, ami azért haladás. Két hete még mindenki tágra nyílt szemekkel és leesett állal bámult meg minket. Egy gyors csókkal elváltunk és megígértettem Eliottal ha bármi baj van azonnal szóljon, emellett pedig Becát is megkértem arra, hogy kicsit figyeljen ma jobban oda rá. Bár a beszélgetésünk során Rebeca már azon agyalt, hogy Eli nem e terhes, de lecsitítottam annyival, hogy az anyukája is rosszul volt szóval semmi ilyesmiről nincs szó. 

Már éppen a nap vége felé jártunk, amikor is az órán beszaladt hozzám Reb, hogy Eli elég rosszul néz ki, szóval minden szó nélkül felpattantunk a legjobb haverommal, bár ezt a tanár nem igazán értékelte, hallottam ahogy rikácsol utánunk, de jelen pillanataban nem igazán mozgatott meg. Gyorsan berontottam a mosdóba, ahol Eli ott kuporgott, miközben Ezekiel próbálta nyugtatni. Letérdeltem hozzá és magamhoz húztam, amikor fejünk összeért, éreztem hogy tűzforró. Megfogtam őt és menyasszony pózba, elvittem őt az orvosi szobába, ahol adtak neki lázcsillapítót és mondták hogy nekem is és neki is írnak igazolást az utolsó órára. Bár nem kértem meg rá Ezekielt, de ő már ott várt engem Eli táskájával a kezében az orvosi előtt. Bár a kis omegám eléggé gyenge volt, akkor se hagyta hogy segítsek neki, még a táskáját se akarta hogy én vigyem, de Ezekiel csak nekem volt hajlandó odaadni. Szépen lassan elsétáltunk a kijáratig, és már terveztem elbúcsúzni a többiektől, de az ajtóból megláttam egy számomra túlságosan ismerős autót. Leo rögtön levágta a szitut és visszafutott az ő táskájáért. El se telt egy perc és már itt is volt. Persze Ezekiel csa figyelt mint hal a szatyorban, és Eli sem igazán értette, hogy miért lettem hirtelen ideges. Kézen ragadtam páromat majd legjobb barátommal karöltve kiléptünk a suliból. Az autó irányából rögtön megiramodtak felém a szüleim, anyám arcán már távolról is felfedeztem azt a bizonyos undort ami miatt egy omega kezét fogom.
-Szia fiam.-nézett ránk szúrós tekintettel apám.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz, hogy egy omegával állj össze, ráadásul még fiú is. Arról már ne is beszéljünk, hogy néz ki.-rikácsolt anyám-mire nekem azonnal vörösbe váltottak szemeim. Persze Eliot rögtön elkezdte cirógatni a kézfejemet, annyira hihetetlen ez a fiú, őt ócsárolják mégis képes még engem nyugtatgatni.
-Nincs jogod így beszélni vele, megértetted. És ha most megbocsájtotok hazavinném, mert nem érzi jól magát.-léptem volna el mellettük, de anyám visszarántotta Eliot karját.
-Na mivan, elérted, hogy a fiam teherbe ejtsen?
-Nem terhes, de ha az is lenne, akkor mivan, legalább az én gyermekem szeretetben fog felnőni.-vontam a hátam mögé a páromat.
-Isaac hát nem fogod fel, csak azért bolondít el az átkozott illatával, amitől mindjárt elhányom magam, mert a pénzed kell neki és nem te. Fiam ettől eszesebbnek hittelek.-nézett rám lesajnálóan apám.
-Eliot nem olyan és én most azt tartom szem előtt, hogy a legjobb barátom párja jól legyen, egyébként majd holnap beszélnek a fiukkal ha ezután még hajlandó lesz elmenni.-szúrta oda nekik Leo, majd engem vállon ragadva elhúzott onnan.
-Ajánlom, hogy ott legyen mert ha nem ne csodálkozzon ha történik valami a kis kurvájával.-ordította utánunk anyám. Bár Elin nem látszott, de én éreztem, hogy zavarják a történtek, emiatt megfogtam és felkaptam őt az ölembe, és szorosan magamhoz vontam.
-Ne hallgass rájuk, én szeretlek mindennél jobban és vigyázni fogok rád, nem hagyom hogy bántsanak.
-Én is szeretlek Isaac, ugye nem hiszed, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled, mert az kurvára nem érdekel.
-Tudom, hogy nem.
Így sétáltunk egészen hazáig, bár Leonak nem hiszem hogy túl kellemes volt a harmadik kerék szerep, de szerintem most annyira nem haragudott emiatt. Eli anyukája már nem volt otthon, ezért csak felcipeltem az omegát a szobájába és hagytam, hogy hozzám bújva kipihenje magát.

Sziasztok, először is nagyon szépen köszönöm ha elolvastad, tényleg nagyon hálás vagyok. Emellett hihetetlen, hogy ez már a huszadik rész volt. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket.💜❤💙💚🧡💛

Puszi, Cseni💗💗💗💗💗💗

(UI.:Ismét egy kis kérdés hozzátok a változatosság kedvéért, melyik párosról szóljon, a következő  rész?✨🏳‍🌈🧐)