Az újsrác, egy omega...

29. rész

Isaac szemszöge:

Huszonnegyedike van, szinte amióta felkeltünk Eliot és az anyukája sürögtek forogtak a konyhában. Nekem csupán a kóstolás valamint az ízesítés volt a dolgom. Annak ellenére, hogy én is tudok főzni a kis omegám még a konyhapult közelébe sem engedett. Mivel egy idő után teljesen feleslegesnek éreztem magam, gondoltam inkább elmegyek megteríteni az ünnepi asztalt. Miután azzal is végeztem igazából nem maradt semmi más dolgom, így gondoltam letusolok és bár soha nem hittem volna, hogy ilyen tettre vetemedem, de elmegyek a szüleimet meglátogatni. Visszatántorogtam a konyhába és gyors puszit adtam Eli arcára és már mentem is zuhanyozni. Kicsit tovább áztattam magam a forró vízben mint általában, de ténylegesen minden bátorságomat össze kellett szednem ahhoz, hogy az anyám elé merjek állni azzal a hírrel, hogy nagymama lesz. Fogalmam sincs hogyan fognak reagálni, bár van egy sejtésem, de remélem megbékélnek vele, hiszen már úgysem tudunk vele mit csinálni és őszintén mondhatom, hogy nem is akarok a kialakult helyzeten változtatni, bár rengeteg problémát fog még felvetni az idők során, azonban úgy érzem közösen mindent legyőzünk majd. 

Kiszálltam a zuhanykabinból és a törülközőt a derekamra tekerve hagytam el a helyiséget. Beálltam a szekrény elé és mivel már egy kész kis polcot alakítottam ki Eliotéknál, így volt bőven miből válogatnom. Amikor éppen egy bézs színű és egy fekete nadrág között vaciláltam, kicsapódott az ajtó és ki más ha nem az én csodálatos és gyönyörű omegám lépett be rajta. 
-Hova hova fiatalember?-húzta fel a szemöldökét és tette csípőre a kezét.
-Magához az ördöghöz, egyéb kérdés?
-Hé Karácsony van, ne beszélj róluk így még akkor sem, ha olyanok amilyenek.-lépdelt oda hozzám, majd átkarolta csupasz derekam. A hirtelen hideg kacsókra kissé összerezzentem, mert szinte marták a forró bőrömet.
-És egyébként miért mész haza, unod az ittlétet?-adott egy puszit a mellkasomra.
-Dehogy, csak tudod nekik is illene tudniuk arról, hogy mire számíthatnak pár hónap múlva, mégiscsak az unokáikról van szó.
-Hát remélem a piciket jobban fogják fogadni, mint engem. Bár nem gondoltam volna, hogy így rászánod magad arra, hogy bevalld nekik.-húzta el az ajkait, mintha zavarná őt ez az egész.
-Zavarna?
-Talán egy kicsit, de csak mert féltem őket.-símított a pocakjára
-Lehet, hogy a szüleim fanatikusak a vérvonalunkkal, de bízom abban, hogy soha nem bántanák az utódomat.
-Igazad van, ne haragudj.
-Semmi baj.-adtam egy puszit homlokára, ami valahogyan egy csókká alakult át. Éppen kezdtünk belemélyedni, amikor is lentről kiabált fel Maja, hogy Eliot menjen le neki segíteni. 
-Legyen a bézs abban szexi a feneked.-kacsintott rám miután elváltunk és már sietett is le az anyukájához. Természetesen megfogadva szerelmem tanácsát, még vettem fel egy inget és egy mellényt hozzá és már készen is álltam arra, hogy elinduljak a szüleimhez.

Mielőtt még kiléptem az ajtón egy gyors búcsúpuszit adtam Eli arcára és elköszöntem Majától és már el is hagytam a házat. Talán, ha öt perc sétára vagyunk egymástól, akkor még sokat is mondok, de ezt a rövid távot most majdnem negyed óra alatt tettem meg. Párszor megfordult bennem, hogy visszafordulok, de tudtam, hogy valamikor úgyis be kell avatnom őket. Amikor elértem a kapunkhoz, csak fokozódott az idegességem. Megnyomtam a kapucsengőt, hiszen észrevettem, hogy időközben a kulcscsomómat Liotnál felejtettem. Hamarosan ki is jött az egyik alkalmazottunk, aki egy biccentéssel köszöntött, általában, ha csak én vagyok itthon, nem szoktam ezen lovagolni, hogy felsőbb rendűbb vagyok mint ezek az emberek, sőt némelyikükkel néha le is szoktunk ülni kártyázni vagy hasonlók, de ha a szüleim itthon vannak, úgy kell viselkedniük, mintha rabszolgák lennének. Miután odaértem az ajtóhoz, már nyitották is előttem és még a nappaliba is bekísértek, ahol a szüleim éppen kávézgattak egymás társaságában, majd anyám egy hanyag mozdulattal intett az alkalmazottunknak, hogy távozhat. Már ettől felfordul a gyomrom, hogy látom mennyire felsőbb rendűnek hiszi magát másoknál.
-Téged is látni?-kérdezte kellő éllel a hangjában, amitől még a hideg is végig futott a hátamon.
-Karácsony van, gondoltam eljövök hozzátok is egy kicsit beszélgetni.-ültem le az asztalhoz és Nathalie aki szinte anyám helyett anyám volt, már le is tett elém egy csésze teát.
-Minő meglepetés, hogy sikerült ránk is szakítanod egy kis időt amellett a, nem is találom a kifejező szót rá.
-Akarod mondani a párom mellett. Hidd el szívesebben lennék én most is vele, mint itt.
-Akkor mégis minek jöttél ide?-nézett rám acélhideg tekintettel az a nő aki megszült.
-Monica ezzel túl sokra mész, örülj, hogy itthon van a fiunk, én sem örülök annak az omegának, de ezt ne ma beszéljük meg.-dörrent rá apám anyámra, amin meg is lepődtem, hiszen ő lehetne az aki jobban fel van háborodva, hiszen ő született a családunkba, anyám csak beházasodott.
-Ezért van egy omegával, alfa helyett, nem fogtad őt elég keményen.-mortyogta még az apámnak, de ezután elhallgatott.
- Na ha már itt vagy akkor odaadhatom az ajándékod.-ejtett rám egy halvány mosolyt az apám, majd elment egy szobával arrébb.  Arra a pár másodpercre míg anyámmal kettesben voltunk, szinte jéggé fagyott körülöttünk a levegő, semmit nem lehetett hallani, fagyos csend volt. Miután apám visszaérkezett, lerakta elém a kis dobozt, amit természetesen ki is nyitottam. Egy kulcs volt benne, amin meglepődtem, hiszen autóm már van, nem is egy.
-Köszönöm szépen, apa.
-Nincs mit, de gyere nézd meg mi az. Majd felálltunk és mind a hárman a garázsunk felé vettük az irányt. Miután kinyílt a kapu egy csodálatos motor tárult a szemem elé. Bár kevesen tudják rólam, de oda vagyok a motrokért és ez a teljesen fekete valami elképesztő.

