10/10

66. rész

Lola

- Így jó leszek? - pördültem meg a tengelyem körül.

- Basszus kicsim - sötétedtek el Thiago íriszei. - Ne csináld ezt velem!

- Mit? - vigyorogtam rá, bár tudtam, hogy mire gondol.

- Egész este azon fogok kattogni, hogy mikor érünk haza, hogy kihámozhassalak ebből a falatnyi cuccból - csókolt a fedetlen vállamra.

A lilás ruha második bőrként tapadt a testemre. Elöl egy szép strasszköves csatt díszítette, míg az oldalából jó nagy helyen "kispórolták" az anyagot. A brazil kezei szinte égették a meztelen bőrömet.

- Édesem - fordultam szembe vele és felnéztem kisfiús arcára - ha így folytatod, Zlatanék megint ránk törik az ajtót - pislogtam rá szendén, miközben megigazítottam az ingnyakát. Kezeimet végig csúsztattam kidolgozott mellkasán és ujjaimat beakasztottam az övtartójába és közelebb húztam magamhoz. Ne tudom, mit tett velem ez a srác, de teljesen felforgatta az eddigi nyugodt életemet. Hála a magassarkúmnak csak kicsit kellett nyújtózkodnom, hogy elérjem kívánatos, húsos ajkait.

- Hmm - nyögött fel mikor óvatosan beszívtam alsó ajkát. - Szerelmem, ne játssz a tűzzel, mert megéget - suttogta rekedten a számba. Valami frappáns választ akartam adni, de kopogtak az ajtón. Vagyis inkább dörömböltek.

- Běběchaton, fejezzétek be amit csináltok és nyissátok ki az ajtót! Vár az éjszaka!

Sóhajtva léptem el a braziltól, aki a szemeit forgatva húzta el a száját.

- Ha hazajövünk befejezzük - vigyorgott aztán rám sejtelmesen majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta.

- Na végre! - csattant fel négy mérges hang. - Mi tartott ennyi ideig? - nyomultak be az ajtón, hogy aztán lefagyva megálljanak előttem.

- Ú, már értem - nyelt nagyot a kapus.

- Ez igen Běběchaton - fogta meg a kezemet Zlatan és megforgatott. - Szerintem ma testőrt kell játszanunk melletted - vigyorgott rám és puszit nyomott a homlokomra.

- Én szívesen őrzöm a testedet egész éjjel - pislogott rám huncutul Marco.

- Hey! - csattant fel Thiago és mellém lépve magához ölelt. - Ő az enyém. A megjegyzéseiteket tartogassátok otthonra!

- Nyugi - tette fel a kezét Sirigu. - Örülj neki, hogy dicsérjük a nődet.

- Örülök, de ha lehet kevesebb nyálcsorgatással - morogta az orra alá. Durcás képét látva magamhoz húztam és megcsókoltam. Heves viszonzásra találtam. Keze a fenekemre csúszott, majd belemarkolt.

- Hahó - szólt ránk Zlatan. - Mi is itt vagyunk ám! De ha titeket nem zavar, mi szívesen nézünk ingyen pornót csak várjátok meg míg hozunk sört és pattogatott kukoricát - röhögött fel.

Lihegve váltunk el egymástól Thiagoval. A brazil szemeiben olyan tűz égett, hogy még én is megijedtem tőle. Cavani lépett hozzánk és a karomat elkapva húzott el a barátomtól.

- Most már tényleg menjünk! - indult el velem az ajtóhoz. Ahogy kikerültem Thiago bűvköréből újra normálisan tudtam gondolkozni. Az utcára érve döbbenten néztem a hófehér Limuzinra.

- Ennél feltűnőbb nem volt? - kérdeztem nevetve Edet aki csak megvonta a vállát.

- Zlatant kérdezd, ő találta ki - mondta, de ő is mosolygott.

A hátunk mögött hangoskodás hangzott fel, így arra fordultunk. A négy férfi hevesen vitatkozva közeledett felénk.

- Mi a gond? - kérdezte Cavani megelőzve engem.

