Az újsrác, egy omega...

3.évad 5.rész

Alexander szemszöge:

Mark egész nap szivatott, amihez kezdtem is hozzászokni, viszont amikor hazahozott minket teljesen beégtem előtte. Rá kellene vennem magam, hogy ne mondjak ki mindent rögtön ami az eszembe jut. Persze, hogy nem akar velem randizni, hiszen alig ismer ráadásul amilyen gyönyörű emberek veszik körbe még velük sem akar összejönni nem hogy velem. Éreztem, hogy annyira vörös az arcom, hogy szinte égett a bőröm. Amikor elhajtott én még mindig csak lesokkolódva pillantottam utána. Kellett egy kis idő mire összeszedtem magam, hogy bemenjek. Életemben nem égtem még ekkorát senki előtt, folyamatosan csak arra tudtam gondolni ahogy rám mosolygott amikor kimondta, hogy ez nem egy randi, annyira kínosan éreztem magam. Konkrétan csak arra vágytam, hogy fogjak egy ásót és a kertben valahol a rózsák alatt egy sírt ássak magamnak, aztán hívjuk a papot és viszlát élet, szép volt jó volt, de elegem is van. Bármennyire is önsajnálatba akartam temetkezni, muszáj volt segítenem Clarenek, hiszen bár vannak még akik segítenek neki a konyhán, de a nagyobb eseményekre mindig plusz embereket fogadnak fel, de most még erre sem volt időnk. Persze mire a házba értem láttam, hogy Clare már sürgött forgott, elkezdte a rákokat megpucolni ami nem kis munka, de mivel ahhoz abszolút nem értettem, ezért inkább megkérdeztem, hogy én mit csináljak, ő pedig csak elmagyarázta, hogy az összes pezsgőt tegyem hűtőbe, utána pedig kezdjem el megpucolni a zöldségeket. De amikor ránéztem arra hatalmas halomra, egyszerűen lehetetlen volt, hogy ezt egyedül befejezzem még akkor is ha Clare idő közben beszáll, de a nő megnyugtatott, hogy nemsokára még jönnek páran és akkor majd együtt megoldjuk. Szerencsére egy óra után csatlakoztak hozzánk a takarító lányok is ami nagyon kedves tőlük hiszen ez abszolút nem az ő feladatuk lenne, mert nekik is volt elég dolguk azzal, hogy a házat rendbe rakják. Mivel biztos, hogy a banya nekik is csak ma szólt, ők is rendesen kipanaszkodták magukat, hogy hogy képes ennyire embertelenül bánni velünk. Bár tőle ez abszolút nem volt szokatlan ezzel a nővel kapcsolatban szinte semmi nem lepne meg. 

Amikor már szerintem csak két órája répákat hámoztam, éreztem, hogy az ujjaim már teljesen bevannak feszülve, de persze a többiek se voltak másképpen, de legalább még volt két óránk és egészen szépen haladtunk, bár a desszertre biztos nem fogjuk azt megcsinálni amit a banya kért hiszen az több idő lenne, így csak szimplán gyümölcs sorbet lesz, ha meg kiakad akkor majd megmondjuk neki, hogy nem voltak hozzávalók a boltban. 
-Amúgy Sash honnan ismered azt a fiút?-nézett rám Clare miközben éppen egy hatalmas fazék rizst kevergetett.
-Együtt járunk egyetmre aztán ma nekem vágta az ajtót véletlenül és úgy kezdtünk el beszélgetni.
-Milyen fiút?-na igen pont ekkor lépett be apa a házba hát nem fantasztikus.
-Csak egy srác az egyetemről.-hessegettem a kezemmel, nehogy valami dolgot lásson mögé, ami szokása ha srác kerül a dologba. 
-Mesélj csak nekem erről a srácról-mutatott macskakörmöket az ujjával a srác szónál.
-Egy igazi jóképű alfa, szemrevaló darab, ha olyan fiatal lennék mint Sash akkor biztos, hogy már az enyém lenne.-nevetett Clare, amivel nem igazán segített a helyzetemen.
-Óh tehát jóképű és még alfa is, ez egyre jobb. Honnan is ismeri Clare?-mire persze beavattuk őt, hogy mennyit segített ma nekünk, mire apu csak felhúzott szemöldökkel bámult rám.
-Ah szóval azonnal ugrott mert az én kisfiam megkérte őt, micsoda gáláns úriember.-mondta ezt olyan éllel a hangjában, hogy rajtam kívül mindenki csak kuncogott.
-Inkább segíts nekünk ahelyett, hogy engem faggatsz, nem látod mennyi dolgunk van?-próbáltam minél hamarabb elterelni a témát, hiszen én ma mégegyszer egy ilyen kínos helyzetet nem élnék túl. 
-Tudok én közben is beszélni, de na mondjátok mit tudok segíteni.-így végül apa is elengedte ezt az egész Mark ügyet és ő is beállt velünk dolgozni. Persze közben folymatosan olyan kérdseket tett fel Markról amire a válaszokat se tudtam, hiába mondtam neki, hogy csak pár órája ismerem, apunál már fel is villant a vörös fény, hogy egy alfa hajt a kicsi fiára pedig ha tudná, hogy Mark nem akar úgy tőlem semmit, hiszen ki is jelentette, nincs randi. Éppen fél hat volt mire szinte mindent befejeztünk és Clare megkért, hogy menjek én is neki segíteni megteríteni az asztalokat. Na most én utálok bemenni a fő épületbe és a banya se szívleli ha ott járkálok, mindig kiakad ha észrevesz. 

