10/10

90. rész

Lola

A hőség, a fullasztó tesztoszteron szag szinte elviselhetetlen felhőként tekeredett körém, de cseppet sem érdekelt. A testem a zene ritmusára vonaglott. A két pohár ismeretlen eredetű koktél, amit Benzema és Varane nyomtak a kezembe megtette a hatását. Kizártam minden zavaró tényezőt az elmémből és csak a táncra koncentráltam. A Dj. mintha tudta volna, hogy milyen stílust szeretek, csak olyan zenéket nyomatott, így szinte órákra a táncparketthez szegezett.

- Nem fáradtál még el? - suttogta egy rekedtes hang a fülembe, amitől megborzongtam. Széles mosollyal az arcomon fordultam meg a védő ölelésében.

- Egy picit - mutattam csekélyke kis távolságot az ujjaim közt.

- Akkor gyere fel, pihenj egy kicsit - bökött a fejével az emelet felé, ahol a csapat többi tagja tartózkodott. Beleegyezőn bólintottam, majd követtem.

- Na végre! - kiáltottak fel többen is.

- Már azt hittük magunkra hagysz minket - dorgált meg Pepe vigyorogva.

- Csak nem féltek egyedül?

- Nem, de nélküled nem ugyanaz a buli - vonta meg a vállát.

- Azért nem kell túlozni - nevettem el magam.

- Kérsz valamit inni? - hajolt közel hozzám Sergio.

- Egy ásványvíz most jól jönne - mosolyogtam rá hálásan. Elgondolkodva néztem a focista után.

- Bocs Lola - szólalt meg hirtelen mellettem Benzema, majd értetlen tekintetemet látva folytatta. - Nem voltunk ma a helyzet magaslatán.

- Karim, azért jöttünk ide, hogy elfelejtsük a mai meccset - sóhajtottam fel. - Nem kaptunk ki, úgyhogy nincs miért haragudnom. Legközelebb viszont adjatok bele mindent, mert utálok Cholo ellen veszíteni - vigyorodtam el.

Pillantásom a pult felé kalandozott, ahol Cris és Sergio beszélgettek. Mindkettőjük arcáról le lehetett olvasni a feszültséget, de aztán a portugál bólintott egyet mire Sergio megeresztett egy halvány mosolyt. A védő kezébe kapta az ásványvizes üvegemet és vissza indult felénk. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, így mikor lehuppant mellém, felé hajoltam és a fülébe súgtam a kérdésemet.

- Mi volt ez?

- Mi? - próbálta tettetni a hülyét, de mikor látta, hogy semmire nem megy vele, nagyot sóhajtott. - Ja, hogy az? - húzta el a száját. - Csak megbeszéltem Crissel, hogy ne ma hajtsa be rajtad az adósságát - jelentette ki a legnagyobb nyugalommal, én pedig szinte kiköptem a vizet a számból.

- Hogy mit csináltál? - emelkedett meg a hangom egy oktávval feljebb miközben hitetlenkedve járattam a szemeimet a két focista közt.

- Nyugi - tette a karomra a kezét Sergio - csak megkértem, hogy ma hagy legyek én veled.

Agyam ami először lefagyott az információtól, most vörös ködben úszott.

- Nem vagyok egy kibaszott tárgy, amit ide-oda adogattok egymásnak. Majd én eldöntöm, hogy kivel, mikor kefélek! - emelkedett meg a hangom, mire a csapat többi tagja felénk kapta a fejét.

- Lola, kérlek - nézett rám könyörögve Ramos, de most nem tudtam tisztán gondolkodni.

- Azt hiszem nekem itt ért véget a buli - fordultam a döbbenten bámuló focistákhoz.

- Ne már - hallottam meg csalódott hangjukat, de nem tudtak meghatni, így a táskámat magamhoz véve intettem nekik és sietős léptekkel elindultam a kijárathoz. A friss levegőre kilépve kicsit kitisztult a fejem. Fogtam egy taxit és hazavitettem magam.