10/10

65. rész

Lola

- Csssh, nézzétek milyen édesek - jutott el a tudatomig egy ismerősen csengő hang.

Szemeim kipattantak és furcsa grimasszal az arcomon pislogtam a szobában ácsorgó fiúkra.

- Jó reggelt! - morogtam reggeli hangomon és ásítottam egyet.

- Neked is Běběchaton! - vigyorgott az ágy mellett álldogáló Ibra, míg Cavani, Veratti és Sirigu a szobának a távolabbi sarkában álltak és onnan integettek.

- Mit kerestek itt? - dőltem hanyatt és próbáltam felfogni, hogy ez nem egy rossz álom, ez a valóság.

- Mivel képesek voltatok megint eltitkolni, hogy itt vagy, ezért kézbe vettük a dolgokat, hogy találkozhassunk - magyarázta kicsit sértődötten.

- Honnan jöttetek rá? - kérdeztem, miközben egyre éberebbé váltam.

- Tele van veletek az összes reggeli újság - kacsintott rám Ed.

- Bassza meg - szaladt ki a számon hangosan.

- Mi a baj kicsim? - emelkedett fölém Thiago, aki eddig hason aludt és ahogy elnéztem, még nem vette észre a barátait. Hozzám bújt és a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Szívem - próbáltam eltolni magamtól, de jóval erősebb volt, így nem ment. - Kicsim - nyögtem fel és túrtam a hajába mikor megtalálta a legérzékenyebb pontot a nyakamon és szívni kezdte. - Nem vagyunk egyedül - suttogtam vágyakozó hangon.

- Hogy mi? - nézett rám, de ekkor a többiek elröhögték magukat. A brazil hátra sem nézve, szemeivel fogva tartva a tekintetemet kérdezte meg. - Ti mi a fenét kerestek itt?

- Bocs, hogy zavarunk csődör, de nem akartuk, hogy kisajátitsd a nődet - röhögött Marco.

Thiago egy csókot nyomott a számra majd lefordult rólam.

- Nem azért adtam kulcsot, hogy rám törjétek az ajtót, mikor végre a szerelmemmel lehetek - nézett rájuk csúnyán, de ők csak idiótán vigyorogtak. - Amúgy is, honnan a fészkes fenéből jöttetek rá, hogy Lola itt van?

- Újságok - válaszoltam helyettük és elhúztam a számat.

- Na madárkáim - tapsolt egyet Ibra - hoztunk reggelit, megkajálunk aztán megbeszéljük, hogy mit csinálunk ma - adta ki a parancsot.

- Mi a reggeli? - ugrottam ki az ágyból, mert a gyomrom már csak a szó hallatán is őrült korgásba kezdett, mivel a tegnapi vacsora rendelés elmaradt. Észre sem vettem az öt férfi döbbent tekintetét. Marco tért magához először.

- Jól áll a kék - húzta fel perverzül a szemöldökét. Végig néztem magamon. Thiago egyik meze és egy kék csipkés francia bugyi volt rajtam.

- Tudom - vontam meg a vállam majd elindultam a konyhába. Még hallottam, hogy Sirigu odaszól a barátomnak:

- Te rohadt mázlista. Nekem se lenne kedvem felkelni egy ilyen nővel az ágyamban.

Önelégült vigyor kúszott az arcomra és úgy lépkedtem a célom felé. Feltettem egy kávét főni, közben tányérokat vettem elő és megterítettem. Egy fonott kosárkába kiborítottam a reggelire hozott, és egy hadseregnek is elegendő péksüteményt. Épp a bögrékért nyújtózkodtam, mikor a brazil mögém lépett és dörgölőzve leszedett öt, ivásra alkalmas csészét.

- Reggel is gyönyörű vagy - morogta a fülembe miközben a keze becsúszott a pólóm alá. Még jó, hogy háttal álltunk az ajtónak, így a többiek nem sok mindent láthattak.