Az újsrác, egy omega...

8 év után..

Leo szemszöge:

-Boldog szülinapot apa.-ugrott rá az ágyunkra a kislányom és kis kezeivel szorosan átfonta a nyakam. Az én édes kicsi lányom, akit rögtön azután fogadtunk örökbe Ezekiellel, hogy megesküdtünk. Már a gimnázium óta töretlen és erős a szerelmünk, semmi nem tudta útját állni még a távolság sem, hiszen miután végeztünk középiskolában, Isaacal elutaztunk az álom egyetemünkre. Bár ő az első évünkben, szinte csak az órák miatt járt az egyetemre, viszont ahogy teltek az évek lassan kezdte megemészteni, Eliot és a gyerekek elvesztését. Bár Eliot még él valahol a nagy világban, azóta egyszer sem láttuk. Annyiban biztos vagyok, hoyg Ezi szokott vele beszélgetni, de ő sem tudja biztosan, hogy merre jár. Azt csakis Becának volt hajlandó elárulni, akiből Isaac mindenféle módon próbálta kihúzni a választ de nem sikerült neki. De térjünk is vissza az egyetemhez, hihetetlen nehéz volt akkoriban, szinte csak egy két órát tudtunk beszélni az én kis bétámmal, volt hogy csak egy kósza sziát tudtunk megejteni egymás felé, mert annyira sűrű volt nekem is és neki is az órarendünk, benne még a szakítás gondolata is felmerült, de én erről hallani sem akartam. Végül mind a ketten sikeresen lediplomáztunk, ő végül tanári szakon végzett, én pedig Isaacal marketing diplomát szereztem. Az egyetemünk után végre hazaköltözhettünk,és Ezekiellel azonnal egy lakásban kötöttünk ki, amiben a szüleink is támogattak. Isaac megalapította a saját cégét hiszen nem akart semmilyen kapcsolatban maradni a szüleivel, annak ellenére, hogy azóta nemhogy egyetlen férfi egyedhez, még csak nőhőz sem szólt, pedig a suliban szinte hírességnek számított, egy nézésébe került és már sorban is álltak neki a jelöltek, de ő mindvégig hűséges maradt Eliothoz, annak ellenére, hogy akkor már évek óta nem hallott róla. Csak annyit tudtunk meg róla, hogy ő is egyetemre jár, mert Beca véletlenül kikotyogta de azonnal kapcsolt és már nem is mondott semmi többet. Miután hazajöttünk, az apukája mégegyszer megpróbálta őt összehozni különböző alfákkal, de Isaac még csak hallani sem akart. Így teljesen egyedülállóként építette fel a céget, ahol jelenleg én is dolgozom, mint főtitkár, de ehelyett inkább vagyok Isaac támasza, mert bár hihetetlen erősnek próbálja magát mutatni, ő is ott törik össze, ahol senki sem látja. Bár évek teltek el, azóta nem láttam egy igaz mosolyt sem az arcán. Látom rajta, hogy próbálkozik felejteni, de nem megy neki. Ami pedig a legfurcsább, hogy az évek alatt Beca lett az az ember akihez megmerem kockáztatni, hogy közelebb áll, már mint hozzám, hiszen annyit zaklatta a lányt, hogy összenőttek és bár Reb nem árul el semmit Eliotról, de mindig elmondja Isaacnak, hogy minden rendben van vele, és hogy egészen boldog életet él, ő pedig ettől mintha kicsit feltöltődne. Amint elkezdtük a közös munkát, Isaac segített abban, hogy legyen a legcsodálatosabb eljegyzésem. Mindent leszerveztünk, elvittem Ezekielt az első igazi közös nyaralásunkra, a tengerpartra. Isaac odaadta nekem, az ő saját üdülőjét, amihez egy kis rész a tengerpartból, csak a házhoz tartozott privát partként. Az utolsó reggelünkön, nagyon korán felkeltem, hogy megnézzem minden rendben halad-e, mivel Isaac megbízott pár embert, hogy a kis partrészre, rózsákból rakják ki azt a bizonyos nagy kérdést. Kilestem a teraszunkról és csodálatos látvány volt, gyorsan még elszaladtam főzni egy kávét az én kis szerelmemnek és lassan apró puszikkal ébresztgettem. Élénken él az emlékeimben, ahogy összehúzta magát, mert a lehelletem megcsiklandozta a nyakát, az apró mosoly amivel minden reggelemet feldobta, az álmos kis szemei,amikből szinte áradt a szeretet. -Kész a kávéd, édesem.-mormogtam a fülébe, ő pedig csak nyújtózott egyet, majd a nyakam köre fonta a kezeit és a lábaival pedig átkarolta a derakam. Mint egy kis koalát úgy cipeltem ki őt. Először fel sem tűnt neki semmi érdekes. Miután mindketten megittuk a forró italainkat felállt, hogy elviszi őket és elmossa a poharakat és ekkor pillantotta meg a partot. Hatalmas szemeket meregett rám mintha nem hinné el, hogy a valóságban van. Ezután pedig szinte villámsebességgel rakta le a poharakat és ugrott oda hozzám és bár könnyeivel küszködött a kincsem, de végül kimondta a számomra mindennél többet jelentő szót, azt a bizonyos igent, amire annyit vártam. Fél évvel ezután meg is esküdtünk és rá pár hónapjára örökbefogadtuk a mi csodaszép kislányunkat, Saraht. Azóta pedig így élünk hárman. 

-Boldog szülinapot, Leo.-hajolt oda hozzám az én csodálatos férjem és adott egy csókot a számra.
-Apa, tudod milyen nap van ma?-nézett rám mogyoró barna szemeivel a kis angyalom.
-A szülinapom, mi más lenne.
-Az is, de ami fontosabb ma megyek először oviba.-vigyorgott rám.
-Tényleg te már ilyen nagy vagy, el is felejtettem.-simítottam meg a puha arcocskáját.
Még egy ideig beszélgettem a kislányommal, aki ezután elszaladt és szorgosan készülődött az első napjára, bár még csak három éves, de szinte már mindet önállóan csinál, de azért még szereti nyaggatni Ezit mindenféle dologgal.

Amikor már össze készülődtünk mindannyian, engem hívtak, hogy sürgősen be kell mennem mert a titkárságon valami gond akadt, persze ami az én felelősségem és bár Isaac mondta, hogy ő is szívesen megoldja, de inkább megkértem, hogy ő vigye el Saraht az oviba, úgyis imádják egymást. Ezekielnek is elkellett mennie hamar a munkájába, így csak megvártuk amíg a csengő megszólal,azután mind a ketten elindultunk......

Sziasztok, itt is lennék egy újabb résszel, ami tudom, elég későn érkezett, de szinte semmi időm nem volt mostanában, ami persze nem mentség, de azért remélem megértiteket. Ezzel a résszel hivatalosan is befejeződött az első évad, a következő rész már a második évad első része lesz. Köszönöm ha elolvastad. Imádlak titeket.

Puszi, Cseni