10/10

53. rész

Sergio

Fáradtan léptem be a lakásba, ahol a néma csend fogadott. Lassan egy hónapja nem voltam bulizni, mert a szilveszteri történés rányomta bélyegét a napjaimra. Megengedtem a zuhanyt és a ruháimat ledobálva álltam be a párás fülkébe. A helységről újra Cris és Lola képe kúszott elém, ahogy azóta a nap óta már rengetegszer, és ettől a vérem forrni kezdett. Lehunyt szemeim előtt felvillant kettősük képe, majd valamiért a szilveszter is idekeveredett. Elképzeltem, hogy Lola az a nő, aki akkor velem volt. Hirtelen kitisztult minden és megláttam a hetek óta kutatott arcot. A felismerés mellbe vágott. A levegőt kapkodva léptem ki a hideg kőre. Nem akartam hinni az emlékeimnek, amik egyre jobban alakot öltöttek. Hajamba túrtam és idegesen meredtem a tükörképemre. Muszáj megtudnom, hogy igazam van-e. Gyorsan magamra kapkodtam a kezem ügyébe kerülő ruháimat majd az ajtót becsapva az utca végén álló házhoz indultam. Minden lépés után egyre eltökéltebb lettem. Nem tudtam, hogy hogyan, de válaszokat akartam. Ahogy odaértem, a kapu szokás szerint nyitva volt, de az ajtót zárva találtam. Dörömbölni kezdtem és az sem érdekelt, ha a szomszédok meghallják. Sokáig tartott, míg végre meghallottam Lola hangját, ami egyáltalán nem volt kedves. Ahogy kinyílt az ajtó ott állt előttem feltűzött hajjal és fürdőköpenyben. A szívem össze-vissza kalimpált, míg a vérem újból pezsegni kezdett a látványtól.

- Te mi a fenét keresel itt? - nézett rám döbbenten. Válasz nélkül hagytam és betoltam az ajtón, aztán vágyaimnak engedve magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ellenkezni próbált, de hamar letörtem erre irányuló kísérleteit. Pár perc múlva odaadóan simult a karjaimba. Eszemet vesztve csókoltam és nem akartam, hogy vége legyen, de a tüdőnk egy idő után oxigénért kiáltott, így el kellett engednem.

- Ez mi volt? - lépett el tőlem zavartan és szorosabbra húzta magán a köntöst amiből egy pillanatra kivillantak édes halmainak körvonalai.

- Csak kipróbáltam, hogy jól emlékszem-e - futtattam végig a tekintetemet a testén.

- Emlékszel? Mire? - kérdezte ijedten amiből rájöttem, hogy igazam volt. Elindult a konyha felé, gondolom időt akart nyerni, de nem hagytam és utána szóltam.

- A szilveszterre!

Háttal állva nekem lemerevedett. Mögé léptem és a fülébe suttogtam, miközben magamba szívtam bódító illatát.

- Hetek óta nem tudok normálisan aludni. Éjszakákon át törtem a fejem, hogy ki lehetett az a nő és te tudtad - fordítottam magam felé. - Végig tisztában voltál vele és nem szóltál - néztem az arcára, ahol érzelmek milliói táncoltak.

- Miből jöttél rá?

- Két kép kísért a fejemben - néztem végre kitágult íriszeibe. - A szilveszteri és egy meccs utáni, amikor láttalak Crissel a zuhanyzóban - vallottam be neki, de már nem érdekelt más, csak ez a nő, aki előttem állt és feltehetőleg csak a fürdőköpeny volt rajta, amitől a testem tüzelni kezdett. Elmeséltem neki, hogyan hoztam össze a két helyszínt és jöttem rá, hogy őt keresem újév óta.

- Mit akarsz most? - suttogta lemondóan.

- Téged - válaszoltam az igazsághoz hűen és nem bírva tovább magamhoz rántottam megint. - Nem volt fair, hogy az emlékeim cserben hagytak, és ezt te kihasználtad - kezem már a köntös övét bontotta. - Újra át akarom élni, de most emlékezni fogok rá, ahogy te is - ígértem meg neki, miközben letoltam a válláról az anyagot. Megérzésem bevált, semmi más ruha nem volt alatta. A világ legszebb, legarányosabb teste tárult elém.

- Maravilloso - csúszott ki a számon, míg ujjaimmal végig jártam a vonalait. Bőre selymessége és az illata megbabonázott és egyre jobban akartam őt ezért nem is tudtam uralkodni magamon, neki estem. Túl régóta vártam erre és a tudat, hogy egyszer már az enyém volt, de nem emlékszem rá, megőrjített. Azt sem tudtam, hol érintsem először, minden porcikáját akartam. Hajamba túrt és édes sóhaj hagyta el ajkait, amitől nekem egyre kényelmetlenebb lett a nadrágom, de még kitartottam. Azt akartam, hogy ő is ugyanúgy vágyjon rám, mint én őrá.