10/10

59. rész

Cris

Törni-zúzni lett volna kedvem, mikor megláttam Lola nyakán a szívásnyomokat. Most már értettem, miért nem ő tartotta az edzéseket. Biztosan a brazil kisfiúval múlatta az időt. Birtoklási vágyam az egekbe szökött, főleg mikor megint félvállról vette az egyezségünket. A harag és a csalódottság birtokba vette az testemet. Idegbetegen léptem ki a pályára, ami meg is látszott a játékomon, mert már a negyedik percben egy hatalmas bombát küldtem a kapura, de mellé ment. Úgy látszik, ez a pech széria mindenkire ráragadt, mert folyamatosan fölé vagy mellé lőttünk. Végül a huszonötödik percben Bale passzából karim megszerezte a vezetést.Annyira belemerültünk a támadásokba, hogy mikor meghallottam a félidőt jelentő sípszót, csodálkozva néztem fel az órára.

A szünetben Lola elmagyarázta, hogy mire figyeljünk oda, mert a mi kapunk is rendesen támadás alatt állt és csak Ikernek köszönhettük, hogy nem az Espaňol vezetett. Hiába szuggeráltam a lányt, hogy nézzen rám, Lola nem foglalkozott velem és ez rettenetesen dühített.

A második félidőt is hatalmas helyzettel kezdtük, de hiába adtam Balenek gyönyörű passzt, kihagyta. Megint újra kezdődött a pech hullám. A labda pont elém érkezett, de ahogy belefejeltem, az átpattant a kapu felett. Hitetlenkedve néztem utána. A következő percekben már csak vigyorogni tudtunk kínunkban. Arbeloa három míg Karim már a fene se tudja hányadik helyzetét hagyta ki, rólam már nem is beszélve. A hetvenkettedik percben Ramos megint gazdagabb lett egy sárgával. Aztán végre lefújták a meccset és mi cseppet se boldogan mentünk az öltözőbe, pedig nyertünk. Lola megköszönte a munkánkat, majd hátat fordítva nekünk kiment.

- Szerintetek mi baja? - kérdezte Benzema mellettem.

- Szerintem csak elfáradt Párizsban - vontam meg a vállam, miközben elhúztam a számat.

- Remélem azért még nem szedi le a fejemet - sóhajtott fel félősen Karim.

- Mit csináltál? - röhögött fel Marcelo.

- Semmi különöset, csak Matuidivel beszélgettem és az a pöcs elmondta Lolának.

- Baszd meg! - pislogott rá Marci döbbenten. - Te tiszta hülye vagy! Remélem semmi olyat nem mondtál, amitől kispadra kerülhetsz?

- Csak arról beszéltünk, hogy mit és hogyan tennék vele, ha az ágyamba tudnám csalni - vigyorodott el a kilences.

- Idióta - sziszegtem idegesen. - Álmodozz csak.

- Te könnyen pattogsz! - állt elém Benzema és szúrós szemekkel meredt rám. - Te már tudod milyen, mert kipróbáltad!

- Miről beszélsz? - húztam fel a szemöldökömet.

- Azt hiszed nem tudjuk, hogy a meccsek után hová tűnsz? Mindenki tisztában van vele, hogy Lola és te...

- Senkinek semmi köze hozzá, hogy mi van velünk! - gurultam méregbe. Tudhattam volna, hogy előbb-utóbb kiderül a titkunk.

- Igaza van Karim - állt mellém Iker. - Ez csak rájuk tartozik. Ne szólj bele, ahogy mi sem tesszük mikor két-három nővel lépsz le egyszerre.

- Ez akkor is szemétség! - dohogott tovább. - Ő miért kaphatja meg, én vagy te miért nem? - nézett a kapusra.

- Térj már észhez! - dörrent rá Marcelo is a nyavalygó franciára. - Mindjárt apa leszel és közben egy másik nőn jár az eszed? Szégyellhetnéd magad, hogy a barátnőd mellett ilyen dolgokon agyalsz!

Karim megütközve nézett végig rajtunk, majd felkapta a táskáját és az ajtót indulatosan bevágva maga után lelépett.

- Ez egy barom - nézett utána Marcelo.

- Igazat mondott? - kérdeztem tőlük. - Tényleg mindenki tudja?

Senki nem nézett rám, csak zavartan lesütötték a szemüket, amivel egyből el is árulták magukat.

- Most erre mit mondjak? - vakartam meg a tarkómat majd lerogytam a szekrényem elé.

- Semmit - nézett végre rám Fabio. - Minket nem zavar. Ti tudjátok mi esik jól nektek. És az igazat megvallva, ha nem lennék nős, én sem hagynám ki a lehetőséget, de szerintem ezzel mind így vagyunk - mutatott a többiekre, akik sunyi mosollyal az arcukon bólogattak. Egyedül Sergio arca torzult el az elfolytott indulatoktól, amiket nem értettem. Látványosan bedobálta a cuccait a táskájába és Benzema után ment.

- Ne foglalkozz vele - vigyorgott rám Pepe - még mindig a szilveszteri csaj miatt frusztrált - röhögött fel és vele együtt a többiek is.

Lehiggadva, jókedvűen léptem fel a buszra, ahol Zidane már elfoglalta a Lola mellett lévő helyet, így kénytelen voltam a mögöttük lévő sorba ülni, pont a lány háta mögé. Fejemre tettem a fülesemet és bekapcsoltam a zenét. Alig vártam, hogy Madridba, azon belül is hazaérjünk, ahol remélhetőleg a szomszédommal ledolgoztatom az adósságát. Perverz mosollyal az arcomon helyezkedtem el kényelmesen, hogy felkészüljek az előttem álló éjszakára.