Az újsrác, egy omega...

28.rész

Isaac szemszöge:

Már több mint két hét eltelt azóta, hogy Eli anyukája, Maja megtudta, hogy a pici fia várandós és azóta ha lehet még attól is jobban figyelt rá mint eddig, főleg így az ünnepek közelettével. Már csak két nap van Karácsonyig, ma este érkeznek haza a szüleim és annak ellenére, hogy kijelentették, hogy otthon szeretnének látni, nem megyek hozzájuk hanem inkább az omegám mellett maradok. Eliot győzködött, hogy menjek el, hiszen mégis csak a szüleimről beszélünk, de inkább abban maradtunk, hogy majd huszonnegyedikén átmegyek hozzájuk és elmondom nekik azt is, hogy mostantól leállhatnak a kerítő szerepével ugyanis Eli és én boldog szülők leszünk hónapokon belül. Időközben Liot az apukájával is megbeszélte a dolgokat, bár ebben nekem is és Majának is hatalmas szerepünk volt, hogy ők ketten valamennyire rendbe hozzák a kapcsolatukat. Először én beszéltem rá arra, hogy ebédeljünk közösen, hiszen úgysem ismerem még az apukáját és neki is illene elmondani, hogy nagyapa lesz. Bár eleinte Eli nagyon ellene volt és emiatt istenesen össze is vesztünk, konkrétan a földön kellett, hogy aludjak. Éltetek már ilyet a leendő gyermekeinek az apját leküldi a földre. De végül hosszas noszogatás után belement és nem is ment olyan rosszul az egész. Miután mindenki jól lakott, gondoltam hozok ki egy kis bort és amikor Eliot természetesen nem kért, akkor muszáj volt az apukájának bevallani a helyzetet, aminek James hihetetlenül örült, fel is ugrott, hogy megölelje a fiát és hát Eliot az apja válla mellől úgy nézett rám, mint aki meg akar gyilkolni, ugyanis rájött, hogy nem véletlenül kínálgattam az alkoholt, én pedig számára válaszként csak elegánsan megemeltem a poharam és ittam egy kortyot az ínycsiklandozó vörös borból és találjátok ki aznap este hol aludtam ismét, naná hogy a földön. Egyszóval zajlott az élet, elmentünk a második ultrahang vizsgálatra ahol hallhattuk a babáink szívverését, és megnyugtattak minket, hogy jelenleg minden tökéletes mindketten épek és egészségesek. Azóta már beavattuk az iskolánk igazgatóját, aki a tanárokat is értesítette, de a diákok körében még hálisten nem terjedt el az egésznek a híre, bár mondjuk egy idő után úgysem leszünk képesek titkolni, de így az elején nem akartuk, hogy mindenki rájöjjön így nem is zengtünk erről a dologról sokat. Feljött persze az is témának, hogy Eli előrehozott érettségit tegyen ami neki nem lett volna nehéz , hiszen színjeles tanuló, amit nem is értek, hogy csinál ugyanis szinte sohasem látom őt tanulni, pedig majdnem minden órában a nyakán lógok. Lassan egy hete már a rosszullétei is elmúltak, aminek szerintem én hálásabb voltam mint ő, gyűlöltem hajnalok hajnalán arra kelni, hogy csapódik a fürdő szoba ajtó, és bár tudom, hogyha megszületnek a picik akkor mindig felfognak kelteni, de már csak abban bízom, hogy ők nagyon nyugodt babák lesznek, bár amit Maja mesélt Eliotról és ahogy nekem mesélte anya, hogy amikor nagyjából fél évet velem töltött szinte végig sírtam így inkább felvett egy dadát és visszament dolgozni, ugyanis ő nem bírta. Szerintem ezzel simán elnyerhette volna a legcsodálatosabb anya címet, vagy mégsem....

