10/10

1. rész

Cris szemszög:

- Nézd! - böki meg a vállam Ramos, és a mellettünk lévő kocsisorba mutat. Követem a tekintetemmel és, azonnal meglátom a piros lamborghinit, ami csak a színében különbözik az enyémtől. Addig ügyeskedem, míg a következő pirosnál mellé állok. Sötétített az üvege, így bosszúságomra nem látom ki vezeti, de a motorja túráztatásából rájövök, Ő is azt akarja amit én.

- Verseny? - néz rám csillogó szemmel a védő, mire bólintok, de közben a lámpát figyelem merően. Akár egy rossz amcsi filmben, az adrenalin már dolgozik a testemben. Sárga, zöld. Odalépünk neki. Mintha tudnák, hogy jövünk úgy ürül ki előttünk az út a stadionig, ami a végcélunk. Egy apró hiba az egyik kereszteződésnél, és ellenfelem máris méterekkel előttem jár. Mikor utolérem, már leparkolt a Bernabéu előtt. Melléparkolok, miközben, a mellettem hangosan röhögő, Sergiot oldalba vágom.

- Kussolj már! - nyitom ki az ajtóm, hogy minél előbb láthassam a legyőzőmet. Sese is kiszáll, majd várakozva nekidől a kocsimnak. Mellésétálok, és én is így teszek. Végre nyílik az ajtó, és - legnagyobb megdöbbenésünkre - egy csőfarmerbe bújtatott, formás, női lábat pillantunk meg először, majd a tulajdonosa is kiszáll. A védő, és én elkerekedett szemekkel, szinte tátott szájjal nézzük a lányt.

- Hola - Mosolyog ránk hófehér fogaival, és vérvörös ajkával.

Gyorsan magamhoz térek, én is vigyorogni kezdek.

- Hola Cica! Jó a verdád - nézek rá kihívóan.

- A tiéd sem rossz - nevet fel szexi, búgó hangján.

- Nem túl sok 700 ló egy ilyen kislánynak? - kérdezem tőle pimaszul, mire olyan közel lép hozzám, hogy érzem a testéből áradó illatot, és valami megmozdul bennem.

- Hidd el, kezesbárányok lesznek alattam - suttogja szinte a számba. Kedvem lenne megcsókolni, de mire észbe kapok, már el is lépett előlem. Nevetve megindult az építmény felé.

- Látlak még? - kiáltok utána, de Ő csak megemeli a kezét, int, és ringó csípővel eltűnik a főbejáraton át.

- Apám - nyel mellettem egy nagyot Sergio - ,nem semmi a csaj.

- Az biztos! - nézek még mindig arra a pontra,ahol eltűnt.

- Nekem kell ez a nő - jelentem ki, mire Sese felnevet.

- Sok sikert hozzá! - ver vállba, majd elindul az öltöző felé. Egy darabig még ácsorgok, hátha visszajön a lány, majd egyet gondolva lefirkantom egy cetlire a telefonszámom, majd az autója ablaktörlője alá csúsztatom. Utolsó pillantás a két gyönyörű kocsira, majd elindulok én is az edzésre. Nem lenne jó késni, mert Perez ma mindenkit behívott, hogy beszélni akar velünk. Remélem végre megoldódik a gond, ami már hónapok óta nyomasztja a klubot.

Belépek az öltözőbe, és szembesülnöm kell vele, hogy Ramos egy pletykás vénasszony.

- Hallom Roni, hogy egy kislány lealázott - nevet rám Marcelo.

- Ugyan már - legyintek - ,csak hagytam nyerni, hogy legyen egy jó napja.

- Na persze - röhögnek a többiek is.

Nem foglalkozom tovább velük, inkább gyorsan átöltözöm, majd bevárom őket a folyosón.

- Nem tudod, hogy mit akar a "Nagyfőnök"? - kérdezem meg Ikert, mert mégiscsak Ő a csapatkapitány.

- Semmit nem mondott - sóhajt fel - ,bár mostanában nekem senki nem mond semmit.

Ránéztem a barátomra, akinek arcáról sütött a csalódottság, és a vállára téve a kezem, próbáltam bátorítani.

- Akkor is Te, vagy a legjobb! Még ha Mourinho, ezt kétségbe is vonta - hálásan mosolyog rám.

Kilépünk a stadion gyepére, ahol mindig elfog valami különös érzés, mintha hazatérnék. Mindenki megérkezik, már csak Perezt várjuk, aki néhány pillanat múlva meg is jelenik a játékoskijárónál. Valakivel vált pár szót, majd mosolyogva lép hozzánk.

- Buenos Dias, Uraim - néz ránk aztán komoly szemekkel. - Azért hívtam be az egész díszes társaságot, mert bejelenteni valóm van. Mint tudjátok, Special One, más klub felé kacsingatott, már a szezon végén is - erre mindenki felhördült, hisz tudtuk, de nem akartuk elhinni, hogy tényleg itt hagyott minket a trutyiba, amit Ő kevert - ,nos ezúton jelentem be, hogy a Chelsea-hez szerződött.

- Szegény Nando - sóhajtott fel mellettem Sergio. Vigyorogva megböktem a vállát.

Perez pedig folytatta.

- Gyorsan kellet lépnünk, de azért szerettünk volna egy fiatalos, rendhagyó választást kieszközölni, még az idény kezdetére. Boldogan jelenthetem be, hogy sikerült. Leigazoltuk a világ egyik legjobb edzőjét, aki hosszas rábeszélés után, nehezen, de vállalta, hogy a Blancokat győzelemre viszi.

Mindannyian türelmetlenül vártuk, hogy ki lehet az. Közben nevek hangzottak el közöttünk.

- Anchelotti? Ferguson? Guardiola?

- Nos, hagy mutassam be végre nektek Őt, de előtte még elmondom, hogy teljes körű bizalmamat élvezi. Tehát ha én megbízom benne, nektek is azt kell tenni - szólt a figyelmeztetés mindenkinek, de Perez mégis végig az én szemembe nézett. Valamiért furcsa érzés kerített hatalmába. Perez hátranézett, majd intett a játékosbejáró felé.

- Fiúk, most már tényleg bemutatom nektek. Ő Dolores Faria, aki, eddig a Santosnál edzősködött, de volt olyan kedves, és elvállalta, hogy mától, a Real Madrid vezetője lesz - mutatott a lányra, aki ekkor lépett ki a gyepre. Sese és én megkövülten bámultuk azt a személyt, akinek ugyanolyan autója van mint nekem.

- Egy NŐ? - szakadt ki a torkomból.