Az újsrác, egy omega...

2.évad 9.rész

Isaac szemszöge:

A kérdésre a válasz, hogy milyen érzés a kedvenc embereddel felébredni, reggel vagyis inkább délelőtt mert tizenegy óra koránt sem mondható reggelnek, tehát a válaszom az, hogy fantasztikus. Amikor kinyitottam a szemeim Eliot még szuszogott, miközben szókásos módon rajtam feküdt. Már az is felemelő és nosztalgikus, hogy azt mondhatom, hogy szokásos módon, hiszen az egész huza-vona előtt mindig engem használt kis párnának az omega. Mintha a világ legszebb festményében gyönörködhetnék, úgy bámultam rá, nem is csodálkoztam, hogy pár perc alatt fel is kelt. Rám emelte tekintetét, de szerintem még annyira fáradt volt, hogy fel sem fogta mi történik. Szó szerint mint egy kisgyerek beledörzsölte a fejét a mellkasomba. Egy két perc múlva végre összeszedte magát és az állát megtámasztotta rajtam, haja össze vissza állt, olyan volt mint egy madárfészek, különböző színű szempárjai még kis könnytől csillogtak, biztos zavarta őt a hirtelen fény, ami a függönyön keresztül ereszkedett be a szobába. 
-Jó reggelt, baba.-simítottam kócos tincei közé.
-Jobbat.-nézett rám kissé morcosan.
-Na mi történt?-kuncogtam egy kicsit azon, hogy felfújta az arcát.
-Fáj minden porcikám, te meg itt vidámkodsz nekem korán reggel.
-Jaj, hát már nem bírod úgy mint régen, kedves.-próbáltam húzni az agyát. Ó és hát tekintete rögtön villámokat szórt,de megérte.
-Tudod mit te tökéletes, semmi nem bánthat nagy alfa, legközelebb én leszek felül és akkor majd meglátjuk milyen nagy lesz a mosolyod.
-Nem, nem azt felejtsd el, majd máskor gyengédebb leszek.-cirógattam,meg az arcát.
-Ki mondta, hogy én annak örülnék, ha finomkodnál, csak ne fájna ennyire a derekam.
-Jaj, te na gyere hozok neked fájdalomcsillapítót és utána lemehetnénk reggelizni.-ültem fel vele együtt, majd óvatosan leemeltem magamról és elmentem a fürdőbe gyógyszerért és egy pohár vízért. Majd visszatértem Eliothoz, aki gyorsan be is vette a fájdalomcsillapítót, és még egy kicsit visszafeküdt. Én addig lementem reggelit csinálni, magamnak meleg szendvicset és mivel bíztam abban, hogy az omega még mindig szereti a palacsintát eperrel és csokiszósszal így neki azt terveztem készíteni. Miközben sültek a szendvicseim, gyorsan elmostam a tegnap itt maradt poharakat, persze előtte még kiöntöttem belőle a  kávét, amikben már szinte jegek úsztak. Nekiálltam kisütni Elinek a palacsintákat és csináltam mellé neki, egy gyümölcsteát, magamnak pedig egy jó erős presszót. Mivel az én drága kedvesem még mindig nem mutatkozott, így megnéztem, hogy mit csinál most, bár erős tippem volt, hogy visszaaludt. De amikor beléptem eléggé meglepődtem, hiszen a kis omega ott állt a szekrényem előtt egy rövidebb nadrágba és éppen derékig be volt bújva és valamit nagyon keresett.
-Életem egyetlen értelme, te mi a jóistent csinálsz?
-Inkább segíts, melyik pulcsidat vehetem el, nem tudok dönteni.
-Bármelyiket viheted.
-Nem vagy nagy segítség.
-Na jó vedd fel azt a lilát, úgysem hordom.-mutattam a levendula színű pulcsi felé, aminek az elejére Scooby-Doo volt rávarrva.
-De akkor végképp nem jó, ha nem hordod.
-Jaj mitől vagy ma reggel ilyen hisztis, itt van ez a kedvencem.-adtam oda neki egy teljesen egyszerű fekete felsőt aminek a kapucnijának a belsejét kockás minta díszítette.
-Nem is vagyok hisztis.-kapta ki a kezemből és már bele is bújt az anyagba. Szerintem mondanom sem kell, mennyivel nagyobb volt rá, az ujjait a pulcsinak vagy háromszor visszatűrte mire a kis kezei kilátszódtak, konkrétan majdnem a térdéig ért a felső, hiszen ez még rám is kissé nagy volt, nemhogy még rá. De a lényeg az egészben az volt, hogy a kapucni alól egy hatalmas mosoly bukkant ki, ami mindennel felért, egyszóval pont nem bántam, hogy lenyúlta tőlem.
-Gyere csináltam reggelit.-fogtam meg a kezét és vezettem egészen az ebédlőig, esküszöm úgy éreztem magam mintha friss házasok lennék és minden percbe belehalnék amit nélküle kell, hogy eltöltsek.
-De régen ettem palacsintát úr isten, köszönöm.-nyomott egy puszit az arcomra, vagyis próbált volna, de hiába állt lábujjhegyen, ha én nem hajolok le hozzá, akkor nem ér fel. Kicsit lejjebb gugoltam, így már megtudott puszilni, de ebből valahogyan egy csók lett. Nem is értem, szerintem ez a hely el van átkozva, mindig itt esünk egymásnak. Eli belenyögött a csókunkba, amikor a kezeim, valahogy lecsúsztak a hátsó felére, hát ilyet milyen kis rakoncátlanok.
-Elég lesz csődör, ma nem menne. Inkább együnk.

