10/10

52. rész

Lola

Éktelen dörömbölésre keltem fel. Először megmozdulni sem akartam, majd mérgesen kikászálódtam a habokból, mert pihenésem megzavarója nem adta fel.

- Jövök már! - kiáltottam el magam és egy fürdőköpenyt magamra kapva az ajtóhoz léptem.

- Te mi a fenét keresel itt? - pislogtam értetlenül a hívatlan vendégre, aki nem szólt semmit, csak betolt az ajtón, magához rántott és megcsókolt. Először tiltakozva próbáltam eltolni magamtól, de sokkal erősebb volt nálam, így próbálkozásom hamvaiban halt el az ölelésében. Aztán már nem is érdekelt semmi, csak az ajkak amik olyan szakértő módon tették a dolgukat, hogy teljesen elfelejtkeztem mindenről. Átadtam magam a bódulatnak amit ő és a teste okozott. Lihegve szakadtunk el egymástól. Ahogy vágytól fűtött szemeibe néztem, kezdtem kijózanodni.

- Ez mi volt? - léptem el tőle és megigazítottam a köpenyt magamon.

- Csak kipróbáltam, hogy jól emlékszem-e? - nézett rám éhes tekintettel.

- Emlékszel? Mire? - ugrott görcsbe a gyomrom és kezdett gyorsabban verni a szívem. Nem mertem rá nézni, így megfordultam és a konyha felé indultam, mikor utolért a válasza.

- A szilveszterre!

Megtorpantam, szemeimet lehunytam és kapkodva kezdtem szedni a levegőt.

- Hetek óta nem tudok normálisan aludni - hallottam meg vádló hangját a fülemnél, amitől végig borzongott a testem.- Éjszakákon át törtem a fejemet, hogy ki lehetett az a nő és te tudtad - kapta el a vállam és maga felé fordított. - Végig tisztában voltál vele és nem szóltál!

- Miből jöttél rá? - hangom rekedt volt, torkom kiszáradt így nyeltem egy nagyot.

- Két kép kísért a fejemben - nézett a szemeimbe. - A szilveszteri és egy meccs utáni, amikor láttalak Crissel a zuhanyzóban.

Tágra nyílt pupillákkal néztem a védőre.

- Ma is eszembe jutott - folytatta - és valamiért összehasonlítottam a kettőt. Tudod mi volt a furcsa? - simított végig az arcomon, amit mozdulatlanul tűrtem. - Azonnal kitisztult a kép és rájöttem, hogy veled voltam szilveszterkor. Úgy gondoltam, hogy ha már eddig hülyítettél, kipróbálom igazam van-e és ahogy a reakcióidat elnézem, nem tévedtem.

- Mit akarsz most? - suttogtam elveszve az érzéseim közt.

- Téged - válaszolta és újra magához rántott. - Nem volt fair, hogy az emlékeim cserben hagytak és ezt te kihasználtad - nyúlt a köntösöm övéhez és szemeimbe nézve bontotta ki azt. - Újra átakarom élni, de most emlékezni fogok rá, ahogy te is.

Remegő térdekkel, megkövülten hagytam, hogy lecsúsztassa rólam az egyetlen ruhadarabot, ami eltakart előle. Ahogy tekintete végig pásztázta a testemet, íriszei elsötétültek.

- Maravilloso! - nyögte ki, majd szemei után a kezeit is végig vezette rajtam, mint a szobrász aki az utolsó simítás után késznek nyilvánítja a művét. Ujjai perzselő csíkokat hagytak rajtam. Figyeltem az arcát ahogy vágytól ködös tekintettel követi saját mozdulatait. Majd mikor meglátta érintésétől ágaskodó bimbóimat, elszakadt nála a cérna és, mint egy kiéhezett vadállat úgy vetette rám magát. Szája mohón lecsapott a nyakamra és a kulcscsontomat végig nyalva haladt lefelé a melleimre, amik már elárulva engem meredeztek felé. Nem tudtam közömbös maradni az érintéseire, így a hajába túrtam és ajkaimat egy kéjes sóhaj hagyta el.

- Ez az Bebě - suttogta a melleimre, amik már sóvárogva várták érintését. - Hallani akarlak ahogy az én nevemet sóhajtod - csúsztatta le a kezét a lábam közé.

- Sergio, ne kínozz! - lihegtem türelmetlenül, teljesen beindulva tőle.

- De igen, mert megérdemled. Te is kínoztál minden áldott éjjel - túrt a hajamba a tarkómnál és fejemet maga felé fordította, míg másik keze már a nőiességemen munkálkodott. - Azt akarom, hogy az én nevemet sikítva élvezz el többször is egymás után - nyalt végig az ajkaimon, majd nyelvével befurakodva a számba, táncra hívta az enyémet. Hiába próbáltam elfordítani a fejemet, erősen tartott, miközben két ujját már el is tüntette bennem.