Már éppen az utolsó asztalt raktuk össze amikor álmaim főnök asszonya megjelent.
-Te mégis mit keresel itt, mindjárt itt vannak a vendégek, és ha meglátnak téged rögtön vissza is fordulnak, takarodj a házunkból. Te pedig Clare ha nem bírod egyedül elvégezni azt a kevés munkát amit rád bízok akkor nem is értem mit keresel még itt. Már nem az a lazsálás van amikor nem voltunk itthon, dolgozni kell, nem csak a pénznek örülni.-édes istenem ha lehetett volna úgy megmondtam volna, hogy ő életében nem dolgozott, csak a férje, de rá kellett harapnom a nyelvemre, mert itt már állásokról van szó.
-Elnézést asszonyom az én hibám, Clare tisztán megmondta, hogy ne jöjjek de én erősködtem.
-Legalább egyikőtöknek van esze, na takarodj innen kifelé, te omega.-mire én csak lehajtott fejjel mentem vissza a lakrészünkbe. 

Pár órával később Clare is visszajött hiszen a többi már a pincérek dolga, neki ott semmi keresni valója, ha valami baj van majd úgyis hívják, hát igen ez ránk jellemző volt, amíg nem muszáj nem vagyunk bent abban a házban.
-Hát te még fent vagy?
-Aha nem igazán tudtam aludni.-ült le mellém a kanapéra.-De ha fáradt vagy szólj felmegyek, nagyon kimerítő volt a mai nap.
-Dehogy Sash maradj csak, nem kérsz egy teát, mert csinálok egyet magamnak, kell az idegeimnek mert ez a nő szerintem mindet kicsinálta.
-De én is kérek.-majd pár perc múlva vissza jött két gőzölgő bögrével.
-Clare kérdezhetek valamit?-mire a nő csak bólintott.
-Miért néztél olyan furán Markra?
-Hát nagyon hasonlít valakire akit ismerek.
-Kire?
-Tudod, hogy Brownéknak volt egy fiuk Isaac.-amire csak bólogattam
-Ja ismerem a sztorit apa elmesélte.
-Na Mark teljesen úgy nézett ki mint ő persze, bár valószínűleg Isaac már nem ilyen fiatal hiszen azóta hogy elköltözött 27 év telt el.
-Nem lehet, hogy ő Isaac fia?
-Nem hiszem kincsem, Isaacnek a párja terhes volt mielőtt ő elköltözött, de mivel egy omega fiú volt a hárpia nem akarta elfogadni és persze nem tudjuk rábizonyítani, de mindenki udja, hogy Isaac párja miatta vetélt el. 
-Úristen, tehát akkor Isaac ezért költözött el-teljesen levoltam döbbenve hiszen a saját unokáit gyilkolta meg az a nő.
-De attól még lehet, hogy újra gyermekük lett, nem?
-Nem tudom kincsem, Isaac párját Eliotnak hívták nagyon kedves fiú volt, de miután elvetélt elköltözött, azóta sem őt nem láttam sem Isaacat, pedig ők igazán édesek voltak. De mondom a barátod teljesen úgy néz ki, mint a fiatal Isaac, persze kíváncsi lennék mi van vele most, szinte velem nőtt fel kölyök kora óta. De ha szeretnél majd keresek neked róla képeket holnap, amikor hazaérsz suliból.
-Jó rendben nagyon köszönöm, Clare, de szerintem mostmár megyek lefekszem. -ő is elköszönt tőlem én pedig felmentem a szobámba, gyorsan letusoltam, és már be is bújtam az ágyba. Szinte egész délután meg sem néztem a telefonom, úgyhogy most gyorsan lecsekkoltam, mire láttam, hogy Mark írt.
"Na cicafiú ezekszerint nem olyan rossz az a buli, ha nem hívtad a megmentő lovagodat, de én megyek mostmár lefekszem, aludj jól te is, bár ha rólam fogsz álmodni akkor csak jó lehet, a holnapi nap ne felejtsd el a találkozónkat, jó éjt Alexander<3"
Egy ideig csak bámultam vigyorogva, mire visszaírtam, hogy neki is jó éjt, bár biztos nem fogok vele álmodni hiszen az rémálom lenne, és el is küldtem neki, vagy tíz percig bámultam a képernyőt hátha visszaír, de biztos már aludt. Úgyhogy én is leraktam a telefonom, és nekiestem az ágynak.

Na hát ilyen is ritkán van, hogy egy nap két rész is kijön de remélem senki nem bánja, annyira aranyos kommenteket írtok amit nagyon köszönök, ölelek mindenkit, remélem szép napotok van. Köszi ha elolvastad.

Puszi, Cseni<3