10/10

7. rész

Lola

Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy a portugál megtudja, ki az új szomszédja. Mivel kora délután volt, ezért a nap még melegen sütött. Felvettem a legszexisebb fürdőruhám, ami épp csak takart belőlem valamit és letelepedtem a medence mellé. Kivittem magammal a laptopomat és a youtube-ot bekapcsolva, bömböltetni kezdtem a kedvenc zenéimet. Tudtam a fiúktól, hogy Cris ilyenkor szeret sziesztázni kicsit, amiben most megzavarom. Arcomon gonoszkás mosollyal, kentem be testem minden pontját naptejjel, de a hátamat nem értem el.

- Segítsek? - hallottam meg, az ismerős hangot a kerítés mellől.

- Megtennéd? - fordultam felé és hangos nevetésre késztetett az arca, mikor rájött, ki is vagyok.

- Lola? Te? Mit?... - dadogott, de szemei már éhes vadként pásztázták a testemet.

- Nem is mondtam? Ó, de buta vagyok - somolyogtam rá. - Én vagyok az új szomszédod.

- Ez most komoly? Mármint tudom, hogy új lakó költözött be, de pont te? - nevetett most már ő is. Odaléptem a gépemhez és kikapcsoltam a zenét.

- Akkor segítesz? - nyújtottam felé a naptejet. Ő csak egy egyszerű mozdulattal átugrott a kerítésen és közelebb lépett hozzám.

- Fordulj meg! - szólt rám, miután elvette tőlem a flakont. Hallottam, ahogy a fogai közt szívja be a levegőt, majd érzéki mozdulatokkal kezdi bekenni a hátam, miközben a fülembe suttog.

- Eszméletlen gyönyörű vagy. Nem felejtettem ám el a délelőtti akciódat. Már akkor is meg akartalak csókolni - adott egy apró puszit a fülem mögé, amitől libabőrös lett az egész testem. Keze már rég nem a hátamat kenegette, hanem el-eltévedt a melleim irányába. Jólesően hunytam be a szemem és adtam volna át magam az élvezeteknek, ha nem szakítják félbe azt.

- Ronci!? - hallottuk meg a hangot és belőlem kirobbant a nevetés. Elvettem a portugáltól a naptejet és egy lépéssel eltávolodtam tőle. Láttam a szemén, hogy nagyon pipa, de visszafogja magát. - Merre vagy?

- Itt vagyok! - válaszolt, de a szemét nem vette le rólam.

- Mit csinálsz a szomszédban? - csattant fel a lány hangja, és ahogy ránéztem, egyből felismertem.

- Hello, Irina! - nyújtottam felé a kezem. - Lola vagyok, az új szomszéd. Ja, és Cris új edzője is - mutatkoztam be fesztelenül. Láttam a lány arcán a hitetlenkedést, és a bosszúságot átsuhanni, de azért elfogadta a kezem.

- Női edző? Ez valami vicc? - húzta el a száját, mire engem elkapott a harci-hév, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Ronaldo megelőzött.

- Nem vicc Irina. Ő tényleg az edzőm. Dolores Faria - mutatott be, mégegyszer, a lánynak, akinek elég lassan esett le, hogy ez nem a kandikamera.

- Nem is mondtad, hogy egy nő lett az edzőtök - húzta el újra a száját.

- Talán, mert téged semmi nem szokott érdekelni, ami a csapattal kapcsolatos - csattant fel Cris, majd elnézést kérőn nézett rám. - Akkor megbeszéltük - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt - ,holnap együtt megyünk, ha már ideköltöztél - vigyorgott továbbra is rám, és ahogy jött, úgy távozott is a kerítést átugorva. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen, így utána szóltam.

- Oké, de az én kocsimmal megyünk, mert jobban vezetek - láttam, hogy vissza akar vágni, de nem hagytam. - Mivel én vagyok az edződ, így nincs vita - somolyogtam rá negédesen. - Reggel majd dudálok. Sziasztok! - intettem nekik és ringó csípőmozgással indultam el a nyugágyamig, ahová a tőlem telhető legkecsesebben dőltem hátra napozni. Éreztem magamon Ronaldo tekintetét és tudtam, hogy ezt a csatát is én nyertem meg. Elégedett mosollyal hunytam le a szemem, majd átadtam magam a pihenésnek.