Az újsrác, egy omega...

3.évad 22.rész

Mark szemszöge:

Miután Sarahból, szinte mint a villám úgy szaladt ki az ólomsúlyú kérdés, Ezekiel arcáról semmit sem tudtunk leolvasni. Talán döbbenet, vagy csodálkozás ült ki az arcára vagy egyszerűen csak sokk, de talán egy szívdobbanásnyi idő sem telt el és Leo is belépett a bejárati ajtón, majd kishíján nekem is verődött, tekintve, hogy még mi sem vettük le a cuccainkat. Ő is hirtelen csak kapkodta a fejét, hogy én mit keresek itt, Sarah miért remeg az idegességtől, és Ez pedig miért néz ránk tátott szájjal, mintha éppen most közöltük volna, hogy megöltünk valakit és a hátsó kertben szeretnénk örök nyugalomba helyezni a testét.
-Hát itt meg mi folyik?-szedte magát először össze a keresztapám az ámulatból, ami őt fogadta. Mire észrevehetően Ez bácsi is megrázta magát és egy torok köszörülés után, csak annyit motyogott, hogy inkább menjünk be a konyhába beszélgetni. Persze Sarahn láttam, hogy már ellenkezne, de rögtön a karjára fogtam, afféle tekintetet lövelltem felé, hogy nyugodjon meg úgyis mindjárt megtudja mi történik. Mire ő csak ködös tekintettel bólintott. Leo sem tudta, hogy mi történik, belőlem próbált információt kihúzni, legalábbis suttogva kérdezte, hogy köpjem már ki mire számíthat, de én csak biccentettem neki, hogy inkább kövessük a többieket. Az asztalnál én Sarah mellé ültem, Ezekiel és Leo pedig velünk szemben foglaltak helyet. Nem tudtam eltalálni, hogy minek örülnék jobban a pár perc kínzó csendnek és a tudatlanságnak, vagy inkább, hogy rögtön kész tények elé állítsanak minket, de Ez inkább úgy döntött, hogy akkor mindent bele, hiszen ő szólalt fel elsőként.
-Nos, mégis honnan szedted, hogy apáddal el akarunk válni?-nézett először a lányára, később pedig metsző tekintetét rámszegezte-És te mégis mit keresel itt?- Sarah először segélykérően rámnézett, de hát én ehhez semmit nem tudtam volna igazán hozzáfűzni, miért vagyok itt, nem is tudom talán a legjobb barátom akarom támogatni.
-Sarah mi van, én semmit sem értek?-cikázott Leo szeme is köztünk, komolyan kezdtem magam egyre kellemetlenebbül érezni, kicsit mint amikor először mész el családlátogatóba a párodhoz és azokat a hülye kérdéseket teszik fel, amikre még magadnak sem tudsz normális választ adni, nem hogy a szerelmed családtagjainak.
-Hallottalak titeket reggel beszélgetni, arról, hogy ha megtörténik a dolog akkor kinél fogok lakni, szerinted mire gondoltam egyből?-kérdezte tőlük a lány talán kissé eltúlzott élccel a hangjában, amire az apukája fel is kapta a fejét, meg azt a tipikus velem így ne beszélj tekintetét, de a helyzetre való tekintettel, elengedte a füle mellett.
-És te ebből komolyan azt gondoltad, hogy elakarunk válni?-nézett rá Leo kissé felhúzott szemöldökkel és esküszöm mintha láttam volna, hogy hirtelen kinőtt pár őszhajszála.
-Miért mi az a dolog, hogy nem tudjátok, hogy hol fogok lakni?-fészkelődött mellettem a lány, mire én csak a hátára simítottam a tenyerem nyugtatásképpen, de talán annyit ért, mint halottnak a csók.
-Istenem te lány-döntötte a fejét két tenyere közé Ezekiel.-gondolom akkor te is ezért vagy itt, mert Sarah elmesélte neked az aggodalmait.-mire én csak bólogatni tudtam, mint azok a buta kutyák az autókban.
-Nem válunk el, csak el kell utaznunk, egy hónapra. Az iskola megkért, hogy menjek el hátrányos helyzetűeknek órákat tartani egy alapítvány keretein belül és apád nem akart engem egyedül hagyni. Azt beszéltük reggel, hogy ha elmegyünk ami hozzáteszem két hónap múlva lenne esedékes, akkor Becához költözz vagy ő jönne ide arra az időre, vagy kérjük meg Eliotékat. Szó sincs itt válásról.- na most, ha ez egy film lenne, akkor aláfestő zajnak bevághattuk volna a tücsök ciripelést. Mert mi ketten úgy ültünk ott, mint két ovis akit éppen leszidnak, mert tiszta sárosak lettek, bár ez már meg is történt régen, ezért is volt deja-vum abban a pillanatban.
-Ahh-hangzott el szinte mindkettőnk szájából egyszerre. Mire a két szembenülő csak úgy bólogatott ránk, hogy szinte sütött róluk, hogy nagyjából idiótának néztek minket.
-El sem hiszem, hogy azt hitted, ha ilyen történne eltitkolnánk előled.-nézett kissé keserűen Leo a lányára, aki csak lesütötte a szemét.
-Én csak megijedtem, tudjátok, hogy hajlamos vagyok felfújni a dolgokat, és Mark is mondta, hogy ne gondoljak bele, ennyi mindent, de én nem tudtam megállni, sajnálom.- mire Ez egy nagy levegőt vett és meleg szeretetteljes tekintettel ránézett a férjére, akin én már észrevettem azt a tipikus mosolyt, az a mosoly amiről az süt le, hogy ezek a kis hülyék csak a gondot hozzák a fejünkre, de mi így szeretjük őket.
-Szerintem ezt a dolgot túltárgyalruk, egy párszor már mondtuk Bogár-mindig megmosolyogtat, hogy Leo így hívjá Saraht akármennyi idős is lehet.-hogy először kérdezz, aztán akadj ki, rendben?- mire ő felállt és odasétált megölelni a lányát, amibe Sarah még mindig úgy bújt mintha egy kisgyerek lenne.
-Szerintem vacsorázzunk meg srácok, mert ezek után nem hiszem, hogy túl sokat ettetek volna ma.-Ezekiel mindenttudó pillantással ajándékozott meg minket, mire mi csak összemosolyogtunk hiszen teljes mértékben igaza volt. Végül is kiderült, hogy tényleg azért volt Sarah kedvenc étele a vacsi, mert most szerették volna vele közölni, hogy ők elutaznak majd két hónapon belül, de hát egy kicsit sikerült elrontanunk ezt a bejelentést, na de a lényeg, hogy a végére, már talán el is felejtettük ezt a kalamajkát. Teljesen jól lakva indulhattam haza, persze a keresztszüleim megköszönték, hogy ilyen támogató vagy Sarahval, de le is szidtak, hogy nem kellene az összes eszmefuttatását így pártolnom, mert tényleg néha őrültséget képes kitalálni, mire én csak nevettem és persze megígértem, hogy legközelebb, inkább lenyugtatom, mielőtt beleloholja magát valami teljes őrültségbe.