- Nem tudjuk eldönteni, hova menjünk - hangzott a felelet Marco szájából. - Zlatan a Mámorba, Thiago pedig a Blue Cat-be akar menni.

- A Mámor a legjobb klub egész Párizsban - bizonygatta az igazát Ibra.

- Szerintem meg a Blue Cat és mivel Lola az én barátnőm így oda megyünk, ahova én mondom - állt meg karba tett kézzel a többiek előtt a brazil.

- Mint az oviban - sóhajtottam fel. - Mi lenne, ha először elmennénk ebbe a Blue Cat-be, aztán később meglátogatnánk a Mámort? - néztem rájuk kérdőn.

Úgy látszik ez az ötlet elnyerte a tetszésüket, mert elmosolyodtak és Zlatan kinyitotta az autó ajtaját.

- Hölgyem - hajolt meg előttem ahogy betessékelt.

- Köszönöm - pukedliztem és bemásztam az egyik ülésre. Thiago leült az egyik oldalamra, Zlatan pedig a másikra. Sirigu, Veratti és Cavani velünk szemben foglalt helyet. Ibra kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy üveg pezsgőt. Mire észbe kaptam, az édes nedü már a kezemben tartott pohárban gyöngyözött.

- Ez igazi francia pezsgő - vigyorgott rám a svéd majd koccintásra emelte a kristályt. - Lolára és arra, hogy egyszer talán megtudjuk, hogy milyen az ő keze alatt edzeni!

- Úgy van! - hallottam egyszerre négy torokból.

Sorra érintették a poharaikat az enyémhez, de alig hallottam a kristályok gyönyörű csengését, mert a fülemben még mindig Ibra szavai visszhangoztak. Furcsa érzés kerített hatalmába. Annál nagyobb elismerést nem is kaphattam volna, minthogy maga a "nagy" Zlatan Ibramovics szeretne velem edzeni. Szemeim bekönnyeztek és alig bírtam visszatartani a sós cseppeket.

- Köszönöm - néztem hálásan a svédre, aki egy igazi zlatanos mosolyt villantott rám, majd magához ölelt.

- Běběchaton, innen fentről szuper a belátás - vigyorgott rám perverzül miközben a szemeit a nem sokat takaró dekoltázsomon legeltette.

- Idióta - löktem el magamtól nevetve és a mellettem ülő barátomhoz bújtam.

Ibra érezte, hogy oldania kell a feszültséget és erre megtalálta a kellő poént. Három üveg isteni finom pezsgővel alapoztuk meg a hangulatunkat, ebből következett, hogy a klub előtt igencsak jókedvűen szálltunk ki a Limóból. A bejárat előtt hatalmas sor állt, de mi rögtön bejutottunk. Úgy látszik a fiúk sűrűn megfordultak itt, mert mindenki ismerősként köszöntötte őket. Leültünk egy szabad asztalhoz a VIP részben.

- Mit isztok? - kérdeztem azonnal.

- Elhitted, hogy te fizetsz? - néztek csúnyán rám mind az öten.

- Szerintem csináljuk azt, hogy mindenki fizet egy kört és akkor nincs vita belőle - pislogtam rájuk.

- Jó ötlet - bólintott rá Sirigu, de ahogy kimondta én már le is csaptam.

- Az első kör az enyém! Stip-stop! - vigyorodtam el döbbent arcukat látva.

- Egy boszorkány vagy - csóválta meg a fejét Ibra mosolyogva.

- Más is mondta már - néztem jelentőségteljesen a barátomra, aki csak csillogó szemekkel pislogott rám. Mikor végre mindenki eldöntötte, hogy mit szeretne inni, a pulthoz sétáltam.

- Mit adhatok? - fordult hozzám a mixerlány. Felsoroltam neki a kívánt italokat majd türelmesen vártam, hogy elkészítse azokat. Közben rá-rápillantottam a nevetgélő társaságra. Mosolyogva figyeltem a focistákat, akik teljesen úgy viselkedtek, mint egy csapat megkergült tinédzser.