10/10

72. rész

Cris

A vacsora után unalmas előadások következtek amit Sergioval beszélgetve éltem túl, míg Lola jókedvű csevegésbe merült az exszeretőjével.

- Nagyon meleg van itt - legyezte a kezeivel magát a lány és kipirult arca igazolta állítását. - Ha megbocsájtotok, kimegyek egy kicsit a levegőre - mutatott a hatalmas kertre nyíló teraszajtóra.

- Kikísérjelek? - csillantak fel Neymar szemei, de Lola nemlegesen rázta meg a fejét.

- Maradj csak, most jól fog esni egy kis csönd - mosolygott rá kedvesen, majd elindult az ajtó felé, minden férfi tekintetét magára vonva.

- Rohadt szerencsések vagytok - húzta el a száját Neymar. - Lolával megfogtátok az isten lábát. Kemény, de igazságos és nem utolsó sorban nő létére remek szakember.

- Te már csak tudod - morogta mellettem Sergio, mire rákaptam a tekintetemet.

- Tessék? - kérdezte a brazil csodálkozva.

- Mármint Lola és te még a Santosban együtt dolgoztatok, így igazán tudod, hogy milyen edző - vágta ki magát a csapattársam.

- Jaaa. Persze - nyugodott meg a Barca tizenegyese. - Az egy kemény időszak volt számára, mert nem akartuk elfogadni, hogy egy nő diktáljon nekünk, de aztán ahogy kezdtük megismerni, úgy enyhültünk meg iránta. Mindig céltudatos és fáradhatatlan volt. A legvégsőkig kiállt mellettünk és nem félt elmondani a véleményét senkinek. De gondolom ezt ti is tapasztaltátok már - bökött a fejével az Atleticosok felé vigyorogva.

- Volt szerencsénk hozzá egy párszor - válaszoltam. - Fogadásokat kötünk rá, hogy szezon végére neki vagy Sesének lesz több lapja - löktem vállba a barátomat, aki meredten bámult valamit. Követtem a tekintetemmel, hogy mit néz, de csak egy férfit láttam aki Lola után indult, szinte felborítva az asztalát. Mintha összebeszéltünk volna, úgy pattantunk fel mindketten egyszerre és egy bocsánat kérés után elindultunk mi is a terasz felé.

- Nem ismerted fel? - kérdeztem a védőt.

- Nem, de valahogy olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban - válaszolt Sergio idegesen.

Átsiettünk a termen, ahol már mindenki sétálgatott, beszélgetett, így nem keltettünk nagy feltűnést.

Kilépve az ajtón szinte azonnal megláttuk a lányt, aki falfehér arccal meredt az előtte álló férfira.

Lola

A vacsora felülmúlta a várakozásomat, főleg, hogy Flo bácsi tett róla, hogy Neymar legyen az egyik szomszédom. Egész vacsora alatt szóval tartott és régi sztorikat mesélt, emlékeztetve a Santosos időkre. Annyira nevettem, hogy teljesen kimelegedtem.

- Nagyon meleg van itt - legyeztem magam, de semmit sem segített. - Ha megbocsájtotok - toltam ki magam alól a széket - kimegyek egy kicsit levegőre - mutattam a teraszajtóra.

- Kikísérjelek? - kérdezte huncut csillogással a szemében a kis brazil. Tudtam, mire játszik, így inkább csak nevetve megráztam a fejemet.

- Maradj csak, most jól fog esni egy kis csönd - hűtöttem le a lelkesedését egy pillanat alatt.

Ahogy végig vonultam a termen, magamon éreztem a férfiak kíváncsi vagy éppen szexéhes tekintetét. Néhány ismerősnek odaköszöntem, majd kiléptem az ajtón és mélyet szippantottam a kinti friss levegőből. Nem hazudtam Neymarnak, mert tényleg jól esett a csend. Elmélyülten bámultam a csodálatos kertet, aminek a szépségét csak fokozta a lámpák csillogó fénye. Két karommal rátámaszkodtam a korlátra és mosolyogva néztem fel a csillagos égre. Anyára gondoltam, hogy vajon lát-e, büszke-e arra amit elértem?