10/10

9. rész

Lola

Este a fiúk kitalálták, hogy a meccs után, rájuk fér egy kis lazítás.

- Ugye velünk jössz? - néztek rám kiskutya szemekkel.

- Ki mondta, hogy ti mehettek? - húztam fel kérdőn a szemöldököm, mire döbbenten meredtek rám. Annyira murisak voltak, hogy muszáj volt nevetnem rajtuk.

- Bocs, fiúk - nyögtem ki nagy nehezen -, de ezt nem hagyhattam ki. - Törölgettem le a röhögéstől előbukkanó könnyeimet.

- A frászt hoztad ránk - háborgott Benzema. - Már azt hittem, hogy mégsem vagy olyan jó fej.

- Csak addig vagyok az, míg azt csináljátok, amit mondok - komolyodtam el, hisz itt volt az ideje, hogy lefektessek egy-két alapszabályt. - Amíg figyeltek rám, szó nélkül teszitek a dolgotok, addig béke van köztünk, de ha érzem, hogy linkeskedtek, akkor bekeményítek - végig néztem rajtuk, hogy lássam, megértették. - A kölcsönös tisztelet az alapja mindennek. Ha ti ezt megadjátok, akkor nem lesz gond. Én már eleve úgy jöttem ide, hogy mindegyikteket tisztelem azért, amit ebben a sportágban elért, hiszen nem kis dolog a Királyi Gárdához tartozni. Viszont, ez kellő alázatot is kíván, hiszen nem a klubnak kell lenni értetek, hanem nektek a klubért. Mindig legyetek büszkék arra, hogy ti vehetitek fel a Los Galaktikos mezt - fejeztem be a monológomat, aztán összeütöttem a kezem és elvigyorodtam. - Most, hogy ezt tisztáztuk, hova is megyünk este?

A csend pillanatok alatt váltott hangzavarrá. Mindenki másik szórakozóhelyre akart menni. Végül szavazással döntöttünk és így esett a választásunk a Mojitóra.

- Kilenckor találkozunk a klub előtt - búcsúztam el tőlük.

- Aztán szexy légy - hajolt be a kocsi ablakon Ronaldo.

- Mikor nem vagyok az? - néztem kihívóan a szemébe. - Hogy érezd a törődést, ma kiteszek magamért - simítottam végig az arcán kacéran, majd indítottam és otthagytam a parkolóban.

Hazaérve beálltam a zuhany alá. Végigpörögtek az események a fejemben. A sajtótájékoztató maga volt a pokol. A firkászok majd szétszedtek, mivel most tudták meg, hogy én lettem a Madrid edzője. Előre féltem a holnaptól, mert várható volt, hogy a címlapokon fog virítani a képem. Utáltam ezt a felhajtást. Sóhajtva zártam el a csapot, majd egy puha törölközőbe burkolózva léptem a szobámba. Megálltam a szekrény előtt és próbáltam felmérni a kínálatot. Extra szexyn akartam kinézni, ha már megígértem a portugálnak. Hosszas tanakodás után, önmagammal, sikerült választanom. Egy hófehér miniruha mellett döntöttem, ami köldökig ki volt vágva. A hátam teljesen szabadon volt benne és elől egy csomó tette sejtelmessé. Hatalmas színes fülbevalót tettem a fülembe, majd egy-két széles karperecet csúsztattam a karomra. A hajamat csak simán megszárítottam és feltűztem a frufrum. A sminket nem vittem túlzásba, mert nem szerettem a kilónyi vakolatot az arcomon. Belebújtam a kristályokkal kirakott platformos magassarkúmba és elégedetten néztem végig magamon a tükörben.

- Remélem jó leszek így Cris - mosolyogtam a tükörképemre. Még volt egy kis időm az indulásig, így a telefonomon nézelődtem a hírek között. A sporthíreknél leragadtam. Végignéztem, hogy ki hova igazolt, hogy tisztába legyek a dolgokkal. Megakadt a szemem valamin, illetve valakin.

- Átigazoltál az AS Romához? - néztem gúnyosan a képre, és úgy éreztem, mintha tőrt forgatnának a szívemben. - Még mindig jól nézel ki - suttogtam a telefonomnak, ahonnan egy barna szempár nézett velem szembe. Mielőtt elveszhettem volna a múlt ködében, csengettek. Összerezzentem a hangra, majd a kistáskámba süllyesztettem a telefonom és ajtót nyitottam. A portugál arcára ráfagyott a mosoly amikor meglátott és a szemében felcsillant a vágy, de tudtam, hogy nem engedhetem ki a gyeplőt a kezemből, mert akkor elvesztem.