10/10

99. rész

Lola

A Jürgennel való beszélgetés jót tett a lelkemnek, és habár a német edző rávilágított a hibáimra, én mégis hálás szívvel gondoltam rá és a tanácsaira. Volt egy javaslata, ami napok óta nem hagyott nyugodni és azzal keltem, azzal feküdtem miközben a legjobb formánkat kellett nyújtanunk mind a három kupa sorozatban. A tizedik BL. győzelem egyre közelebb került hozzánk, főleg miután legyőztük a Dortmundot 3-0-ra. Végre a fiúk is elkezdtek hinni benne. Amilyen jól szerepeltünk a bajnokok közt, annyira zavart a La Liga-beli szereplésünk. Hiába vertük meg a Sociedadot 4-0-ra, még mindig csak a harmadik helyen álltunk a tabellán. A gondjaink szaporodni kezdtek, mikor Cris megsérült a németekkel játszott meccsen és az előzetes vizsgálatok szerint akár két hetet is pihennie kell majd.

A német klinika sem tudott jó hírekkel szolgálni Jese állapotáról, mert elfertőződött a sebe és újra kellett műteni. Így a felépülési ideje kitolódott legalább két hónappal. Miután beszéltem vele telefonon és megpróbáltam lelket önteni belé, egy kicsit én is megzuhantam, de nem volt időm magamat sajnálni, mert máris itt volt a nyakunkon a sárga-feketék elleni visszavágó.

Az németországi idő megrémisztett minket. Szakadó esőben érkeztünk meg a stadionba. Cris még mindig nem játszhatott, így csak a kispadra tudtam őt jelölni, mert nem akart otthon maradni. Szurkolni akart a többieknek.

A meccs előtti sajtótájékoztató nagyon jó hangulatúra sikeredett, köszönhetően Jürgen nem szokványos beszólásainak. Miután engem már kiveséztek a kedvenc hiénáim, áttértek az ő vallatására. Isten látja lelkemet, én próbáltam komoly maradni, de az őrült német mellett nem lehetett. A könnyeimet törölgetve hallgattam a válaszait, amiket a riportereknek adott.

R.: Hogyan akarják ledolgozni a Madridban összeszedett hátrányukat?

J. : Gyorsan kell gólt lőnünk. Legalább ötöt - simított végig a szakállán.

R.: Erre mennyi esélyt lát?

J. : Őszintén? Semmit. Ha nem vette volna észre a Real Madridról beszélünk, ami akárhogy is szépítjük a dolgot, a világ legjobb csapata.

Csodálkozó tekintettel fordultam felé, de ő csak pajkosan rám kacsintott.

R.: Maga szerint mit rontottak el az előző meccsen?

J.: Nos, nézzük csak - tettette a gondolkodót. - Szinte minden tökéletes volt, a hangulat parádés, az idő csodálatos, a pálya szuper csak mi voltunk szarok!

Ez volt az a pont, amikor már nem csak én, de Zizu is a kezei közé rejtette az arcát, és megpróbáltunk nem túl feltűnően röhögni.

R.: Mit szól az ellenfél védelméhez? Nem gondolja, hogy túl sokat szabálytalankodnak, vagy ahogy focis berkekben mondják, favágók?

J.: Miről beszél? - nézett a kérdezőre mint egy elmeháborodottra Jürgen. - Ha utána nézne dolgoknak, tudná, hogy Pepe például az eddig lejátszott 43 meccséből csak 30-on szabálytalankodott. Ezen az arányon is látszik, hogy a "Hentes" megszelídült - nevette el magát.

Én pedig csak megcsóváltam a fejemet. Tudtam, hogy nem úszom meg burkolt kritika nélkül.

A sajtótájékoztató után megtartottuk az átmozgató edzést, majd a még mindig szakadó esőben megkezdődött a játék. Az első pár perc nekünk kedvezett, mert Di Mariát felrúgták a 16-oson belül, így kaptunk egy tizenegyest. Mivel Cris nem volt pályán, így azt Angel próbálta értékesíteni, de nem járt sikerrel. Szomorúan húztuk el a szánkat. Nagyon hiányzott nekünk az a találat, főleg miután Reus egymás után kétszer is betalált. Roni folyamatosan mondta a magáét mellettünk a kispadon, úgy kellett rászólni, hogy higgadjon le, bár a feszültség minket is egyre jobban az uralma alá hajtott. Félidőben szinte meg sem tudtam szólalni a teljese felpörgött portugáltól, aki kéretlenül osztogatta a tanácsait a pályán lévőknek.