Az újsrác, egy omega...

17.rész

Eliot szemszöge:

Nem akarom, Alex kérlek hagyj békén. Vedd le rólam kezed, bármit megteszek csak engedj el.
-Ne!-ültem fel ziláltan álmomból, mire Isaac nekem csapódott. Orromat rögtön megcsapta az erős fertőtlenítő szag, valamint a fehér falak látványára szinte biztos voltam benne, hogy egy kórházban ülök. 
-Annyira aggódtam érted baba.-simogatta a hátam Isaac. Nem is tudhatja mit művelt velem az a barom, ha tudná biztos undorodna tőlem. Megijedtem a gondolattól, hogy amint megtudja az igazságot rögtön itt hagy hiszen rengeteg szebbnél szebb lány állna szolgálatára, miért is maradna együtt egy védtelen kis senkiházival. Észre sem vettem, de könnyeim már patakokban folytak. Az alfa rögtön engedett a szorításából és közel hajolt arcomhoz, hogy letörölje sós könnycseppjeim.
-Sajnálom, Isaac én úgy sajnálom.-borultam vállára zokogva.
-Nem a te hibád, Alex egy undorító állat.-simogatta ismét a hátam, én pedig még jobban tapadtam hozzá.
-Tudod, hogy mi történt és mégsem hagysz el-kérdeztem szinte elhaló hangon.
-Miért hagynálak el?
-Mert mocskos vagyok és semmirekellő egyszerűen jobb emberre lenne szükséged.
-Eliot, szerelmem tőled jobbat nem kaphatnék és nem vagy semmirekellő értsd meg szeretlek, soha nem hagynálak el azért mert valaki meg akart erőszakolni.-emelte fel fejem a válláról, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Te most komolyan az mondtad, hogy szeretsz?-néztem rá kissé meglepődve, hiszen soha nem gondoltam volna, hogy Isaac valaha is szerelmet fog nekem vallani, legmerészebb álmomban is maximum csak az ágyig jutott el kettőnk kapcsolata. De ez minden képzeletet felül múlt.
-Na már a füleddel is problémák vannak Picúr, ennyire komoly még életemben nem voltam, szeretlek.-kuncogott.
-Én is szeretlek, azt hiszem.-mondtam.
-Te csak azt hiszed, viszont én biztos vagyok benne, hogy belém vagy esve mint kosz a szemetesbe.
-És sikerült elrontanod a pillanatot, egyébként zseniális hasonlat volt, szinte költői.-ültem át az ölébe, ő pedig rögtön megragadta a csípőm, hogy le ne essek. Még egy ideig ott üldögéltem és öleltem magamhoz az alfát nagyokat szippantva kellemes ódorából, amit természetesen ő is észrevett, ezért kicsit megerősítette. Már majdnem elaludtam, de meghallottam az ajtó nyitódását. Anyukám belépett az ajtón, mögötte pedig apukám lépkedett lehajtott fejjel. Semmi kedvem nem volt hozzá, hiszen nem hitt nekem és szó szerint ő is hibás abban, hogy itt ülök.
-Jaj de jó felébredtél Kincsem, minden rendben?-jött hozzám közelebb anyukám.
-Fogjuk rá, mostmár jobb.- pillantottam egy rövid időre Isaac felé, mire anyukám rögtön levágta a szitut.
- Fiam, én nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked.-közeledett felém apukám, mire az alfámnak megfeszültek az izmai, én pedig csak nyugtatóan simogattam nyakánál a haját, mert nem akartam, hogy jelenetet rendezzen.
-Nem elég ide egy sajnálom ezt te is jól tudod.-szúrós szemmel tekintettem rá.
-Tudom.-hajtotta le a fejét.
-Legközelebb talán ne az új barátnődnek higyj hanem a fiadnak.-mire apukám csak bólogatott.
-Akkor én megyek is, remélem egyszer megbocsájtod, majd hívlak.-köszönt el és már ment is ki az ajtón.
-Megyek szólok az orvosnak, hogy felébredtél, addig Isaac figyelj rá kérlek.-lépett ki az ajtón anyukám is. Isaac csak bólintott én pedig visszafordultam az alfa felé és fejemet ismét nyakába temettem. Isaac simogatás közben csípőmről néha áttért fenekemre is, ami általában kellemes érzés számomra, viszont most inkább az undor fogott el. Nem az alfától, hanem inkább magamtól, hiszen pár órával ezelőtt még egy másik alfa fogdosta, nem is értem ez hogy nem zavarja Isaacat. 
-Ne csináld ezt kérlek.-hátranyúlva húztam vissza egyik kezét.
-Ne haragudj-húzta vissza gyorsan másik kezét is.
-Nem miattad van, csak még nem állok erre készen.
-Nyugi Eli addig várok rád amíg szeretnéd, de azt tudnod kell, hogy én soha nem bántanálak.
-Tudom, Isaac.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte. Egy pillanatig hezitáltam, amit ő is észre vett és rögtön mondta hogy nem muszáj ha nem szeretném. Még mielőtt befejezhette volna mondandóját én hajoltam ajkaira. Kissé élesebben szívta be a levegőt, hiszen annak ellenére, hogy ő kérdezte meg hirtelen érte, hogy én kezdeményeztem. Először hagyta, hogy én domináljak, azonban ezt megelégelve ő vette át a karmesteri szerepet, aminek, hogy őszinte legyek igazán örültem. Keze egy pillanatra sem csúszott lejjebb a derekamról, ami nagyon aranyos volt tőle, hogy ennyire tartja magát kérésemhez. Csókunkat egy apró torokköszörülés szakította meg. 
