10/10

78. rész

Lola

Ahogy Bilbaoba értünk, már mehettünk is interjút adni. Diego Lopezzel és Xabival az oldalamon fogadtam a kérdéseket, amiktől néha sikítani szerettem volna. Végül egy másfél órával később visszatérhettünk a szállodába, ahol Zidane-nal és Pirrivel osztoztam egy szobán. A fiúkat a hosszú út miatt elzavartam aludni, hogy holnap frissen és fitten tudjanak pályára lépni. Én még nem voltam álmos ezért úgy gondoltam, hogy kicsit kényeztetem magam és egy fürdőruhát felvéve a yakuzzinál kötöttem ki. Elégedett sóhajjal hajtottam hátra a fejemet, és lehunyt szemekkel élveztem a pezsgő buborékok simogatását a testemen. Az elmúlt napok láthatatlanul is nyomot hagytak bennem, rajtam. Nagyon sok mindent át kellett gondolnom és a helyére kellett tennem. Így ellazulva sokkal egyszerűbbnek tűnt minden. Végre rájöttem, hogy mi lenne számomra a legjobb megoldás és ez teljesen felvillanyozott, ennek jóvoltából a yakuzzit felváltottam a medencére. Nem tudom meddig róhattam a hosszokat, csak arra eszméltem, hogy valakinek a tekintete szinte lyukat égetett a hátamba. Mikor felnéztem, a portugál elgondolkodott képével találtam szemben magam.

- Te mit csinálsz itt? - néztem rá mérgesen. - Pihenned kéne, mert holnap olyan leszel mint a mosott szar - tört elő belőlem az edző.

- Te is - vágta rá azonnal durcás képpel.

- Az az én dolgom - nyomtam ki magam a medence szélére majd megtörölköztem és felvettem a köntösömet. - Én nem játszok holnap, de te igen - néztem rá nagyon csúnyán.

- Nem tudtam aludni - nyögte ki miközben végig rajtam tartotta a tekintetét. Az ádámcsutkája fel-le mozgásából rájöttem, hogy mire gondol.

- Felejtsd el! - mordultam rá majd elindultam a lifthez.

- Miért? - követett vigyorogva. - Le kéne vezetnem a feszültséget.

- De nem rajtam - fordultam vissza hozzá hirtelen. - Nem a szeretőd vagyok, hanem az edződ, még ha a góljaid után le is fekszem veled - vágtam a fejéhez.

- És Sergio? Ő is a góljai után kapja a jutalmat? - borult el a tekintete.

- Még mindig itt tartunk? - sóhajtottam fel és az eddigi jó hangulatom egy pillanat alatt semmissé lett. - Felfoghatnád végre, hogy semmi közöd a magánéletemhez. Azzal fekszem le, akivel csak akarok és annyiszor ahányszor jól esik - léptem be a liftbe, ahova követett.

- Na persze, közben pedig összetöröd szegény férfiak szívét - húzta el a száját gúnyosan. - Azt hiszed, nem látom, hogy mit csinálsz? - emelte fel a szemöldökét. - Ugyanazt amit az a szemét tett veled. Ha így folytatod, te sem leszel jobb nála.

- Fejezd be! - ordítottam rá, miközben hálát adtam az égieknek, hogy nem a folyosón vagyunk. - Mi van, ha nem akarok jobb lenni? Mi van, ha nekem ez így nagyon is megfelel? Ilyen vagyok, fogd már fel!

- Fáj az igazság? - vigyorodott el gonoszul és felém lépett. - Ismerd be, hogy élvezed mikor minden pasi a nyálát csorgatja érted. Miért jó neked tönkre tenni mindent magad körül? Vagy úgy gondolod, ha neked nem lehet teljes az életed, akkor másnak se legyen? Tudod mit? Jobb is, hogy nem lehetsz anya, mert egy ilyen önző nőnek nem való gyerek.

Kezem hatalmasat csattant az arcán. Szemeimet elfutották a könnyek, de nem engedtem kifolyni őket, így csak szikrázó szemekkel néztem az előttem állóra, de közben minden ízemben remegtem. A lift kinyílt én pedig szó nélkül hagytam ott a leforrázott csatárt.

- Lola - hallottam meg a férfi fájdalmasan csengő hangját, de nem érdekelt a mondandója így kinyitottam az ajtómat és hátra sem nézve becsuktam magam után.

Halkan, hogy ne ébresszem fel a szobatársaimat, elbotorkáltam az ágyamhoz és betakaróztam. A szemeimet újra ellepték a könnyek és most hagytam, hogy kifolyjanak a párnámra, de tudtam, hogy nem érnek semmit. Meg kell acéloznom magam és újra kezembe kell vennem az életemet, hogy megint az lehessek aki néhány hónapja voltam. Az erős és magabiztos Lola, akinek senki és semmi nem állhat az útjába.