10/10

85. rész

Lola

- Ezt nem hiszem el - puffogtam idegesen mikor felálltam a kanapémról. - Ki az az elmebeteg, aki ilyenkor nem tévé előtt ül otthon meccset nézve?

A csengőm újra megszólalt, majd az ajtómon is kopogtatni kezdett az illető.

- Jövök már! - kiáltottam el magam miközben félszememmel még mindig a nappaliban lévő plazma tévét figyeltem, ahol pont a himnuszok mentek. - Mi van, meguntad az életedet? - tártam ki az ajtómat.

- Ezt a kedves fogadtatást - vigyorgott rám a szomszédom.

- Nem számítottam rád - húztam összébb magamon a köntösömet amit a portugál éles szemeivel követett. - Mit akarsz? - kérdeztem miközben beljebb kukucskáltam, hogy követni tudjam az eseményeket. - Baszd meg, gól! - kiáltottam hitetlenkedve majd magára hagytam a küszöbömön álldogáló focistát. - Ez az - vigyorogtam boldogan mikor megnéztem a visszajátszást. Bale már a hetedik percben vezetéshez juttatott minket.

- Megy ez nekik nélkülem is - húzta el a száját Cris miután engem követve leült mellém a kanapéra, kezében egy műanyag edényt szorongatva.

- Az mi? - kérdeztem kíváncsian, de tekintetemet le nem vettem volna a képernyőről.

- Ja, ez? Leves. Anya küldi, hogy minél hamarabb meggyógyulj - tette le elém az asztalra. - Azt üzeni, hogy addig edd, míg forró, mert úgy használ a legtöbbet. - Pár pillanatig döbbenten néztem a férfi arcára, majd az edényre. - Hozzak kanalat? - kérdezte zavartan.

- Mi? Ja nem kell - ugrottam fel és a konyhaszekrényhez siettem, hogy elővegyek egy evőeszközt, majd gondolva egyet, egy másikat is. Elgondolkodva sétáltam vissza Cris mellé és az ölembe vettem az edényt. Ahogy felnyitottam a tetejét megcsapott az isteni illat amire a gyomrom korgással reagált és ettől a mellettem ülő felkuncogott.

- Pofa be! - néztem rá szigorúan majd megint a tévére kaptam a tekintetemet mikor Marcelot hátba térdelték. - Te rohadék! - mordultam fel, miközben a reggel tőlem távozó barátom fájdalommal teli mozdulatait figyeltem. Szinte az egész éjszakát átbeszéltük és sok olyan dolgot elmondtam neki, amit annak idején eltitkoltam. Így most már megértette, hogy miért tűntem el hetekre a lefújt esküvő után. Jól esett az ölelésében elaludni mint régen, mikor apa néha megengedte, hogy ott aludhasson nálunk.

- Marci nem néz ki valami jól - mondta halkan Cris, szavaival visszatérítve engem a jelenbe.

- Úgy látom Zizu is észrevette, mert Fabio már a vonal mellett áll - mutattam a másik portugálra. - Remélem nem komoly - sóhajtottam fel, majd belemerítettem az evőeszközömet a levesbe. A számba véve az első kortyot, szinte lesokkoltam.

- Ú, ez isteni - dünnyögtem majd szaporábban kezdtem kanalazni. - Kérsz? - nyújtottam a portugál felé a másik kanalat.

- Nem - tiltakozott - anya ezt neked küldte.

- Nyugi már, ennyit úgysem tudok megenni - löktem meg a vállát mire vigyorogva ő is enni kezdett. - Honnan tudta anyukád, hogy beteg vagyok?

- Tegnap beszéltem a Dokival és Ikerrel is.

- Nem is tudtam - dőltem hátra jóllakottan, de azonnal fel is pattantam, mert Benzema megszerezte a második gólunkat. - Szép volt fiúk - kiáltottam el magam, teljesen elfeledkezve a focistáról, aki hatalmas vigyorral a képén figyelt engem. - Most mi van?- fordultam felé, mikor a nevetése röhögésbe ment át.

- Semmi, semmi - legyintett levegőért kapkodva - csak kár, hogy nem látod magadat.

- Miért, van valami rajtam? - néztem végig a köntösömön, amiről kedvenc mese figurám vigyorgott rám.