Az újsrác, egy omega...

3.évad 20.rész

Mark szemszöge:

-Kész vagy bébi?-kiáltottam fel Alexnek, hiszen már lassan el kell, hogy induljunk az étterembe, bár mondtam neki, hogy abszolút nem muszáj mennünk, ha szeretne akkor itthon is maradhatunk, de ő csak erősködött, hogy nincs semmi baja és szeretne velem randizni. Az előbb, pedig konkrétan kiküldött a szobámból, hogy nézzem meg, ahogy lesétál a lépcsőn, amit teszem hozzá abszolút nem értek mi értelme van, de hát ha ez a kívánsága, akkor én teljesítem.
-Mindjárt.-szólt nekem vissza, egyszerűen nem értem mi tart neki ennyi ideig, előbb a fürdőszobát is lefoglalta minimum fél órára, mintha valami nagy átalakuláson kellene átesnie. Szerintem még vagy tíz percig állhattam magányosan az előszobában, már rendesen azon paráztam, hogy lehet kinyírja itt nekem magát, még a pókkal is összebarátkoztam a sarokban, de az már mellékes, mire végre legyalogolt. A lépcső tetejéről vigyorgott rám, már nyoma sem volt a sírós, szomorú Alexnek, sokkal inkább volt kivirulva, és valami észvesztő volt ilyen elegánsan felöltözve, úgyhogy én is csak egy mosollyal vártam őt, hogy végre oda libbenjen hozzám. Már éppen az utolsó lépcsőfokoknál járt, amikor is mintha direkt tette volna, de megbotlott a saját lábában. Hiába próbáltam érte kapni, a vége csak az lett, hogy szépen seggre ült.
-Jézusom te mi a jó istent csinálsz?-segítettem fel, mire ő csak sajgó fenekét simogatta.
-El kellett volna kapnod, oda a jelenetünknek.-én csak felhúzott szemöldökkel meredtem rá.
-A minknek?
-Jaj ne már életedben nem láttál egy romantikus filmet sem, lejövök a lépcsőn megbotlok, te elkapsz-bökött a mellkasomra.-utána mélyen egymás szemébe meredve várjuk a pillanatot és csókolózunk.
-Aha, persze, ehelyett kaptál egy csókot, meg majd egy szép kék foltot.
-Nem is ka...-nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, rögtön az ajkaira hajoltam.
-Mit szerettél volna mondani?-húzódtam el tőle.
-Ah, hagyjuk nem lényeges.
-Na gyere, te filmsztár, még mielőtt még jobban összetöröd magad.-kulcsoltam össze a kezünket.
-Hé az ötlet nem volt rossz, csak a megvalósítás hagy némi kivetni valót maga után.-magyarázott nekem amikor már a kocsiban ültünk.
-Szívem, talán, de csak talán azért, mert a másik főszereplő-gondoltam magamra-nem volt beavatva.
-Automatikusnak kellene lennie.-fújta fel az arcát, mintha morcos lenne, de a szemein láttam, hogy alig bírja visszafogni a nevetését.
-Hát persze csakis az én hibám, egyébként nagyon megütötted magad?
-Nem, dehogy.
-Akkor jó, de ha legközelebb valami ilyen akcióra készülsz, legalább szólj előre.
-Annak úgy nincs értelme, ha tudsz róla.
-Már nem azért, hanem, hogyha széttörni készülöd magad, legalább a mentőket hamar tárcsázzam.
-Te szemét.-vert bele egyet a vállamba, mire én röhögve simítottam a területre.
-Milyen kis agresszív valaki.
-Majd mindjárt meglátod milyen agresszív tudok lenni, ha nem indulsz el.
-Okés főnök, vettem.-szalutáltam neki, mire csak szemforgatva elmosolyodott. 

Nem laktunk messze az étteremtől ahol lefoglaltam az asztalunkat, apáék is sokat járnak ide, szóval szinte törzsvendégeknek számítottunk. Persze Alexet lenyűgözte milyen szépen van kialakítva, mégis nem adja azt az érzést mintha katalógusból szedték volna. Persze amikor odaértünk, rögtön kipattantam, hogy Alexnek kinyissam a kocsiajtót, amit csak kissé pironkodva fogadott.
-Látod szöszi, anélkül is lehet filmes jeleneted, hogy a sürgősségin kötsz ki.-karoltam át a derekát és adtam egy apró puszit az arcára.
-Jó oké beismerem, talán nem volt a legjobb ötleteim egyike.
-Talán.

