10/10

49. rész

Lola

Égő, szúró érzés tört rám, mikor megpróbáltam kinyitni a szememet. Sokadik próbálkozásra sikerült is. Fejemet óvatosan mozdítva néztem körül a szobában és rájöttem, hogy fogalmam sincs róla hol vagyok. A paplan alá benézve, feltűnt, hogy nincsen rajtam ruha.

- Szuper - nyögtem fel és megpróbáltam felülni az ágyban. Fejembe megint belenyilalt a fájdalom, így egy fájdalmas sóhajjal inkább visszarogytam a párnáim közé. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a portugál alakja tűnt fel benne egy tálcával a kezében.

- Jó reggelt! - mosolygott rám fáradtan. - Jobban vagy?

- Neked is. Mi történt? - néztem rá értetlenül.

- Rosszul lettél tegnap a buszban - ült le mellém és ölembe helyezte a tálcát, amin mindenféle finomság sorakozott. - Nem tudtam, mit szeretsz - szabadkozott döbbent tekintetem láttán.

- Cris - vontam magamra a figyelmét. - Miért vagyok nálad? - kérdeztem, mert magamban kisakkoztam, hogy csakis ott lehetek.

- Nem emlékszel semmire? - kérdezte bizonytalanul.

- Nem - csóváltam meg a fejem, majd oda is kaptam mert a mozdulattól újra fájdalom nyílalt bele.

- Összeestél, Zidane hozott el a buszról. Pirri nem engedte, hogy éjszakára egyedül legyél, így felajánlottam, hogy majd én vigyázok rád.

- Értem. Most már csak azt magyarázd meg, hogy miért nincs rajtam ruha? - fürkésztem kíváncsian az arcát.

- Nagyon magas lázad volt, tüzelt a tested, félrebeszéltél. Felhívtam a Dokit és ő hűtőfürdőt javasolt. Muszáj voltalak levetkőztetni és beletenni a kádba.

- Miket mondtam? - néztem rá félve, de ő kerülte a tekintetemet.

- Semmi érdekeset. Alig lehetett érteni, amit meg lehetett az mind az edzésről szólt - nyugtatott meg.

- Más nem történt?

- Mire gondolsz? - kérdezett vissza.

- Nem tudom - méláztam el. - Olyan érzésem van, hogy nem mondasz el mindent.

- Na jó - vigyorodott el. - Egy kis testmozgással is besegítettünk, hogy lemenjen a lázad.

- Lefeküdtünk? - tágultak ki a szemeim.

- Ennyire forró még sose voltál - húzódott még szélesebb vigyorra a szája.

- Te perverz dög - ütöttem hátba erőtlenül, de ő csak röhögött rajtam. - Kihasználtál egy láztól fetrengő beteg nőt? - somolyogtam már én is.

- Én használtam ki? Ő nem bírt a tüzes vérével. Ha tudni akarod, jó fiú akartam lenni és a saját szobámban szerettem volna aludni, de könyörögtél, hogy aludjak veled - nézett rám pimaszul.

- Tényleg nagyon szarul lehettem, ha már erre vetemedtem - nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Hallom jobban vagy - grimaszolt egyet. - Legalábbis a beszélőkéd a régi.

- Nálam ez így működik - vontam meg a vállam. - Ha beteg vagyok az teljesen kiüt, de egy-két nap és már kutyabajom.

- Ezt mondhattad volna előbb is, akkor nem kapunk frászt a tüneteidtől - morogta. - Most pedig egyél - mutatott a tálcára.

- Nincs étvágyam - nyafogtam, mint egy kisgyerek. - Amúgyis, még hányingerem van - dőltem vissza a párnákra.

- Lola, kérdezhetek valamit? - nézett rám félve a portugál.

- Már megtetted - vigyorogtam rá.

- Ne hülyéskedj, ez most komoly - szólt rám. - Nem lehet... nem lehet, hogy terhes vagy? - nyögte ki nagy nehezen.

A levegő bent rekedt a tüdőmben a kérdést hallva.

- Honnan szedted ezt a baromságot? - kérdeztem idegesen.

- Tegnap hánytál, ma hányingered van ezek tipikus tünetek.

- Tipikus tünetek egy vírusos megbetegedésnél vagy egy gyomorrontásnál is, de hogy megnyugtassalak, nem vagyok terhes.

- Honnan tudod ilyen biztosan?

- Maradjunk annyiban, hogy tudom - suttogtam a sírás szélén állva.

- Lola - simított végig az arcomon. - Mit nem mondasz el? Milyen titok az, amitől ennyire megkeményedtél? - kérdezte kedvesen, de nem feleltem. Számat összezárva fordultam el tőle. A keserű epe felkúszott a torkomba és végig égette a belsőmet. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól amit egyszerű kérdései okoztak.

- Szállj le erről a témáról - hunytam le a szemeimet és mélyeket lélegezve próbáltam lenyugtatni magam. Hallottam, hogy felállt az ágyról és pár lépés után még megállt.

- Sajnálom - suttogta, majd halkan becsukta maga után az ajtót. Ekkor engedtem utat az eddig kitörni készülő könnyeimnek.

- Hát még én - suttogtam, miközben néma zokogás rázta testemet. Cris nem tudhatta milyen fájó sebet szakított fel bennem. Nem lehetek terhes, többé már nem.