10/10

18. rész

Sergio

Idegesek voltunk. Lola próbálta oldani bennünk a feszültséget, de nem járt sikerrel. Olyan beszédet lenyomott nekünk, hogy csak néztünk ki a fejünkből. Eddig is tudtuk, hogy ő más, mint a Mister, de ezt most be is bizonyította. Miután elkészültünk, kimentünk a játékoskijáróba és vártuk a meccs kezdetét. Úgy látszik, hogy az edzőink jó példát akartak mutatni nekünk, mert nevetgélve beszélgettek egymással. Tata a búcsúzásnál megcsókolta Lola kezét, aki kicsit elpirult a gesztustól. Aztán elkezdődött a 45 perc pokol. Messi folyamatosan beszólogatott, amit nem tudtam tolerálni, így megkaptam az aktuális sárga lapomat. Az a kis törpe ezután sem állt le a szekálásommal, én pedig nem hagytam magam. Lola az oldalvonalról üvöltözött velem, mire valamennyire lehiggadtam. Aztán az új igazolás - Neymar - kihasználta az idegességünket és megszerezte a vezetést. Mérges voltam magunkra, mert simán leszerelhettük volna. A félidő további részében már hiába erőlködtünk, nem tudtunk egyenlíteni. Letörten mentünk az öltözőbe, ahol Lola próbált belénk lelket önteni, lehiggasztani. Nem kiabált, csak kért és ez rosszabb volt, mint Mou taktikája. Mindenféle lelkesedés nélkül indultunk ki, a második félidőre, mikor Marcelo, Lolát és Crist kezdte keresni.

- Majd én megnézem őket - mondtam, és csak remélni mertem, hogy nem estek egymásnak. Ahogy benyitottam az öltözőbe, észrevehetően fagyos volt a hangulat. Nocsak, balhé van a paradicsomban? - vigyorogtam magamban és magamban örültem, hogy így egy lépéssel közelebb jutok a tervem megvalósításához, miszerint megszerzem Lolát.

A második félidőben megint kaptam az ívet a törpétől, így folyamatos harcban álltunk egymással, de ő higgadtabb tudott maradni. Meglepetésként ért, mikor Lola lecserélt. Szóvá tettem neki, de ő csak idegesen elmagyarázta, hogy nem akarta hogy, idő előtt zuhanyoznom kelljen. A zuhanyzásról megint ő jutott eszembe, ahogy a hideg csempének dőlve élvezett el. Szó nélkül dőltem hátra és próbáltam nem rá gondolni, de nehezen ment, hogy lehiggadjak. Figyeltem a többieket, ahogy görcsösen nyerni akarnak. A 78. percben Alexis Sanchez talált be a kapunkba. Cris idegbetegen játszott és nagy meglepetésünkre begyűjtött egy sárgát. Szokatlan volt tőle az a vehemencia, amivel az ellenfél kapujára tört, mintha az élete múlna rajta. Az utolsó percekben, Jese góljával szépítettünk, de sajnos az édeskevés volt a győzelemhez. Amilyen gyorsan csak tudtunk, zuhanyozni indultunk, hogy minél előbb elhagyjuk ezt az átkozott helyet. Cris csapkodva, dúlva-fúlva öltözködött mellettem, amit nem értettem, hiszen ilyenkor szokott eltűnni. Valami nem stimmel -morogtam magamban és mikor végeztem, kimentem a folyosóra, hogy ott várjam meg a többieket. Meghallottam, ahogy Lolita öltözője kinyílik, és önkéntelenül húzódtam egy fal takarásába, hogy onnan lessem meg, mi történik.

- A legközelebbi Classicón találkozunk - hallottam meg egy hangot és beazonosítottam, hogy az új brazil srác az. Kinéztem a rejtekhelyemről és láttam, ahogy csókot nyom a lány szájára. A birtoklási vágy, elemi erővel száguldott végig rajtam. Most értettem meg Roni idegességét, ami rám is át ragadt. Ahogy a srác eltűnt a szemem elől, az ajtóhoz léptem és kopogtam.

- Lola, itt vagy? - tettettem, mintha nem tudnám.

- Igen, mi a gond? - nyitott ajtót nekem és kérdőn nézett rám.

- Semmi, csak indulnánk - hazudtam kapásból, de a szemeimet, alig tudtam levenni róla. Haja kicsit kócos, az arca kipirult és a nyakán szívás foltok jelezték, hogy nem csak beszélgetett az előbb távozó focistával.

- Egy perc és ott vagyok - lépett beljebb és magához vette a táskáját. - Mehetünk.

Belenéztem a szemeibe és elvesztem bennük, de ő egy pillanat alatt megszakította köztünk a kontaktust és már indult is a buszhoz. Ringó csípője után nézve, nagyot sóhajtottam, majd a mi öltözőnkbe benyitva, szóltam a többieknek, hogy indulunk. A buszon Lolát és Crist figyeltem. A lány a zenébe menekült, míg a portugál meredten bámulta őt. Tehát tudja, hogy ma nem ő kapta meg. Mi a fene lehet köztük? - morfondíroztam magamban, majd a hosszú út miatt, lehunytam a szemem, kis idő után pedig, el is vesztem az álmok útján.