-Óh szia Mark, hát téged mi szél hozott erre?-kérdezte tőlünk meg Kelly a repciónál akkora vigyorral a fején, hogy szerintem ha lett volna szuvas foga még két méterről is láttam volna.
-Randin vagyunk, volt foglalásunk.-mire egy kissé a mosolya az arcára fagyott, hiszen a vendégekre mosolyognia kell, de ez már nem az az őszinte vigyor volt, mint az előbb.
-Igen, már látom is, gyertek odavezetlek az asztalotokhoz.-mi pedig csak szépen követtük őt.
-Itt is lennénk, jó szórakozást és étvágyat kívánok, hamarosan jön a pincéretek, mire én csak bólintottam neki, hogy tudomásul vettem.
-Mikor?-nézett rám kissé morcosan Alex
-Mit mikor?
-Mikor jártatok ezzel a csajjal?
-Öhm leginkább soha, egy gimibe jártunk, ő pedig mindenkibe szerelmes volt, aki két szót hozzá szólt.
-Ah szóval beléd is, mondjuk kíváncsi lennék milyen voltál gimiben, biztos ez a tipikus menő fenegyerek, aki utolsó évben motorral jár.
-Nem  éppen, mármint elsőben totál káosz voltam, akkor jött rám a mindennel és mindenkivel aki mozog dacolni fogok korszakom, cigiztem tizenöt évesen, éppenhogy átcsúsztam és nem igazán voltak haverjaim, akik meg igen azok pont olyanok voltak, mint én. Aztán másodikban kicsit összeszedtem magadm, rendszeresen bejártam az edzésekre és elkezdtem magamon dolgozni, hogy jobb formában legyek, na és onnantól, ha akartam ha nem mindenki tudta a nevem, ja de amúgy a végén motorral jártam, szóval mondjuk, hogy menő voltam. Na és te szexi, tuti a srácok kaptak érted.-kacsintottam rá.
-Amúgy igen, mindig akadt valaki, de nem voltam különösebben társasági lény, főleg nem miután Crystallal történtek a dolgok.-húzta el kissé a száját, mire persze én megértő pillantásokkal figyeltem őt. Nemsokára a pincérünk is megérkezett, egy fiatal alfa srác volt, aki konkrétan a szemem előtt flörtölt Alexxel, de inkább hagytam az egészet annyiban, mert úgy nézett ki, hogy a szöszi nem igazán veszi észre.

Miután végeztünk én kifizettem a számlát, Kellytől is elköszöntünk, de ő mindig csak a jól begyakorolt műmosolyával intett felénk.
-De jól esik ez a levegő, lehe kicsit sok bort ittam, bár végülis a pincér hibája túl sokat ajánlott.-pisologott rám Alex.
-Szerintem ha tehette volna magát is felajánlotta volna.-simítottam a buksijára.
-Mi, dehogy.-én csak bólogattam, hogy már pedig de, Alex pedig csak vigyorogva mondta, hogy ő észre sem vette.
-Na és mehetünk görkorizni?
-Ilyen állapotban, nem sétálhatnánk inkább olyan jó idő van.-mondjuk én is gondolhattam volna, hogy öt pohár bor után nem nagyon lesz kedve korizni, főleg nem úgy, hogy még csak egyszer próbálta. Szóval inkább elindultunk, a kis szöszi összekulcsolta a kezeinket és egy teljesen random irányba elindult. Valahol talán ezt jobban is élveztem, mint amit eredetileg elterveztem, csak úgy mentünk össze - vissza semmi különösebb megtervezés nélkül. Alex pedig végig sokat mosolygott, ami az utóbbi időben rá is fért, eléggé sok mindent bántotta mostanában, örültem, hogy kicsit jobb kedvre deríthetem. 
-Úh szépfiú nézd, milyen szép virágok.-mutatott egy idős hölgyre aki egy padon ült és körbe volt rakva szebbnél szebb kis csokrokkal. Gondolom, így próbált megélni. Nekem nem is kellett több átszaladtam az út másik felére és vettem is egy rózsacsokrot, és valamivel több pénzt hagytam, ott a néninek, mint amennyit kért, mire ő csak kellemesen elmosolyodott, és már vissza is siettem az én drágámhoz.
-Nos szépségem ez a tiéd.-nyújtottam át neki, mire ő csak csillogó szemekkel vette át.
-Tudod, hogy nem kellett volna, ugye?
-Ja akkor vissza vigyem?
-Ne merészeld, ez már az enyém.-ölelte magához a csokrot.

Ezután pedig visszaindultunk az autóhoz, elég későre járt mire végre ténylegesen visszaértünk hozzánk. Alexnek kerestem elő egy vázát, amibe ő óvatosan be is helyezte a csokrát, és le is ült nézegetni azt. 
-Jól éreztem magad?-simítottam a vállaira.
-Nagyon jól, bár mondjuk ha kaja van a dologban rossz nem lehet.-mire én csak felhorkantam.
-Na jó azért annak jobban örültem, hogy veled voltam.-húzott le egy csókra.
-Gyere mutatok valamit.-megfogtam a kezét és behúztam őt a nappaliba.
-Szóval lehet bénázni fogok, de begyújtjuk a kandallót, hogy azt is nézegethesd vagy egy órát.
-Mark Brown csak nem leakar venni a lábaimról.-simította meg a karom.
-Már megvolt édes.-mire csak rámcsapott egyet, én pedig vigyorogva szerencsétlenkedtem egy sort, addig Alex leterítette a plédet, meg ledobált egy pár párnát és még zenét is kapcsolt, de legalább a végére sikerült és tényleg égett a tűz.
-Remélem nem kelünk majd arra, hogy ég a ház.
-Hát csaknem.-ültem mellé.
-Oké most táplálni fogom az egód, szóval készülj fel.-fordította a fejem maga felé.
-Mark ez volt életem legjobb randija, és köszönöm, hogy az utóbbi másfél napban minden dolgomat meghallgattad és támogattál, és ne mondd azt, hogy ez alap, mert nem az, egyszóval csak köszönök mindent.-majd az ajkaimra hajolt és egy lágy csókban forrtunk össze.
-Bébi kérlek, mondd hogy igent mondasz.-suttogtam magunk közé, amikor elváltunk.
-Azt hittem már meg sem kérdezed, egész este vártam.-simított végig a hajamon.
-Mark leszek hivatalosan is a bébid.-mire elkuncogtam magam, és ismét csak az ajkaira hajoltam, hogy újra és újra megcsókolhassam, azt hiszem ezzel sosem fogok betelni...

Halihó mindenkinek, itt is lenne a 2024-es év első része, végre 20 rész után összejöttek, na erre kellene pezsgőt bontani. Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a rész. Köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni<3