Hamar megreggeliztünk, vagy inkább ebédeltünk. 
-Egyébként Eli kérdezhetek valamit?
-Hűha ez rosszul kezdődik, de hajrá.
-Amikor heated volt, te tényleg nem feküdtél le senkivel nyolc évig?-egy ideje fúrta az oldalamat ez a kérdés, hiszen ha le is feküdt volna valakivel, akkor sem haragudnék rá, hiszen olyankor nincs teljesen magánál és már amúgy is a múlté.
-Maradjunk annyiban, hogy annyi gyógyszert soha többé nem akarok bevenni, meg hát a képeid is sokat segítettek.-vörösödött el
-Hogyan érted, hogy a képeim?-nevettem el magam rajta.
-Tudod te azt nagyon jól.-lökte meg egy kicsit a vállamat.
-Egyébként eltudnál vinni a lakásomra lassan?
-Ennyire unod a társaságom?
-Dehogy Isaac, te is tudod, hogy mennyire szeretlek és szeretek veled lenni, de azért szeretnék takarítani, mielőtt anyu megy hozzám.
-Akkor gondolom ma ne lábatlankodjak?
-Igazából arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ma te aludnál ott nálam és anyunak meg apunak elmondanánk, hogy újra.....
-Micsoda?
-Hát tudod.
-Nem, nem tudom.
-Tettesd csak a hülyét, elakarom nekik mondani, hogy együtt vagyunk.
-Hoppá, hoppá semmi barátok, vagy ilyesmi.-nevettem rajta, hiszen Liot soha nem mondta ki hogy milyen kapcsolatban vagyunk.
-Inkább szedd össze magad, ahelyett, hogy engem szekálsz és induljunk el végre.

Beültünk az autómban és pár perc alatt már ott is voltunk a lakásánál az omegának. Éppen a lakáskulcsát próbálta kikútyászni a hátsó zsebéből, de nem ment neki, hiszen a kezében volt egy csomó cucc amit tegnap áthozott hozzám, mondjuk nem értem miért nem hagyta ott, de hát nem vagyok én olyan keménylegény, hogy vele leálljak veszekedni, inkább a biztos életet választom. Mivel igazából egy daliás lovag vagyok, segítő kezet nyújtottam a kedvesemnek, kihúzhtam a kulcsot és lehetséges, de csak lehet hogy belecsíptem a fenekébe, mire egy kicsit megugrott. Ha nem lett volna még ezen a folyosón három lakás, biztos, hogy leüvöltötte volna a fejem, de hát inkább csak a tekintetével gyilkolt.

Amikor végre bejutottunk, nagyon finom illatok csapták meg az orromat, de hát kis is főzhetne, hiszen Eli nem volt itthon.
-Anyu, itt vagy?-kiáltotta el magát a kis omega, mire az anyukája kilépett egy fal mögül és szerintem az álla a földet súrolta amikor engem is meglátott.
-Isaac?
-Szia, Maja
-Igen anyu, ő az teljes életnagyságban, hidd el nem hologram vagy ilyesmi, szóval nem kell ennyire meglepődni.
Maja fejbe legyintette Eliotot, majd konkrétan a kezeim közé vetette magát.
-Annyira örülök, hogy újra egymásra találtatok, mert ugye így van?-súgta a nő a fülembe. Én pedig csak bólogattam.
-Meséljetek el mindent evés közben, vagy után nekem mindegy is igazából. Gyertek fiúk.

Végül mindent elmondtunk Majának, persze azokat a részeket kihagyva, ami csak ránk tartozik. Nagyon boldogok voltak mind a ketten, hiszen ott volt a házban Eli apukája is. Estefelé amikor pedig már azt hittük Liottal, hogy nem lesz több vendégünk, Beca és Ezekielék is beállítottak egy pár üveg borral és, hogy úgy fogalmazzak mint ahogy Reb tette,- csapunk egy öreges partit borral és kis sós perecekkel, hiszen már felelősségteljes felnőttek vagyunk-,nos az egésznek a vége az lett, hogy Rebet, úgy kellett berakni az autóba, mert parányit be volt spiccentve, micsoda felelősségtudat nem igaz. De a lényeg a lényegben az volt, hogy mindenki elfogadott minket és úgy kezelték, mintha az a nyolc év megsem történt volna és, hogy őszinte legyek én is lassan kezdem azt hinni, hogy megsem történt az csak egy álom volt ez pedig most a valóság, ahol Eli ágyában fekszem miközben a kis omega már egyenletesen szuszogva alszik rajtam.. 

Sziasztok kedveskéim, ahogy ígértem itt is az újabb rész, ami egyben az utolsó előtti, ha minden jól megy még ezen a héten érkezik az utolsó rész ami inkább egy epilógus szerűség lesz. Köszönöm szépen ha elolvastad ezt a részt. Kimondhatatlanul hálás vagyok az 5k vote-ért. Imádlak titeket.💙💜💚🧡💛❤️

Puszi és ölelés, Cseni.💖💖💖