Mivel nem lakunk messze egymástól ezért elég hamar haza is értem, persze már arra számítottam, hogy senki nem lesz fent ezért eléggé sokként ért, hogy amint betettem a lábam a házba apu ott állt, mintha valami őrző védő szolgálat lenne.
-Szia, hogy hogy még fent vagy?-néztem rá elég kérdően.
-Édesfiam, ha a párodnak heatje van akkor miért nem vagy vele?-oké szerintem ma mindenki megőrült, ő ezt honnan tudja és egyáltalán miért is érdekli.
-Mert ő nem akarta.
-Azt tudom, de ezek szerint jobban vágyik rád, mint ahogy azt ő maga sejtette. -mire én köpni nyelni nem tudtam, hiszen apu szeret rébuszokban beszélni mielőtt a tényleges lényegre térne rá.
-Apád és a testvéreid már nincsenek itthon, de mondjuk szólhattál volna, hogy ez a helyzet, mert akkor ezen a héten a nagyiéknál maradtunk volna, ehelyett ma tölthetjük az estét apád irodájához tartozó kis szobában, milyen jól fogunk aludni nem igaz?-böködte meg a mellkasom.
-Apu nem értek semmit, Alex nem akart velem lenni, otthon van és miért kellene elmennetek?
-Mert nincs talán otthon, fent van a szobádban gondold csak végig, hogyan juthatott el idáig, és ráadásul apád nyitott neki ajtót, szerencsére a testvéreid még nem voltak itthon, és fiatalember, Alex nagyon beszédes tud lenni ám, ha elborul az agya, mi az hogy nem akartatok nekünk szólni Brownékról, de most ez mindegy is menj fel hozzá, de ajánlom, hogy holnap iskolába megjelenj és nem nem jövünk addig haza amíg nem írsz, de utána elbeszélgetünk mi együtt egyet. -úgy pislogtam le rá mintha éppen most avatottt volna be valami marha nagy atomfizikába. Ő pedig csak megveregette a vállamat és már ott is hagyott, még éppen, hogy hallottam hogy bezárja az ajtót, majd elhajt a kocsival, arra sem emlékeztem, hogy elvette volna tőlem a kulcsokat. A pillanatnyi sokkom után, pedig nekem leesett, hogy Alex tényleg itt van és minél közelebb megyek a szobámhoz annál inkább érzem azt a kellemes illatát....

Halihó bogárkáim, itt is lenne egy újabb rész. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

Puszi, Cseni<3