10/10

61. rész

Lola

- Ezt nem hiszem el - ugrottam fel a kispadról, mikor Benzema huszonnyolcadik percben lőtt gólját nem adták meg les miatt. - Hogy lehet ilyen figyelmetlen?

- Nyugi - húzott vissza a francia segítőm.

- Hogy a picsába nyugodjak meg, mikor bizalmat szavaztam neki és nézd meg - mutattam a pályára, ahol Karim miatt emelték fel újra a zászlót. - Folyamatosan elbassza az ütemet.

Visszaültem a volt csatár mellé és a homlokomat kezdtem masszírozni.

- Minden oké? - kérdezte aggódva.

- Persze, csak mostanában kicsit elhavazott a meló.

- Milyen meló? - vigyorgott. - Én azt hittem, élvezed az edzéseket.

- Nem is arról beszéltem, hanem a rengeteg felkérésről. Fotózás itt, interjú ott, most vele jelenj meg egy bálon, most arra az estélyre menj el - sóhajtottam fel.

- De úgy tudom, mindet visszautasítottad, kivétel a jótékonysági esteket.

- A fotózásokat igen. A fene se akar idiótábbnál idiótább cuccokban pózolni. Amúgy sem vagyok modellnek való. Nekem csak kétszer szólna be a fotós, tuti, hogy leütném.

- Pedig én kíváncsi lennék rá, milyen az mikor két kiló marhahúst aggatnak rád, hogy szexinek érezd magad - röhögött fel.

- Hülye - mosolyodtam el én is, miközben hátba csaptam. Jókedvűen léptünk az öltözőbe, annak ellenére, hogy eddig nem remekelt a csapat.

- Na mi van fiúkák? - néztem körül a leharcoltnak tűnt arcokon.

- Lola - hallottam meg Bale jellegzetes brit akcentusát. - Úgy érzem, hogy nem tudom folytatni - nézett rám bocsánatkérőn. Nem csodálkoztam rajta, mivel a kilencedik percben keményen felrúgta őt Murillo. Az is csoda volt, hogy eddig kibírta. Bólintottam, majd a másik csatáromra néztem.

- Jese, kész vagy?

- Persze - vigyorodott el örömében, hogy megint lehetőséget kap bizonyítani.

- Oké, akkor már cserével megyünk ki. Te pihenjél - néztem Balere. - Pirri, tegyetek a lábára jeget! - pattogtam, amit a doki felhúzott szemöldökkel nézett. - Bocsi, tudom, hogy érted a dolgod csak kicsit túl vagyok pörögve - szabadkoztam. - Karim! - kerestem a szememmel a franciát. - Gyere csak! - hívtam magamhoz, majd a tábla elé léptem amin a stratégiát szoktuk felvázolni. - Látod ezt? - húztam egy vonalat és ő bólintott. - Na, ha te itt állsz - tettem egy x-et a vonal elé - és az ellenfél itt - húztam két x-et a vonal mögé - az a les.

- Tudom - forgatta meg a szemeit.

- Nem úgy vettem észre - néztem rá mérgesen.

- Jó, majd figyelek rá - húzta el a száját.

- Karim! - ordítottam rá.

- Oké, mindenképp figyelek rá - tette fel a kezeit.

- Így már jobb - léptem el tőle. Viccesen nézhettünk ki, ahogy a tőlem egy jó fejjel magasabb és kétszer nehezebb csatár meghunyászkodva oldalog a helyére.

- Sergio - vettem célkeresztbe a védőt, aki nevének hallatán összerezzent. - Lassan átveszed Davids helyét a legtöbb sárgát begyűjtő focisták ranglistáján - utaltam rá, hogy a tizenhetedik percben megint begyűjtött egyet. - Nem szeretném tíz emberrel befejezni a meccset!

- Vettem - mondta kemény hangon, de nem nézett rám.

Ezek után kezdtük a második félidőt. Benzema megint lesről lőtt a kapura, majd bocsánatkérőn pislogott rám.