10/10

29. rész

Lola

- Szia, Lolo! - nevetett rám és mielőtt észbe kaptam volna, már a nyakamba ugrott.

- Lolo? - húzkodta a szemöldökét Xabi vigyorogva.

- Kuss! - dörrentem rá. - Csak Clarisse hívhat így. Ha megtudom, hogy elmondtad valakinek, megkeserítem az életed - néztem rá szigorúan, majd a barátnőmhöz fordultam.

- Hiányoztál, te dinka!

- Én is szeretlek - dobta le magát mellém, vigyázva, hogy ne érjen a fájós lábamhoz.

Alonso csak kapkodta a fejét köztünk.

- Ezer éve nem láttalak - néztem végig a nőn, aki nagyon csinos volt, még a szülés után is.

- Hát ja, utoljára akkor találkoztunk, mikor... - hirtelen hallagtott el, mert neki is bevillant az utolsó találkozásunk, ami egy kórházi ágy mellett történt.

- Maradjunk annyiban, hogy régen volt - tereltem el a gondolatainkat.

- Ja - pislogott rám megértőn. - Mesélj, mi a fenét csináltál, hogy megint gipszben vagy?

- Loholtam a pasik után - vigyorogtam, mire Xabi felröhögött. - Mi van? - néztünk rá kíváncsian.

- Olyanok vagytok, mint két öregasszony egy kabaré jelenetből.

Két oldalról kapta a nyakonvágást, hogy nehogy csálé legyen a feje.

- Segítség! - kiabált nevetve. - Meg akarnak ölni!

- Ha megakarnálak, már nem élnél - néztem rá gúnyos mosollyal.

- Cöcö - adott hangot hitetlenkedésének.

- A helyedben nem kezdenék ki Lolával, mert három évig önvédelmet tanult - nézegette a körmeit Clarisse.

Xabi tátott szájjal nézett rám.

- Te tudsz verekedni?

- Egy kicsit - mutattam az ujjaim közt egy elenyésző távolságot. Nem akartam a baszk orrára kötni, hogy az egyetem alatt illegális verekedéseken vezettem le a feszültségemet.

- Kezdek tőled félni - húzódott arrébb Xabi.

- Azt jól teszed - nevetett fel a barátnőm.

- Ne ijesztgesd már - néztem csúnyán Clarissera

- Most már értem, hogy Simeone mitől borult akkorát - hümmögött a focista.

- Nem jegelhetnénk ezt a témát? - húztam el a számat. - Beszéljünk másról.

- Akkor vissza a kiindulópontig. Mit csináltál a lábaddal? - kérdezte újra a barátnőm.

- Tegnap, edzésen, Ramos véletlenül eltrafálta.

- Mert olyan béna, mint a ...

- Xabi! - szóltam rá. - Elbaszta. Ő is tudja, mi is tudjuk, de nem kell ezért folyamatosan piszkálni.

- Eltört? - kíváncsiskodott tovább a nő, meg sem hallva Alonso morgását.

- Igen, de nem olyan vészes. Csak nem csinálhatok semmit egyedül.

- Szívás - kacagott fel, mert tudta, hogy útálok másokra szorulni.

- Még fürdeni se mehetek egyedül. Segítenél? - néztem rá bociszemekkel.

- Persze, szívesen. Mit csináljak?

- Először is fel kéne jutnom az emeletre, hogy legyen váltóruhám, aztán gyere be velem, mert állítólag egyedül veszélyes zuhanyoznom - forgattam meg a szemeimet, Pirri szavait idézve.