10/10

41. rész

Lola

A napok gyorsan teltek és már a Celta Vigo elleni meccsünkre készültünk. Ideges voltam, mert drága Karimunk mostanában elég szétszórt volt. Még az edzőtáborba induló buszt is lekéste. Ronaldo pedig gyászolt, mert elhunyt az egyik példaképe, Eusebio. Crist váratlanul érte a hír, de a többieken is látszott a megrendültség. A meccs egy perces néma megemlékezéssel indult.

Az első félidőben kiordítottam a lelkemet, de hiába, nem ért semmit. A szünetben bementem hozzájuk az öltözőbe, de nem szólaltam meg, csak néztem őket. Tudtam, hogy ez idegesítőbb, mintha kiabálnék. Nem is bírták sokáig.

- Ne csináld ezt! - horkant fel végül Di Maria. - Tudjuk, hogy nem vagyunk jók - hajtotta le a fejét.

- Akkor miért nem tesztek ellene? Hogy akartok így tovább jutni? Ha már egy Celta Vigoval sem bírtok el, mi lesz veletek a matracosok ellen vagy az El Classicon?

Lesütötték a szemüket, így adva igazat nekem.

- Xabi - néztem a szakállas baszkra - látom, hogy fáradsz, így Illaramendi kezdi a második félidőt. - Hálásan bólintott. Még nem volt száz százalékos a visszatérése óta. A fiatal 24-es pedig boldogan állt neki melegíteni.

A második félidőre felspanolták magukat néhányan, de voltak olyanok is, akiknek most ez nem ment. Ezért cseréltem le Iscot Jesere. A fiatal csatár új színt vitt a játékba. Két perc múlva Di Mariat felváltottam Balelel, aki végre egészséges volt és égett a vágytól, hogy megmutathassa, hogy mit tud. A gyors cserének meg lett az eredménye, mert Jese gyönyörű gólpasszt adott Benzemának, aki könyörtelenül értékesítette azt.

- Okos csere volt - bólintott Zizu mosolyogva.

- Tudom - vigyorogtam rá. - Jese jó vétel volt. Figyeld meg, minél több esélyt kap, annál többször fogja meghálálni.

- Úgy legyen - bólogatott elgondolkodva a francia.

A következő gólra a 82. percig kellett várnunk, amikor is Carvajal labdáját Cris lőtte be a hálóba. Kezeit az ég felé emelte és innen mindenki tudta, hogy Eusebionak ajánlja a találatot. Ezután mintha megtáltosodtak volna a fiúk. Egyre többször rémisztgették az ellenfelet a kapuja előtt. Aztán a hosszabbítás harmadik percében Bale villant egyet és Roni elé rúgva a labdát harmadszor is megzörrent a Celta hálója. Ez volt Cristiano 400. gólja a pályafutása során.

A lefújás után elégedetten fogtam kezet az ellenfél edzőjével, majd az irodámba siettem. Volt még néhány papír, amit elő kellett készítenem, hogy Xabi szerződését meghosszabbíthassuk. Gondolataimba merülve firkálgattam egy lapot, mikor kopogtak.

- Igen? - néztem kérdőn a portugálra, aki somolyogva lépett be hozzám. Úgy gondoltam, itt az idő, hogy elbeszélgessek vele a "kapcsolatunkról." - Jó, hogy jössz - néztem rá szigorúan, amitől elkomolyodott és kérdőn nézett rám. - Volna itt egy-két dolog, amit tisztáznunk kéne - mutattam az íróasztalom előtt lévő fotelra. Leült és feszülten várta, hogy mit mondok. - Nézd Cris, mikor idekerültem, volt egy megállapodásunk, Te gólt lősz, én lefekszem veled.

- Talán nem vagy megelégedve a teljesítményemmel? - kotyogott közbe újabb vigyorral a szája sarkában.

- Nem erről van szó - csóváltam meg a fejem. - Már az elején tisztáztam veled, hogy ez pusztán csak szex és semmiféle érzelem nem fér bele. Erre te mostanában egyre többször viselkedsz úgy, mintha a tulajdonod lennék. A féltékenység nem fér bele a megállapodásunkba - néztem összeszűkült szemeibe.

- Oké - sóhajtott fel - lehet, hogy mostanában kicsit túlzásba vittem a dolgokat. Megpróbálok figyelni rá, de tudod az ember nehezen osztozik azon, ami eddig csak neki nyújtott élvezetet - fogalmazott kétértelműen, amitől kezdtem magam kényelmetlenül érezni.