-Na hogy tetszik?
-Ez nem is lehet kérdés, ez a legjobb komolyan. Alig várom, hogy vezethessem.
-Majd csak ha jobb idők lesznek.-kezdett el szigorú szülőként viselkedni az apám, nem is értem mi ütött belé, hiszen ő is eléggé ellene volt a kapcsolatomnak Eliottal ennek ellenére egy ilyen ajándékkal lep meg. Remélem nem tűnök túl paranoiásnak, ha azt gondolom emögött van valami. 

Pár percig még gyönyörködtem a a kis szépségben ezután viszont visszamentünk a nappaliba, ahol ismét leültünk és apukámmal csak beszélgettünk, mintha ő már megbékélt volna azzal, hogy soha nem fogok alfa lányt szeretni.
-És miújság azzal a fiúval, hogy is hívják?-kérdezett rá, mire jól láthatóan én is és anyám is megfeszültünk.
-Eliotnak hívják és hát erről is szerettem volna beszélni veletek. Kezdtem el tördelni a kezem mint egy kis iskolás az első felelése előtt.
-Csak nem szakított veled?-bökte oda nekem a kérdést anya.
-Nem, dehogyis boldogak vagyunk, sőt még annál is jobban mint eddig.
-Hűha és mi ennek az oka fiam?
-Eliot várandós, ikreink lesznek.-mondtam ki olyan halkan, hogy szinte a légy zümmögése hangosabb volt nálam. Amikor szavaim eljutottak anyám tudatához, felállt a székből és megpofozott.
-Hogy merészelted felcsinálni azt az ócska ribancot. Hát nem tanultál te semmit, meg se kellett volna, hogy szüljelek egy ilyen undorító torz szüleményt?
Talán abban a pillanatban először éreztem azt, hogy szégyellnem kellenne azt akit szeretek. Nem is hallottam semmit a külvilágból, a fülem csak sípolt, annyit láttam, hogy apám nyakán kidagadnak az erek és anyámmal kiabál, de nem voltam képes feldolgozni a szavaikat. Anyám csak kirohant a teremből és apám pedig visszaült mellém.
-Őszinte leszek veled, legkevésbé sem örülök, hogy így alakult, de elfogadom, viszont akkor az ünnepek után, de még Új év előtt szeretnék vele találkozni egy ebéden, addigra anyáddal is megbeszéljük. Ne aggódj, mindent megoldunk. Viszont biztos vagy te abban, hogy ő életed szerelme?
-Igen, teljes mértékben.-alig jöttek ki ezek a szavak a kiszáradt torkomon.
-Csak nem akarom, hogy úgy járj mint én.
-Nem fogok, ebben biztos vagyok.-apám csak bólintott, majd ő is felállt és elvonult magának. Én is elköszöntem az alkalmazottaktól és kellemes ünnepket kívántam nekik. A kinti hideg levegő szinte megváltásként csapódott rám, a benti fülledt hangulat miatt. Bár annak ellenére, hogy nagyjából úgy ment mint ahogy számítottam rá, apukám egy kellemes csalódást okozott nekem a hozzáállásával. Hatalmas kő zuhant le a vállamról, hogy már nekik is bevallottam.

Na hát helló, itt is lennék egy újabb résszel, amivel végre hosszú idők után elégedett vagyok. Remélem nektek is tetszett. Köszi ha elolvastad.💙💜💚💛🧡❤️

Pusziii, Cseni💗💗💗

UI.:Valamint elértük a 3000 voteot,ami szinte hihetetlen és nagyon köszönöm nektek, és arra gondoltam, hogy esetleg ha van valami amire kíváncsiak vagytok velem kapcsolatban, vagy a könyvvel kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezzétek meg, bár nem vagyom egy érdekes személy.✨🧐😅