Az újsrác, egy omega...

3. évad 21. rész

Mark szemszöge:

Hétvége után Alex hazament, elvitt tőlem talán két pulcsit meg egy sálat, mert állítása szerint azon jobban érzi az illatomat, mint a többin. Bár még mindig kissé zavart, hogy nem akart velem lenni a heatje alatt, de próbáltam megértő lenni, és hagyni, hogy ő készen álljon rá. Mire apuék hazaértek már Alex nem volt nálunk, amit ők eléggé sajnáltak, bár miután a kihallgatásomat elvégezték, utána kissé meg is nyugodtak. Bár nem mondtam el nekik, mi történt Alexxel és a nagyapámmal. Még mindig kellemetlenül érint, hogy ők ilyenek, persze eddig is tudtam, hogy egy kevés jóság sem szorult beléjük, de nem gondoltam volna, hogy még a következő generáció életét is képesek megnehezíteni, de persze ebben is meg kellett cáfolniuk. Nem akartam, hogy apuék esetlegesen aggódjanak, vagy apa el menjen megint abba a házba, nehogy Alex családjának baja essen, vagy kitegyék őket, úgyhogy jobbnak láttam ha hallgatok erről, amit apu igazság kiszimatoló orra meg is neszelt, de azt hitte, hogy Alexxel olyan dolgot tettünk a házban ami nem igazán rájuk tartozik, ami persze nem is hazugság, de így legalább annyiban hagyta a témát. A vasárnap gyorsan el is telt, azon kaptam a fejem, hogy már az autóban ülök és az egyetem felé tartok, Alexxel csak annyit beszéltünk, hogy ma már be sem jön, és hogy majd amikor jobban lesz ír, de jelenleg hagyjam őt egy kicsit, ami minden ösztönömnek ellent mondott, ott akartam lenni mellette és vigyázni rá, ezért talán én sem voltam a legjobb állapotban. Útközben Sarahért is meg kellett állnom, aki szokásosan, mint egy hurrikán úgy esett be a kocsimba. A haja is összevissza állt, az átlagos beállítottság helyett, amint bepattant a táskájából egy csomó minden kiesett, még a púdere is, legalábbis ő azt mondta, hogy ennek hívják, miután a az egész kocsit beterítette az apró szemcsés porfelhő. Nagy nehezen indultunk el, ő puffogott, hogy a drága cuccának annyi, én meg duzzogtam, mert nem lehetek a barátom mellett, aki inkább a pulcsimat szorongatja, ahelyett, hogy velem tenné ezt, és még a kocsim is kész mocsok lett. A suliig szinte egymáshoz sem szóltunk, egyszerűen neki és nekem sem volt kedvem hozzá. Amikor végre odaértünk az épülethez, úgy szálltunk ki, mint egy házaspár akik éppen a válási papírokat mennek aláírni.
-Oké, elegem van, mi bajod van?-ragadtam meg a karját. Elég ha az egyikünk olyan, mint egy felbőszült bika a végén még kinyírjuk egymást ha valamelyikünk nem enged.
-Inkább neked mi bajod van, eressz el és hagyjuk ma egymást Mark.-nézett rám szinte villámokat szóró szemmel, amitől talán más fülét farkát behúzva menekülne, na de én biztos nem, az évek alatt már megtanultam, hogy ő is csak tipikusan az ugat, de nem harap fajtához tartozik.
-Először mondd el mi történt oké, aztán felőlem duzzoghatsz egész nap, nekem is elég bajom van, de meghallgatlak szóval beszélj csak.-vettem el róla a kezeim és a mellkasom előtt összefontam őket, ezzel is jelezve neki, hogy ebből nem engedek. Ő erre egy hatalmas levegőt vett, mintha arra készülne, hogy inkább elszívja előlem az összes oxigént, mintsem, hogy válaszoljon.
-Nézd, ha elmondom még inkább ki leszel akadva, szóval hagyjuk.-legyintett a kezével, utána pedig a halántékat kezdte el masszírozni, mintha mindegyik szó után fájdalom hasítana a fejébe.
-Elég legyen ebből, mondd el és kész.-förmedtem rá kissé, hiszen nem volt kedvem harapófogóval kihúzni belőle a dolgot.
-Szerintem apuék válni akarnak oké?-motyogta az orra alatt, hogy szinte alig értettem, ráadásul el sem akartam hinni a fülemnek amit az imént hallani véltem.
-Ezt mégis honnan veszed? Ezekiel és Leo gimi óta töretlenül együtt vannak, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek ne kezdj el teóriákat gyártani.-biztos vagyok benne, hogy csak téved, vagy felfúj egy veszekedést, esélytelen, hogy ők ketten szétmenjenek, lehetetlen.
-Ma reggel hallottam, hogy azt beszélik, hogyha megtörténik a dolog kinél lakjak.
-És megkérdezted milyen dolog?
-Nem, kirohantam a házból, de nem egyértelmű.
-Istenem Sarah vagy ezer dolog lehet nem mindig a legrosszabbra kell gondolni.
-Persze te könnyen beszélsz, neked tökéletes a kis családod.-a maró gúny a hangjában egy pillanatra megfagyasztotta körülöttünk a levegőt.
-Ezt most úgy veszem, hogy csak azért mondtad, mert szörnyen ideges vagy, de komolyan miért nem kérdezel rá.-Sarah mindig is képes volt olyan dolgokat belelátni a helyzetekbe amik nem is valósak, most sem lepődnék meg ha így lenne.
-Ma este akarok, de egyedül nem merem, eljönnél velem?-vett vissza az előbbi viselkedéséből.
-Persze, ott leszek amúgy sincs más dolgom.-eresztettem el egy apró mosolyt nyugtatásképpen.
-Nálad meg gondolom, gondok adódtak a paradicsomban, azért van ilyen fancsali fejed.
-Alexnek heatje van.- mire ezt kimondtam, az egyik szemöldöke éles ívben szaladt fel a homloka közepére.
-Akkor meg mi az istent keresel itt?
-Hát éppen ez az, azt mondta, hogy addig nem akarja velem tölteni, amíg nem vagyunk együtt egy ideje, amit megértek, de rohadtul nehéz, főleg úgy, hogy pontosan tudom, hogy jelenleg az én cuccaimmal van körbevéve, de én nem lehetek ott.
-Baszki, ez nem a mi napunk mi baba arcúkám.-ez már egy jó jel volt nála, hogy megint elkezdett becézni, de az a nehézség ami mindkettőnk mellkasát, összenyomta ettől nem fog eltűnni.
-Órák után itt találkozunk, aztán elmegyünk hozzátok, és legalább az egyik gondunkat megoldjuk, kukafej.-mire még egy apró vigyort is elejtett.
-A tiéd is megoldódik majd, csak egy hét kell hozzá.-veregette meg a vállamat biztatóan.
-Fantasztikus hét lesz, már annyira várom.-röhögte el magát a szarkazmusomon.