-Isaac, Isaac hahó figyelsz te rám egyáltalán?-állt meg előttem csípőre tett kézzel az én drága babám, amióta várandós olyan szintű hangulat ingadozásai vannak, hogy az egész életem olyan mintha egy hullámvasúton utaznék folyamatosan.
-Minden szavadat iszom, egyetlenem.-vontam magamhoz közelebb, ugyanis én a kanapén foglaltam helyet.
-Persze, akkor mit mondtam.-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Azt, hogy tegyem fel a csillagot a fára mert te picuri vagy és nem vagy rá képes.-motyogtam neki, miközben teljesen átkaroltam és fejemet hasára támasztottam. Egy két napja feltűnt nekem egy kellemes mentás csoki és málnás epres illat is, ami gondolom a piciké bár abban már biztos lehetek, hogy mivel ennyire erős ódoruk ezért vagy alfák vagy omegák lesznek.
-Köze sincs ahhoz amit mondtam, örülök, hogy valami ennyire leköti a figyelmed, ahelyett, hogy rám figyelnél.
-Figyelek én rád eléggé.-simítottam a hátsójára.
-Na idefigyelj Isaac Brown, ha nem akarod, hogy most feldugjam a seggedbe ezt a csillagot, akkor jobban teszed, ha arra figyelsz amit mondok és nem csak a hátsóm bámulod, világos?-hadonászott felém a csillagal. 
-Nem tehetek róla a formás dolgok vonzzák a tekintetem.
-A szám is formás, úgyhogy most figyelj arra amit mondok, emelj meg légyszi én szeretném feltenni a csillagot, csak nem érem el.
-Nem lenne egyszerűbb, ha én tenném fel?
-Mivan már annyira meghíztam, hogy nem bírsz felemelni.-húzódott el megint tőlem, ismét jön a hullamvasút.
-Dehogy is, csak úgy..áh tudod mit hagyjuk is, na gyere Kicsi, dobjuk fel azt az utolsó díszt.-egy hatalmas mosoly terült el az arcán, majd odatipegett a fához én pedig átkaroltam a combjait és felmeltem őt, hogy a csúcsdíszt a helyére tehesse. Miután szépen beállította, leraktam és hátulról átkaroltam. Az első közös Karácsonyunk és reményeim szerint nem az utolsó, elképesztő belegondolni abba, hogy a következőkor már két kis apróság is lesz körülöttünk. Még egy ideig csak kémleltük a gyönyörűen feldíszített fát, ezután pedig Eliot elszaladt, hogy segítsen az anyukájának elkészíteni a sütiket és egy két pácot elkészíteni a husikra, hogy amikor jönnek a vendégek addigra minden biztosan kész legyen. Eliot meghívta az ikreket valamint a szüleiket és ugyanígy Leoékat is, hogy közösen megünnepelhessük ezt az ünnepet és bár múltkor azt mondtam,hogy eddig számomra ez az egész egy pokol volt, de most már tényleg megértem miért kedvelik annyira az emberek. 

Mivel Eliot és Maja sürögtek forogtak a konyhában és nem igazán volt szükség az én segítségemre ezért gondoltam elmegyek megvenni Eli ajándékát, amit már egy ideje kiválasztottam. Lehet kicsit sőt szerintem a világ legklisésebb dolga házassági gyűrűt adni az ünnepekkor vagy egyáltalán megkérni akkor a párod kezét, ezért inkább egy páros ezüst karkötőt választottam aminek a közepén van egy biléta amibe bele lett gravírozva az a nap amikor összejöttünk és egymásnak a nevei. Ezt már majdnem másfél hónapja csináltattam meg, de amikor megtudtuk, hogy jönnek a pindúrkák akkor készítettem még kettőt, teljesen ugyanazzal a fazonnal, csak sokkal apróbbakat és egy nekik a biléta helyett a közepére egy apró gyémánt lett belerakva, viszont ki lett hagyva a drágakő körül még apróbb kristályoknak hely, hogyha fiúk lesznek akkor zafír lesz a gyémát köré rakva, ha pedig lányok akkor rubint. 

-Merre mész?-libbent ki a konyhából Eli amikor meglátta, hogy éppen veszem a kabátom.
-Jaj csak gondoltam elugrom Leohoz egy kicsit, úgyis ilyenkor  a szüleivel van és próbál nekik segíteni.-igyekeztem valamit gyorsan kitalálni.
-Furcsa vagy te nekem, de menj csak.-lépett ide hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Szia, szeretlek baba.
-Én is szeretlek, seggfej.-kuncogta el magát, miközben a régi becézésemet használta.

Amint beléptem az ékszerészhez, már készítette is nekem elő a karkötőket, kis ajándék dobozokban, egyszerűen fantasztikusan néznek ki. Amint kifizettem, már loholtam is Leohoz, hogy majd ha jönnek át akkor hozza magával és, hogy tudjon a kis háttérsztorimról, hogy falazzon nekem. Az anyukája persze amilyen kis kíváncsi azzonnal megnézte mit adok majd Liotnak és még hosszasan beszélgettünk arról, hogy milyen csodás és egyben borzasztó dolog szülőnek lenni, persze ehhez mindig Leo példáját hozta fel.

Na hát sziasztok, tudom tudom hosszú kihagyás után, de ismét itt vagyok egy új résszel. Eléggé ötlethiányos vagyok az utóbbi időben és ezért nem voltak részek, persze ami nem mentség, és nagyon sajnálom is. Ennek ellenére ha elolvastad nagyon szépen köszönöm.❤️🧡💜💙💛💚

Sok Puszii, Cseni💖💖💖💖

(UI:Kinek milyen volt a sulikezdés, meséljetek persze csak ha van kedvetek💜💙🔏)