10/10

38. rész

Lola

- Sziasztok! - köszöntött minket az ajtóban a házigazda és szemével végig pásztázta a testemet. - Hola, Lola - vigyorogott rám. Ha nem tudnám, hogy nem iszik alkoholt, azt hinném, hogy be van csípve.

- Hola Cris - küldtem felé egy forró pillantást, mert meg kell hagyni rohadt jól nézett ki.

Láttam rajta, hogy nagyot nyel, de aztán megjelent mellettünk Irina és a vad éjszakáról szóló terveim szertefoszlottak. Bocsánatkérőn nézett rám, majd a következő érkezőhöz fordult, hogy köszöntse.

- Megyek iszom valamit - hagytam ott a gerlepárom és az ideiglenesen felállított bárpulthoz léptem.

- Mit adhatok a hölgynek? - mosolygott rám a mixerfiú.

- Mindegy. Rád bízom csak erős legyen.

Míg az italomat készítette, kíváncsian néztem körül a házban és az embereken.

- Parancsoljon - tolt felém egy nagyon guszta koktélt.

Belekóstoltam és elégedetten cuppantottam.

- Finom - néztem a srácra elismerően. - Mi ez?

- Zombie. Baccardi, három féle rum és egy kis sherry. Remélem elég ütős? - vigyorog rám.

- Tökéletes - kortyoltam bele újra.

- Helló Főnökasszony! - köszönt rám egy vigyorgó francia. - Csak így egyedül?

- Karim! Micsoda meglepetés? - ironizáltam. - Miért ki van kötve, hogy csak párok jöhetnek? - húztam el a szemöldököm.

- Nem...én csak... - habogott, mire elnevettem magam.

- Nyugi már, lazíts. Csak hülyültem. Most nem az edzésen vagyunk, de mi a fene van veled, hogy ennyire mimóza lettél? - kíváncsiskodtam.

- Nem sokára apa leszek - nézett rám boldogan, míg nekem megakadt a koktél a torkomon. Köhögni kezdtem, ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövemet.

- Gratulálok - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Lehet már tudni, hogy mi lesz?

- Ha minden igaz, kislány - mondta csillogó szemekkel, bennem pedig újra tanyát ver az üresség.

- Még egyet légyszíves - mutattam a mixernek az üres poharamra, aki azonnal neki állt keverni a következő adagomat. Mikor kész lett, kezembe vettem és elindultam körbenézni. Az idő előrehaladtával egyre többen lettünk. Mindenki jókedvű volt, köszönhetően a mixerek csodálatos koktéljainak. Én a harmadik Zombiem után leálltam,nem akartam lerészegedni, bár ez is eléggé fejbe vágott. A csapatom tagjai felváltva kértek fel táncolni és én boldogan mentem velük.

- Ugye nem terheled túl a bokádat? - kérdezte Iker aggódva miközben vele táncoltam.

- Remélem - mondtam nevetve -, de mit csináljak, ha mindenki meg akar táncoltatni? - kacsintottam rá. - Nem akarok senkit megbántani.

- Azért vigyázz magadra - mosolygott kedvesen.

- Megpróbálok - fogadkoztam. - Ne haragudj, de most elmegyek a mosdóba - léptem el a kapustól és az emelet felé vettem az irányt. Ahogy haladtam felfelé úgy halkult el a zene és egyre kevesebb emberbe botlottam bele.

Most merre? - néztem kérdőn végig a kétfelé nyíló folyosón. - Mi a fenének valakinek ekkora ház? - morogtam, mikor már a sokadik rossz helyiségbe nyitottam be. A következő ajtón belépve megkönnyebbültem, mert végre egy fürdőszoba volt, de ahogy felkapcsoltam a villanyt, ijedten sikkantottam egyet.