Órák után, amik felettébb izgalmasan teltek, főleg Alex nélkül, odafigyelni se tudtam, ha éppen nem az omega járt az eszemben akkor a keresztszüleim, ha igaz amit Sarah gondol, akkor ahhoz nem lesz elég egy hét, hogy kiheverjem, sem nekem sem neki. Sarahval a kocsinál találkoztunk ahogy megbeszéltük. Először csak kibeszéltük magunkból, hogy ez volt életünk egyik ha nem a legszörnyűbb napja és , hogy inkább menjünk el inni, mert az segít. Bár ez inkább Sarah ötlete volt, de tenném hozzzá, hogy nem csodálom, ha nekem kellene ilyen kérdést feltennem a szüleimnek, már rég valamelyik, kocsma ajtajában játszanám a teknőst. Négykézláb se tudnék hazamenni.
Még én is félve vezettem Sarahékhoz, nem voltam abban sem biztos, hogy tudni akarom e az igazat. Mert ha tényleg így van, akkor a szüleim nagy valószínűséggel rég tudták már, csak nem mondták el, tehát ennyit a mi családi idillünkről is. Éppen befordultam az utcába, amikor odamertem pillantani a mellettem ülő lányra, valahogy a bőre sápadtabbnak hatott a szokásosnál, mint aki mindjárt elhányja magát a félelemtől, már nem voltunk gyerekek, de úgy remegtünk mindketten mint a kis óvodások.

-Készen állsz?-kérdeztem tőle, miután leparkoltam a házuk előtt.
-Nem éppen, de muszáj lesz, nem akarok még egy ilyen bizonytalan napot.-csak bólintottam ezután pedig elindultunk befelé. Amikor átléptük a küszöböt rögtön megcsapott minket a meleg, főleg a kinti időjáráshoz képest. Ráadásul Sarah kedvenc ételének illata lengte be a házat, ami nem volt jó jel, ezt mindig csak akkor főzte Ezekiel, ha valami fontos dolgot kell megvitatniuk.
-Sarah, kicsim itthon vagy?-kiáltott ki Ez a konyhából, majd nem sokkal utána már meg is láttuk őt.
-Mark hát te?-nézett rám bizonytalanul.
-Hol van apa?-kérdezte Sarah mellettem és láttam rajta, hogy ő is pontosan tudja, hogy itt komoly beszélgetés lesz.
-Ő elment kicsim, majd...
-Tehát tényleg igaz, hogy elváltok?.........

Sziasztok, kedveskéim. Tudom nem szép dolog ilyen hosszú idő után ilyen szörnyű befejezéssel visszatérni. Először is sajnálom, hogy mostanában inaktív voltam a vizsgaidőszak gyilkos egy dolog, főleg gólyaként, most, hogy megint elkezdődött a szorgalmi időszak, már produktívabb leszek. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket ez a rész. Köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni<3