- Se- Sergio - dadogtam, mikor levegőhöz jutottam és úgy éreztem, hogy mindjárt végem. Hangosan felnyögtem mikor a fülembe suttogott.

- Mióta láttalak Crissel, mindig azt képzeltem, hogy velem vagy. Én csalom ki azokat a hangokat belőled és miattam éred el a gyönyört - szavai adrenalinként hatottak amúgy is felajzott testemre. Magam előtt láttam ahogy Crissel együtt vagyunk és szemeimet kinyitva Sergio barna íriszeibe ütközök. A képtől azonnal átfutott rajtam a remegés. Lábaim feladták a harcot. Sergio felkapott és a szobámba vitt. Pihegve, tisztuló tekintettel néztem ahogy vetkőzni kezd.

- Ez még csak a kezdet volt Lolita - nehezedett rám mikor már nem takarta őt se semmi, majd újra támadásba lendítette a száját és a kezeit. Nem akartam adós maradni, ezért fordítottam a helyzetünkön. Tudtam, hogy ez csak bosszú az eltitkolt éjszakáért, de valami miatt nem tudtam neki nemet mondani. Élveztem az érintéseit, mozdulatait, talán minden eddiginél jobban. Csípőjére ültem és simogatni kezdtem.

- Mit csinálsz? - kérdezte elakadó hangon.

- Felelevenítem az emlékeidet - néztem rá huncut mosollyal és szinte mozdulatról mozdulatra megismételtettem vele a szilveszteri éjszakát, ami az én emlékeimben a mai napig élénken élt.

Később, teljesen kimerülve testileg is és lelkileg is, csak feküdtünk egymás mellett szótlanul az ágyban. Abban az ágyban, amiben férfi még nem fordult meg, hiszen csak a szerelmemmel akartam felavatni. Erre a gondolatra teljesen kijózanodtam és idegesen ültem fel, majd a komódomhoz léptem, hogy valamit magamra vegyek.

- Hová mész? - követte mozdulataimat a védő.

- Én sehova, te viszont haza - dobáltam az ágyra a ruháit. Értetlenül nézett rám. - Miért mit gondoltál? - kérdeztem gúnyosan, miközben a szívem majd meghasadt az arcán átsuhanó érzelmek láttán. - Itt maradsz és holnaptól minden szuper lesz? Nekem barátom van - kapaszkodtam az utolsó szalmaszálba ami visszatartott attól, hogy újra a karjai közé omoljak. Ez hatott, mert csalódottan öltözni kezdett. Szemeim önkéntelenül pásztázták végig tetovált testét, majd elkapva a tekintetem a komódon lévő képre néztem, hogy emlékeztessem magam, miért nem jó érezni.

- Furcsa, hogy mikor élveztél nem az ő nevét , hanem az enyémet sikítottad - rezzentem össze a fülembe súgott mondattól. - Honnan tudod, mikor melyikünk nevét kell nyögnöd? - kérdezte gúnyosan. Megpördültem a tengelyem körül és visszakézből hatalmas pofont kevertem le neki.

- Takarodj! - sziszegtem idegesen és alig tudtam megállni, hogy ne essek neki és ne üssem ahol csak érem.

- Lola - lépett felém bűnbánóan, de elhátráltam.

- Tűnj el! - ordítottam most már magamból kikelve.

Szomorú szemeivel mégegyszer végig nézett rajtam, majd lehajtott fejjel otthagyott a szobában. Hallottam ahogy csukódik a bejárati ajtó és csak akkor fújtam ki a bent tartott levegőmet. Az ágyhoz léptem és idegesen kezdtem leszedni az ágyneműt. Mit leszedni, letépni. Mire észrevettem magam, már cafatokban feküdt a lábam előtt a drága fekete selyem. Tehetetlenül néztem szét a szobában. Most mi a fenét csináljak? - kérdeztem a tükörben tanácstalanul álldogáló nőtől és szinte hisztérikus nevetésben törtem, ki mikor megláttam, hogy mi van rajtam. Sikerült Cris egyik itt felejtett mezét magamra kapnom. Mikor lecsillapodtam, megkerestem a telefonomat és felhívtam a repteret. Azonnal lefoglaltam egy jegyet a Párizsba tartó járatra, majd összedobáltam néhány ruhát, amire szükségem lehet és beléptem a zuhanyzóba, hogy lemossam magamról az elmúlt órák nyomát.

maravilloso = csodálatos

bebě = kicsim