10/10

11. rész

Lola

Miután végig hallgattam apám kiselőadását, idegesen kopogtam be nagybátyám irodájának ajtaján.

- Gyere csak, Lolita! - mosolygott rám és én megkönnyebbülten léptem át a küszöböt.

- Szia, Flo bácsi - adtam puszit az arcára.

- Nem hazudtoltad meg magad - mutatott az előtte fekvő újságra, aminek a párja a folyosói szemetesben pihent, galacsinná gyűrve.

- Ne haragudj - sütöttem le a szemeimet, de legnagyobb döbbenetemre, hangos kacagásba kezdett.

- Rád sose tudnék - törölgette a könnyeit, amik kicsordultak a túlzott jókedvétől. - Legalább megtudtam, hogy bolond vagyok és kezeltetni kéne magam.

- Idióták - dühöngtem halkan.

- Apád tudja már?

- Az előbb hívott - húztam el a számat. - Nehezen viseli, hogy újra tőlem hangos a sajtó, főleg, hogy őt is megtalálták megint.

- Majd lehiggad ő is, meg ez a sok pénzhajhász firkász is.

Beszélgetésünket kopogás szakította félbe, majd nyílt az ajtó és szememet az újonnan érkezőre emeltem.

- Senor Perez - fogott kezet keresztapámmal, majd érdeklődve pillantott rám. Láttam a szemén, hogy tudja ki vagyok, mégis úgy nézett rám, mintha nem tudná, miért vagyok ott.

- Zizu - mosolyodott el Flo bácsi -, látom jót tett a pihenés - nézett végig a férfi barnára sült bőrén.

- Nagyon jó volt - húzta mosolyra száját a francia is. - Igaza volt, kellett ez a hónap pihenő, mielőtt kezdenék.

Érdeklődve néztem a két férfira, akik valami kódolt nyelven beszélgettek, mert semmit nem értettem a mondandójukból.

- Ó, ne haragudj, hogy ilyen illetlen voltam - nézett a franciára, majd maga mellé húzott - Bemutatom neked Dolores Fariat. Ő az új edzőnk. Téged pedig, aligha kell bemutatni neki, igaz Lola? - vigyorgott rám.

- Igaz - néztem a csatárra, akinek az arcán nem tudtam kiigazodni.

- Mégiscsak úgy illik, hogy megtegyem - nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam. - Zinedine Zidane

Erősen megszorította a kezem, mintha az erejét és a férfi mivoltát próbálná fitogtatni. Nem adtam meg neki az örömet, hogy bármi érzelmet is lásson az arcomon. Álltam a tekintetét is, amit végül ő szakított el tőlem. Egy apró mosolyt villantottam rá, érzékeltetve, hogy az első menetet én nyertem.

- Zidane lesz a segítőd - szólalt meg a nagybátyám, én pedig idegesen kaptam fel a fejem.

- Hogy mi? - emelkedett meg a hangom, legalább két oktávot.

- Mielőtt felkértünk volna az edzői posztra, egyeztettünk Zizuval, hogy legyen másodedző, amit ő örömmel elfogadott.

Kérdőn néztem a franciára és az arcáról most letudtam olvasni a választ. Gőze nem volt róla, hogy egy nő mellett kell dolgoznia. Remek - dünnyögtem magamban - még egy dolog, amivel meg kell birkóznom. Valahogy túléltem a bájcsevegést a franciával, aztán sietve öltöztem át az edzésre. A fiúk már bemelegítettek és túl voltak az erősítésen is, így már csak a levezető meccsre csatlakoztam hozzájuk.

- Szép volt, Lola! - kapott fel és pörgetett meg Marcelo, miután a gólpasszát értékesítettem.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e ennyire barátkozósra venni a figurát - hallottam meg, a hátam közepére sem kívánt hangot. Marci értetlenül nézett ránk, majd zavartan letett. El akart lépni tőlem, de kezét megfogva nem hagytam, és a francia szemébe nézve válaszoltam.