-Jó napot, Dr. Shadow vagyok. Örülünk, hogy felébredtél. Az eredményeid is rendben vannak, ha szeretnél, már ma hazamehetsz amint lefolyik az infúzió. 
-Rendben, köszönöm.
Ezután az orvos távozott is a szobából. 
-Jaj fiúk legalább addig várhatnátok, míg haza nem érünk. Isaac egyébként arra kértelek, hogy figyelj rá, ne a szájában kutakodj.-rázta meg a fejét anyukám.
-Ő kezdte, én csak sodródtam az árral.-nézett ártatlan szemekkel anyukámra.
-Hazudik, ő akart megcsókolni.-védtem be magam.
-Jaj mintha annyira tiltakoztál volna.-bökött bele az oldalamba, mire kissé megugrottam. 
-Beismerted, hogy te kezdted.-nevettem, anyukám pedig csak egy halk sóhajt ejtett meg, majd elkuncogta magát kis vitánkon.
-Nem izgat ki kezdte, egyikőtök se nagyon tűnt úgy, hogy nem lenne benne. Na mindegy is, készülődjetek el, addig én elrendezem a paírokat utána pedig mehetünk haza.
Miután anyukám elment, leszálltam Isaacről, hogy össze tudja szedni a cuccait. Olyan fél óra múlva már az infúzióm is teljesen lefolyott úgyhogy már mehettünk is. Az alfa a derekamat átkarolva segített ki a kocsijához és segített beszállni az anyós ülésre, anyukám pedig rögtön behuppant hátra. Isaac beindította a motrot és már meg is kezdtük utunkat otthonom felé. Amint megérkeztünk Isaac kivette a bőröndömet a csomagtartóból, amit apukám hozott be a kórházba, mert ott hagytam nála, de ezek után ő is tisztában volt vele, hogy eszem ágában sincs visszamenni hozzá. 
-Anya ugye Isaac maradhat ma este?-néztem rá bociszemekkel.
-Hát ha szeretne akkor nyugodtan maradhat.
Odatipegtem az alfa elé, várva a válaszára aki természetesen végig hallgatta beszélgetésünk.
-Nos szeretnél maradni?-kérdeztem, miközben átkaroltam a nyakát.
-Hogy is mondhatnék neked nemet.-adott egy puszit homlokomra.
-Jó akkor gyere.-fogtam meg a kezét és húztam magam után a szobámba.
-Mi felmentünk.
-Majd szólok ha kész a kaja.-intett felém anyukám.
Miután felértünk, kapcsoltam egy halk zenét, odalöktem Isaacat az ágyra, amin meg is lepődött egy kissé. Gyorsan magamra húztam a még tőle csórt pulcsimat, aztán odatérdeltem hozzá. Szétnyitottam lábát, majd háttal neki belemásztam ölelésébe. Karjait rögtön körém tekerte és elkezdte cirógatni a hasam.
-Legközelebb mondjuk szólhatnál ha szeretnél valamit, egy pillanatra megijedtem,hogy megszentségtelenítesz.
-Pont én, ezt komolyan mondod.-nevettem.
-Hát előbb szétkaptad a lábaim rendesen.-kuncogott mögöttem.
-De csak azért, hogy ide tudjak feküdni.-simogattam meg a kezeit, amik körém voltak fonódva.
-Egyébként most három napig veled lehetek.-suttogta
-Aha suli után.
-Nem, nem egész nap.
-Nem akarom, hogy miattam hiányozz.
-Az lehet, hogy te nem akarod de fel vagyok függesztve.
-Micsoda, miről beszélsz?-ijedtem meg.
-Az igazgató ezt a büntetést adta amiért levertem Alexet, őt pedig kicsapják.
-Ennek örülök, mármint annak nem, hogy te fel vagy függesztve, de annak igen, hogy ő nem lesz ott.
-Nyugi baba értem.-kuncogott egy kicsit a magyarázkodásomon. Majd államnál fogva maga felé fordított és egy lágy csókban forrtunk össze. Olyan sok kérdés keringett a fejemben, de mindegyik csak másodlagossá vált, miután ízlelőszervem az alfáéval együtt heves táncot jártak. Elválásunk után, csak tovább beszélgettünk, néha pedig ismét letámadtuk egymást, de tovább egyáltalán nem haladtunk. Isaac hihetetlen aranyos volt, hiszen amikor ösztönösen csúsztatta kezét fenekem felé, hirtelen észbe kapott és ujjaival visszamászott a derekamra. Minden egyes ilyen pillanatnál belemosolyogtam a csókba, hiszen nagyon jól esett, hogy ennyire figyelt rám. Ezután már csak közösen megvacsoráztunk, majd letusoltunk külön-külön, bár az alfa végig ott állt az ajtóban, nehogy valami baj legyen velem, bár szemeit sohasem emelte rám, végig hátat fordítva nekem, vigyázott rám. Miután bemásztunk az ágyba, gyorsan ráfeküdtem az alfára, nehogy megint ő nyomjon össze.
-Olyan vagy mint egy kis pókmajom.-simogatta a hajam, majd puszit nyomott a fejtetőmre.
-Csak nem akarom, hogy megint összenyomj.-bújtam nyakához.
-Persze csak is ezért, na mindegy is nekem tetszik.
-Akkor meg ne panaszkodj.-ütöttem meg kissé vállát.
-Nem is panaszkodok. Jó éjt baba.
-Jó éjt Isaac vagy mondjam, hogy seggfej.

Haliii, elég eseménytelen rész lett, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Mindenkinek csodálatos napot kívánok.

Puszi, Cseni